Az 1981-ben indult miskolci jogi kar egyik jellemzője, hogy az oktatói nem "intercity-n" ingáznak Budapest és a város között, hanem letelepedtek Miskolcon. Az infrastruktúra is megfelelő, az akkreditációs bizottság plénuma pedig 2006-ban négy jogi kart (ELTE, Szeged, Pécs, Miskolc) nyilvánított kiválósági helynek, a doktorképzők közül pedig csak a miskolci lett kiváló - mondta a dékán.

A dékán álláspontját alátámasztandó megemlítette azokat a rangsorokat is, amelyek szerint mind a hallgatók véleményét, mind a minősített oktatók számát tekintve a Miskolci Egyetem jogi képzése az élvonalban van az ilyen képzést folytató intézmények között.

Szabó Miklós szerint az egyetemi reform lényege, hogy nem intézményt, hanem képzési területet finanszíroz. A jogászok utáni állami támogatást úgy osztják szét, hogy az első helyre jelentkezők közül az 1.200 legmagasabb pontszámú jelöltet veszik fel az egyetemekre. Miután legtöbben a budapesti intézményekbe (ezek közül is az ELTE-re) törekszenek - ezt jelölik meg elsőnek - így a vidéki intézmények másodikak lesznek a rangsorban.

A piac tehát - a minisztériumi szándékkal szemben - a képzés minősége helyett inkább azt veszi számba, hogy hol lehet még az egyetem alatt olyan kapcsolatokra szert tenni, amely végzés után állással jár - véli a dékán, aki szerint Észak-Kelet Magyarország eleve hátránnyal indul ebben a versenyben.

Szabó Miklós kitért arra is, hogy a népesség folyamatosan csökken (csak Miskolc lakossága 210 ezerről 170 ezerre esett vissza a rendszerváltás óta), és az itt élők - így a pályaválasztók is - inkább Budapestre törekszenek. Tehát az egyetemi reform elve és gyakorlat nem esik egybe, ami a miskolci képzési bázis szétesésével járhat.


MTI - fidesz.hu