Vegyünk példaként egy öntudatos Pest környéki magyar családot, amelyik a gödöllői HÉV vonalán lakik. A családfő már hónapok óta félpályás útlezárásokon vesz részt, a forgalomlassítás eszközével e hétvégén is tizenegy megyében demonstráló társaival együtt követelve, hogy a magyar társadalomban és gazdaságban kialakult erkölcsi és gazdasági válság felelősei távozzanak a közéletből. Emberünk felesége, az egészségügyben ápolóként dolgozó családanya a háztartási munkát kényszerül elhanyagolni már hetek óta, hogy a kórháza bezárása ellen tiltakozzék. A nagymama ahelyett, hogy a kisunokának ígért meleg pulóver kötését végre befejezné, szintén tüntetésekre jár. A múltkor az egyetemista unoka a HÉV-bérlet árának emelése miatt demonstrált, a nagyi most szombaton a Szemlőhegy utcába tett egy egészségügyi sétát, azt mondja, kormányzás helyett inkább táncra kérték barátnőivel a hazudós Gyurcsányt. A nagypapa, aki '56 után megjárta Kádár börtöneit, a rendőrség és az ügyészség elleni tüntetéseket részesíti előnyben. Hol azért demonstrál, mert letartóztattak valakit, szerinte békés tüntetőket, hol azért, mert nem tartóztattak le egyeseket, ahogy ő fogalmaz: "a népet rugdosó, szemét ávós, viperás pribékeket".

Az egyetemista unoka most a vizsgaidőszakra tekintettel felmentést kapott a tüntetéseken való kötelező részvétel alól a nagypapától, ám a tandíjmentesség megőrzéséért később neki is tennie kell valamit, mert az ősök az oktatás tandíjmentességének megvédését már tényleg nem bírják vállalni. Komolyra fordítva a szót: a kormány tényleg a társadalom szinte minden rétegét magára haragította ész nélküli, brutális megszorítócsomagjával. A tízezres elbocsátással fenyegetett köztisztviselői kar ráadásul szemmel láthatóan bojkottálja a valóban átalakításra szoruló közigazgatás reformját. Különösen szembetűnő ez az egészségügyi rendszerünket irányító apparátus területén, ahol, úgy tűnik, a repülésirányítóktól megtanult sztrájkot alkalmazzák. A tárca köztisztviselői egyszerűen végrehajtják a miniszter átgondolatlan ötleteit, ezért derül ki utólag szinte minden miniszteri intézkedésről, hogy szakmailag végrehajthatatlan.

Amikor már Horn Gyula is elfogadhatatlannak tartja a vizitdíjat "népnevelés célú pénzbeszedésnek" nevezve, akkor el kellene gondolkodnia a többi szocialista képviselőnek is. "Ne röstelljük elvetni azt, ami rossznak bizonyult" - mondta a volt miniszterelnök. Aranyat szólt. Csak az a baj, hogy Molnár Lajosnak nem csupán a vizitdíjra vonatkozó javaslatát kellene visszavonnia. Sőt, az lenne az egészséges megoldás, ha a minisztert vonnák ki az egészségügyi reform irányításából. Nem kellene röstellni, elvetni azt, ami rossznak bizonyul. Nincs szükség például hárommilliárd forintért beszerzendő gumilövedékekre, könnygázgránátokra sem. Nem kell röstellni leülni az érdekegyeztető fórumokon a társadalom képviselőivel, nem kell sajnálni az időt a megegyezésre.

Ha a miniszterelnök a választás előtt nem röstellte azt mondani, hogy "nincs szükség megszorításra, csak kiigazításra", akkor nem kell az emberek zsebét kiforgatni az utolsó megtakarított fillérért is, hanem a jóléti rendszer megteremtésén és fejlesztésén kellene fáradozni.

Torkos Matild, Magyar Nemzet


fidesz.hu