Nem biztos, hogy célszerű megvárni a gumilövedék-készletek beérkezését. A jogszabályilag kétesen bitorolt "műveleti terület" üres, a betonplacc indokolatlanul és törvénytelenül ott hever kihasználatlanul, céltalanul. Gyönyörűen süt a nap is, a közérzetünknek igazán jót tenne a Kossuth tér környékén egy hosszú séta. Ilyen méregdrága gyógyszerárak mellett szem előtt kell tartani az egészségünk megőrzését. A jótékony, hosszú séta segít, és még pénzbe se kerül.

A közmegegyezésen alapuló társadalmi normáink megtartása érdekében valahol mégiscsak egyértelművé kellene tennünk: nem vagyunk holmi zombi alattvalók. Az SZDSZ-es Molnár Lajos társadalmi támogatottság híján sokkterápiájával nem verheti szét büntetlenül egészségügyi rendszerünket, nem terelheti birkaként krónikus elfekvőkbe gyógyítható betegeinket. Az MSZP-s Hiller István felsőoktatási rendszerünk szükséges reformja helyett nem teheti lehetetlenné a társadalmi mobilitást, a megfizethetetlen tandíjjal és brutálisan megemelt utazási költségekkel nem zárhatja ki az egyetemekről a bérből és fizetésből élő, elszegényedő polgárok gyermekeit.

Nem normális viselkedés, ha eltűrjük, hogy a cukorbetegeknek ezentúl fizetniük kell az inzulinért, amit több mint nyolc évtizede biztosított számukra térítésmentesen a társadalmi igazságosságon alapuló közmegegyezés. Nem normális az sem, ha hatszázszor fizettetik meg az autópályák mellett immár gyorsforgalmi közútjaink használatát is. Hiszen egyszer már kifizettük, amikor közpénzből megépítették, a benzin árába beépített sarccal pedig álljuk a fenntartás költségeit, most mégis pluszdíjat akarnak szedni a használatáért.

Nem normális, hogy a kormány - miközben milliárdos kiadással járó kormányzati luxusnegyeden töri az agyát, és nem sajnálja a százmilliókat a propagandára - feledni igyekszik alkotmányunkban rögzített jogainkat. Jóllehet, eszerint jogunk van "a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez", amit az állam egyebek mellett "az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével" valósít meg. Tehát nem a szétverésével. Jogunk van - a hajléktalanoknak is - "a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság" és önhibánkon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén "a megélhetéshez szükséges ellátásra", amit a köztársaság "a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével" valósít meg. Vagyis a jövedelemtől függő tb-járulékból kell biztosítani az egészségügyi ellátást, és ebből az következik, hogy a magasabb jövedelműek többel, a kisebb jövedelműek kevesebbel járulnak hozzá "a lehető legmagasabb szintű" ellátásunkhoz. Nehezen összeegyeztethető mindezzel az, hogy most orvosi vizitdíjjal, dobozdíjjal, megfizethetetlen gyógyszerárral, a kórházi ellátásért szedett pluszpénzzel igyekeznének távol tartani a szegényebb betegeket a gyógyulástól, illetve hogy a társadalom egy rétegével csak a megnövelt kapacitású elfekvőrészlegeknél számolnának. Ők azok, akik birkatürelemmel szemlélték, hogy mutyiprivatizációs eljárásokkal kiforgatták őket a nemzeti közös vagyonból, majd veszítették el munkahelyüket is, ők szenvedték meg a Bokros-csomagot, a vágtató inflációt.
Aludni kellene még néhányat ezekre a "reformokra".

Torkos Matild, Magyar Nemzet


fidesz.hu