A Szabad Európa vitasorozat rendezvényén - amelyen a Fidesz és a KDNP európai parlamenti képviselői vettek részt - Ladó Mária elmondta: a több éve tartó egyeztetés erről eddig nem vezetett eredményre.

A napirenden lévő irányelv-módosításnak három fő pontja van. Ezek közül kettőnél már elérhető lenne a kompromisszum, de az úgynevezett "kívülmaradás" intézményében az Egyesült Királyság nem kíván engedni.

Az Egyesült Királyság álláspontjának lényege, hogy szerintük a munkavállalók egyik alapvető joga, hogy saját elhatározásukból annyit dolgozzanak, amennyit akarnak. Ha tehát a munkáltató erről megállapodást köt a munkavállalóval, akkor nem kell betartania a heti 48 órás munkaidő-korlátot.

Más országok, így Magyarország szerint is viszont naivitás azt hinni, hogy a munkavállalók önként és nem kényszerből vállalják a hosszabb munkaidőt. Ezért például Magyarország azt az álláspontot képviseli, hogy ha nem is azonnal, de ezt a lehetőséget fokozatosan meg kellene szüntetni - mutatott rá Ladó Mária.

A fokozatosság azért is szükséges, mert például Magyarországon is alkalmazzák ezt a megoldást a készenléti jellegű munkakörökben.

A másik két témakörben könnyebben megállapodásra juthatnának az európai uniós országok.

Ezek egyike, hogy a munkaidőnek milyen időszak átlagában, azaz milyen munkaidőkeretben kell megfelelnie az általános előírásoknak. Így például, hogy az általánosan elvárt napi 8 órás munkaidőn felül legfeljebb négyórás, illetve a hetente legfeljebb nyolcórás többletmunka, illetve a 11 órás pihenőidő követelményt négy hónap vagy egy év átlagában tartják-e be a munkáltatók. A piaci követelmények miatt ugyanis a munkáltatóknak egyes időszakokban több munkaórára, más időszakokban kevesebbre van szükségük.

A magyar álláspont szerint sem lehet ma már elutasítani azt a munkáltatói igényt, hogy a munkaszervezéssel követhessék a piaci igényeket. E nélkül Európa elmarad Ázsiától, az Amerikai Egyesült Államoktól.

Ugyanakkor Magyarország szerint a tagállamoknak legyen lehetőségük bizonyos határok között dönteni, hogy milyen hosszú munkaidőkeretet határoznak meg a szociális partnerek véleményét is kikérve. Legyen lehetőség továbbá az egyes ágazatokban eltérő munkaidőkeretek meghatározására - húzta alá a tárca főosztályvezetője.

A harmadik témakör az ügyeleti idő kérdése. Magyarország például el tudná fogadni az Európai Bizottság korábbi javaslatát, amely szerint határozzák meg az ügyeleti idő aktív munkával töltött, illetve inaktív, tehát munkavégzésre nem használt részét. Ezt az inaktív részt az egyes tagállamok szabadon minősíthessék vagy munkaidőnek vagy ügyeleti időnek. Az Európai Bíróság több döntése szerint, mivel a munkavállaló az ügyeleti idő alatt nem rendelkezik szabadon idejével, az munkaidőnek számít. Az államok többsége viszont az ügyeleti idő egészére nem tudná a munkabért biztosítani.

A vitafórumon több résztvevő - így például Őry Csaba európai parlamenti képviselő, valamint Pál Lajos ügyvéd, munkajogi szakértő hangsúlyozta, hogy a mai munkajog a XIX. századi fogalmakkal, megoldásokkal akar megfelelni a XXI. századi kihívásoknak.

Még arról sincs döntés, hogy a munkajog, a szociális jog vagy a gazdasági jog része-e, pedig ez is alapvető különbség - jegyezte meg Pál Lajos.

A jelenlegi munkajogot leginkább az ipari nagyüzemekre találták ki, a kisebb cégek, például ahol nincs szakszervezet, nem tudják érvényesíteni a kollektív szerződések esetén előnyösebb munkaidő-szervezési szabályokat, nincs ugyanis kivel kollektív szerződést kötni. Ezért Pál Lajos ismét szóba hozta a szakszervezetek által igencsak elutasított, a dolgozók által közvetlenül megköthető üzemi megállapodások ügyét. Ilyen megállapodásokat ott is köthetne a vállalatvezetés a dolgozókkal, ahol nincs szakszervezet - mutatott rá Pál Lajos.

MTI - fidesz.hu