Mint ismeretes, a miniszter hétfő éjszaka hozta nyilvánosságra ágyszámjavaslatát. Ma még az sem látszik tisztán, mi a cél: a kórházak működtetési költségeinek csökkentése, avagy csupán néhány nagy értékű ingatlanból a gyógyítómunka kiebrudalása. Az egészségügyi szakemberek politikai szimpátiától függetlenül a megdöbbentő, átgondolatlan és elképesztő jelzőkkel illetik Molnár javaslatát. Például egy dél-dunántúli egészségügyi intézmény úgy kapott harminc elmegyógyászati ágyat, hogy soha nem kezelt elmebeteget, nincs is ilyen képzettségű szakorvosa.

Mikola István szakmailag elhibázottnak és finanszírozhatatlannak tartja az ágyszámok regionális elosztásáról szóló miniszteri ajánlást. A Fidesz szakpolitikusa tegnapi sajtótájékoztatóján felszólította Molnár Lajost, hogy hagyja abba a tébolyult rombolást az egészségügyben. Szerintem Mikola képviselő úr is tudja, dörgedelme csupán falra hányt borsó. A kényszerzubbony ugyanis Gyurcsány Ferenc kezében van. Vagyis előbb a kormányfőt kell partvonalon túlra küldeniük azoknak, akiknek módjukban áll, és csak utána lehet megállítani Molnár ámokfutását.

A járulékokat évtizedeken át befizető állampolgárnak persze kőbe vésett jogai vannak az alkotmányban, ám a szerzett jogait olyan vehemensen fosztogatják szinte nap mint nap, hogy képtelenség egyszerre megvédeni az egészségügyi ellátórendszert, a tandíjmentes felsőoktatást, a bérek reálértékét, az utazási kedvezményeket, a nyugdíjak értékállóságát, a politikai és szabadságjogokat, a valódi demokratikus berendezkedést. Ha a kiszolgáltatott helyzetbe taszított, szavazógéppé degradált emberek, akiket mesterségesen a lövészárok jobb és bal oldalára tereltek, miközben folyamatosan a szembenállásra buzdítják őket, nem fognak össze az évtizedek alatt megszerzett és megtartott szociális jogaik megvédése érdekében, és nem akadályozzák meg most például Molnár Lajos ámokfutását, akkor meg is érdemlik a sorsukat.

Akkor olyan megoldásokkal, kompromisszumokkal kell majd beérniük, mint amit kényszerhelyzetében a Svábhegyi Állami Gyermekgyógyintézet dolgozott ki. Ők gazdasági társaságként, a jelenlegi 180 aktív ágy helyett mindössze 20 aktív és 100 krónikus ágyon gyógyítva dolgoznának tovább. Házi, otthoni gyermekápolást végeznének anyagi ellenszolgáltatás fejében - már annak, aki meg tudja fizetni -, vagyis a szülőnek nem kellene táppénzre mennie, hanem egy szakdolgozó ápolná a beteg gyerekét saját otthonában. Sőt a kórház 80 ezer négyzetméteréből 60 ezret leadna a szaktárcának, amely azt értékesítheti, a fennmaradó épületekben pedig a tervezett 120 ágyon gyógyítanák a betegeket.

Ez a megoldás biztosan elnyeri majd Molnár doktor tetszését, hiszen a kórház vezetői igyekeznek idomulni a reformhoz, túl akarják élni ezt az időszakot. Az egészséges hozzáállás azonban mégiscsak azt diktálja: a kórháznak - bármilyen értékes ingatlanon fekszik is - továbbra is az asztmás, az allergiás, a tüdőbeteg gyermekek gyógyítását kell szolgálnia. Nem engedhetjük meg, hogy elvegyék, és a magasan fekvő ingatlant mélyen fekvő áron értékesítsék a csókosoknak.

Torkos Matild, Magyar Nemzet