Kezdődött azzal, hogy a közigazgatási államtitkárokat szétkergették. Ma már mindenki elismeri, rossz döntés volt. A szakértők jelenleg éppen azon dolgoznak, miképpen lehetne ismét működőképessé tenni a minisztériumokat. Megszüntették a belügyi tárcát. A rendőrség felügyeletét a korábbi Igazságügyi Minisztériumhoz csapták. Most arról ír a kormányközeli sajtó, hogy elhamarkodott lépés volt az átszervezés, ezért a kabinet önálló rendészeti minisztérium létrehozásán töri a fejét.

Nem elhanyagolható körülmény, hogy az a Draskovics Tibor lett az államreform-bizottság vezetője, aki azért bukott meg pénzügyminiszterként, mert nem tudta megkezdeni az államháztartást érintő nagyobb reformok végrehajtását. Ez a többszörösen lejáratódott ember valahogy mindig felbukkan egy-egy fontos pozícióban. Pedig a feleségével nemrég indított egy vállalkozást: autókat mosnak és takarítanak. Mindenkinek jobb lenne, ha Draskovics Tibort egy overálban, mosókefével a kezében látnánk viszont.

Az államreform-bizottság azonban gőzerővel készíti az úgynevezett szakértői anyagokat. Az ötletroham vitathatatlanul az egészségügy területén okozta a legtöbb bajt. Bevezették a vizitdíjat, ám azt senki nem tudja, miképpen szedik majd be, és hogy tartják majd nyilván a háromszáz forintos befizetéseket. A dobozdíj fizetése körül is nagy a homály. A betegek azt sem tudják, hogy melyik kórház marad egyáltalán meg. Ehelyett olyan információkat borítanak a nyakukba, hogy így meg úgy változik majd a krónikuságy-szám. A legtöbben persze azt sem tudják, hogy ez mit is jelent. Azzal a patikusokon kívül elég sokan egyetértenek, hogy ne csak a gyógyszertárakban lehessen kapni egyszerű fájdalom- és lázcsillapító orvosságokat. Az azonban bizonyosan öngól a kormányzat részéről, hogy ezentúl csak receptre lehet majd kapni Algopyrint, Demalgont és a Quarelint. Most mindenki tízesével veszi a patikákban ezeket a készítményeket. Őrület.

Kóka János SZDSZ-es gazdasági miniszter támogatásáról biztosította a szintén szabad demokrata egészségügyi minisztert, Molnár Lajost. Persze Kóka is tesz arról, hogy a neve a címlapokon szerepeljen. Vasúti vonalak garmadáján számoltatja fel a személyszállítást, az autóutak használatáért is pénzt szedetne, és megvonatja a - tandíjjal is megterhelt - diákok egy részétől az utazási kedvezményeket. Ezekre akkor sincs épeszű magyarázat, ha a gazdasági miniszter éppen azt hiszi, hogy szerelmes.

A legelgondolkodtatóbb azonban Veres János pénzügyminiszter magatartása. Miközben csökken a gazdaság teljesítőképessége, nő az államadósság, nőnek az adóterhek, nő a munkanélküliség, nő az infláció, most éppen azzal dicsekszik, hogy az államháztartási hiány 2006-os mértéke tíz százalék alatt lehet. Ez azt jelenti, hogy a Veres által korábban bejelentett 4,7 százalék helyett most vélhetően a nemzeti össztermék 9,9 százaléka lesz a hiány. Ez több, mint a terv duplája, amivel sajnos európai rekorderek is vagyunk. Veres Jánosnak tehát semmi oka az örömre.

És hogy miért keres meg a kormányzat neves, korábban fogkrémeket reklámozó marketingszakembereket? Hát azért, hogy minél több embert győzzenek meg arról: kaktuszba ugrani jó!

Villányi Károly, Magyar Nemzet


fidesz.hu