2006. december 14-én, három évvel és egy nappal azután, hogy Szaddám Huszeint kiemelték föld alatti odújából, Odierno altábornagy átvette az Irakban állomásozó koalíciós erők napi irányítását. Hangulata azóta sokkal józanabbá vált. "Most más csoportokkal van dolgunk ... amelyek a hatalomért versengenek Irakban" - mondta Odierno a Newsweeknek adott interjúban. "Már nem csak a szunnita felkelőkkel vagy az al-Kaida terrorhálózattal harcolunk - a harcolni nem is a megfelelő szó -, hanem megpróbáljuk befolyásolni az irakiakat, hogy a kormány keretein belül működjenek" - mondta.

Odierno álláspontjának módosulása, a hangsúlynak a harcról a "befolyásolásra" való áthelyeződése jól tükrözi azt az utat, amelyet az amerikai haderő bejárt Irakban. George Bush elnök több hetes intenzív tárgyalássorozat után szerdán jelentette be új Irak-stratégiáját; ennek lényege, hogy húszezer katonával megerősítik Bagdad környékén az amerikai katonai jelenlétet, megkísérelve biztonságossá tenni az iraki fővárost. A kérdés az, hogy ezen erők jelentik-e a megfelelő és rendelkezésre is álló eszközt e cél eléréséhez - megállíthatja-e egyáltalán akárhány amerikai katona a szunnita-síita polgárháborút -, arról nem is beszélve, hogy valójában rendelkezésre állnak-e ezek az erők.

Odierno jól tudja, hogy a siker eléréséhez sokkal kifinomultabb taktikára van szükség, mint amilyenekért egykoron bírálták. A szárazföldi hadsereg 2003 decemberében kelt belső jelentésében arra a következtetésre jutott, hogy Odierno hadosztálya válogatás nélkül annyi katonakorú irakit fogdosott össze, hogy túlzsúfolttá tette az Abu Graibhoz hasonló iraki börtönöket. Odierno visszautasítja, viccesnek tartja a túl agresszív fellépés vádját, hozzáfűzve: "több (újjáépítési) projektet hajtottunk végre, mint bárki más. Mindez azonban feledésbe merült". Azt viszont elismeri, "sok minden megváltozott azóta, hogy távozott Irakból", és sokat tanult a felkelőkkel szembeni küzdelem fortélyairól.

A Fehér Ház azt hangoztatja, tudatában van annak, hogy több katona Irakba küldése nem a megfelelő válasz. Az előkészítés alatt álló terv sokkal árnyaltabb annál, mint ami a sajtóban megjelent róla - mondta a Newsweeknek Bush egyik magas beosztású tanácsadója, aki csak neve elhallgatását kérve volt hajlandó a crawfordi tárgyalásokról beszélni. A terv Núri al-Máliki iraki kormányfő támogatása érdekében munkahelyteremtő programokat és újjáépítési segélyt célzó pénzügyi forrásokat is magában foglal, valamint a kormányfő politikai bázisának megerősítését célzó erőfeszítéseket - mondta a tanácsadó, hangsúlyozva: a csapaterősítés és a források növelése ugyanolyan fontos.

Ennek ellenére a Pentagonban felerősödött a taktikáról folytatott vita. Bush most egymásnak erősen ellentmondó tanácsok között próbál kiigazodni. A vezérkar támogatja az Iraki Vizsgálati Csoport ama következtetéseit, hogy újabb csapatok Irakba vezénylése helyett inkább emeljék négyszeresére az iraki erők közé "beágyazott" amerikai tanácsadói csoportok számát, hogy az irakiak gyorsabban átvehessék országuk ellenőrzését. Egyes héják - két külső tanácsadó, Jack Keane tábornok, a szárazföldi hadsereg volt vezérkarifőnök-helyettese és Frederick Kagan hadtörténész vezetésével - viszont arra buzdítják Busht, hogy maga nyerje meg a "bagdadi csatát". Azzal érvelnek, hogy nem várhatják meg, amíg az iraki kormány, annak hadserege vagy rendőrsége biztonságossá teszi az országot.

Az amerikai hadsereg tisztségviselőit nyugtalanítja, hogy nem állnak rendelkezésükre a kellő erők vagy felszerelés az utóbbi cél eléréséhez szükséges hosszabb távú - esetleg másfél éves, vagy annál is hosszabb - művelethez. A szárazföldi erők egyik, neve elhallgatását kérő volt tisztje szerint Keane arra intette az elnököt: "ne engedje meg, hogy a szárazföldi hadsereg és a tengerészgyalogság arra hivatkozzon, hogy nem tudja elvégezni a feladatot".

Richard Cody tábornok, a szárazföldi erők vezérkari főnökének helyettese nem sokkal később magához kérette Keane-t és ismertette vele a készültségre vonatkozó legfrissebb adatokat. "Nézze, itt van e dandárok mostani állapota. Ez nem kivitelezhető" - mondta neki. Keane ezt többszöri megkeresés után sem kommentálta, a vezető fehér házi tanácsadó azt azonban tagadja, hogy a Pentagon ellenez mindenféle csapatbővítő tervet. "A katonai vezetés megteszi mindazt, ami a sikerhez szükséges" - hangoztatja.

Kagant aggasztja, hogy Bush esetleg végül úgy dönt, az egyik félnek és a másiknak is engedve kisebb szabású, rövid távú offenzívát indít. Ez pedig - állítja Kagan - végzetes hiba lenne, és a Bagdadban tavaly nyáron és ősszel indított Együtt Előre fedőnevű művelet kudarcát ismételné meg, amelyet Kagan a műveletben részt vevő katonák alacsony (nyolcezres) számával magyaráz. A csapatbővítés azzal, hogy ismét az amerikai erők vállára helyezi a felelősséget a bagdadi biztonsági helyzet megszilárdításáért, ellentmond az Irakban állomásozó erők főparancsnoka, George Casey tábornok - Odierno felettese - által képviselt, közelgő amerikai kivonulást megcélzó irányvonalnak is. "Ez az ellentétele annak a stratégiának, amelyet Casey két éve követ, vagyis az ellenőrzés iraki kézbe történő fokozatos átadásának" - mondja Kagan. Ezentúl talán csak az vehető bizonyosra, hogy Odierno új küldetése biztosan sokkal nehezebb lesz Szaddám Huszein felkutatásánál.


MTI - fidesz.hu