A tengerfenék alatt nemcsak olaj, de Európa szükségleteinek nagy részét évtizedekig kielégítő földgáz is rejlik, amelynek feltárására - akár a XIX. századi aranylázhoz hasonló mértékű - fokozott igénnyel lehet számolni. A kiaknázásban Norvégia jár az élen: még 2007 folyamán megkezdi a földgáz kinyerését az első mezőről. "A Barents-tenger új tényezőként tűnik fel Európa energiaforrásainak térképén" - idézte a Newsweek Jonas Gahr Store norvég külügyminisztert, aki igyekszik megismertetni a világgal hazája rejtett nyersanyag-készleteit.
Store várhatóan lelkes hallgatóságra talál az európai vezetők körében, akik számára nagy kincs a baráti államok új energiatartalékaihoz való hozzáférés. Manapság ugyanis elsődlegesen Oroszország látja el Európát földgázzal, ám az Ukrajnával, illetve Fehéroroszországgal folytatott gázár-viták során kiderült: a Kreml igyekszik politikai tőkét kovácsolni az energiapiacon betöltött nagyhatalmi pozíciójából. "Oroszország politikai eszközként kezdte használni az energiát. Az európaiak attól tartanak, hogy legközelebb ők esnek ennek áldozatul" - vélekedik Dmitrij Kiszeljov, az orosz stratégiai tanulmányok központjának munkatársa.
Az Európai Unió félelmeit fokozza, hogy saját gázkészletei, az Északi-tenger egykor bőséges tartalékai rohamosan fogyatkoznak. Nyugat-Európa jelentősebb földgázfogyasztói kereshetnek ugyan más forrásokat a Közel-Keleten és Algériában, ám e távoli és instabil országok tartalékaival nemigen lehet megnyugtatóan enyhíteni az Oroszországtól való függést.
Norvégia vonzerejét tovább fokozza, hogy a külügyminiszter leszögezte: "Oslo nem követi Oroszország magatartását", és gazdasági helyzetét nem játssza ki politikai ügyekben. Az olaj- és földgázbevételektől erősen függő ország nem is engedhetné meg magának, hogy ellenségeket szerezzen, vagy mérsékelje az adottságai kiaknázására tett erőfeszítéseit. Múlt hónapban a norvég olaj- és földgázipar két legfontosabb szereplője, a Norsk Hydro és a Statoil 30 milliárd dolláros fúzióját jelentették be, létrehozva ezzel a világ legnagyobb nyílt tengeri kitermelőjét.
Norvégia energiaipari adatai valóban bizakodással tölthetik el az európaiakat. A skandináv ország nemcsak az olajpiac meghatározó szereplője, de a világ harmadik legnagyobb földgáz-exportőre is Oroszország és Kanada után. Az utóbbi hat évben megkétszerezte a kivitelből származó jövedelmét, a következő 15 évben pedig becslések szerint 50 százalékkal fogja növelni az Európába irányuló exportját. Jelenleg Franciaország, Németország és az Egyesült Királyság szükségleteinek negyedét fedezik a norvég földgázkészletek, és további növekedés várható. Tavaly nyáron avatták fel az Északi-tengert az angol partokkal összekötő 1200 kilométeres - a világon a leghosszabb - tenger alatti gázvezetéket. Norvégia ezen kívül ígéretet tett arra, hogy 2011-re évente 135 milliárd köbméter földgázt fog Európába szállítani.
Az export jövőbeli bővítésének egyik alapját képezhetik a Barents-tenger alatti, eddig kiaknázatlan készletek. Jelenleg egy sarki sötétségbe borult, Hammerfesthez, a legészakibb európai településhez közeli szigeten norvég munkások egy földgázt fogadó állomás felépítésén munkálkodnak. 2007 végére már folyamatosan fog érkezni ebbe az üzembe a parttól 140 kilométerre fekvő Snohvit mezőről érkező nyersanyag, amelyet a hűtés és cseppfolyósítás után Európába és az Egyesült Államokba szállítanak. "Ez még csak a kezdet. A Barents-tenger Európa új olaj- és földgázbirodalma lehet" - értékeli a terület jelentőségét Sverre Kojedal, az elsőként kiaknázandó mezőn folyó munkálatokért felelős Statoil társaság képviselője.
Ugyanakkor a legoptimistábbak számára is világos: Norvégia a mennyiség tekintetében hosszú távon nem veheti fel a versenyt a világ földgázkészletének negyedével rendelkező Oroszországgal. Az ismert orosz tartalékokat 47,82 trillió köbméterre becsülik, míg Norvégiában csak 2,41 trillió köbméterrel számolnak. Bár a Barents-tenger alatti, még kiaknázásra váró Shtokman földgázmező tízszer nagyobb lehet a Snohvit mezőnél, a szibériai területek alatt még ennél is gazdagabb tartalékok rejtőzhetnek.
Norvégiát egy sor politikai és ökológiai szempont gátolja abban, hogy feltárja a tengerfenék e természeti kincsekben különösen bővelkedő darabját. A Barents-tengert "a világ utolsó érintetlen tengeri környezetének" tekintő Természetvédelmi Világalap (WWF) aggályai hatására az oslói kormány tavaly nyáron ötéves moratóriumot hirdetett az egyik ígéretes terület kiaknázására az északi partoknál. Emellett Norvégia és Oroszország 30 éve nem tud megállapodni a Barents-tengeri pontos határairól, így eddig mindkét ország kitermelői távol tartották magukat egy 155 ezer négyzetkilométernyi, bizonytalan hovatartozású területtől.
Mindazonáltal, amennyiben a geológusok reményei valóra válnak, a Barents-tengeri hozam 2014-re megkétszereződhet. A gyorsan fejlődő technológia további új lehetőségeknek ad teret: a földgáz kinyerésére a vízfelszín fölé emelt költséges szerkezet helyett a Snohvit mező készleteit már a tengerfenékre telepített és a partról távirányítással működtetett berendezés segítségével fogják kiaknázni. Idővel akár a sarki jégréteg alatti energiatartalékok feltárására is lehetőség nyílik.
MTI - fidesz.hu