Másnap Fodor egy pogácsás-kávés fogadáson forradalmi hangnemben közölte, elindul az SZDSZ elnöki posztjáért. Mi tagadás, jól esett az állatbarát reggeli a vérkapitalista vacsora után. Ezt leszámítva azonban nehéz megmondani, pontosan miben is különbözik Fodor Gábor és Kóka János ajánlata.

"Hunyjuk be a szemünket, oszt' úgy falatozzunk..." - jobb híján az Indul a bakterház-ból ismert módszerrel élhetnek azok a liberálisok, akiknek a március végi elnökválasztáson Fodor (44) és Kóka (34) közül kell kiválasztaniuk Kuncze Gábor utódját. Harmadik lehetőség márpedig nincs, úgyhogy a mintegy hétszáz küldöttnek lassan el kell döntenie, ki irányítsa a liberálisnak nevezett pártot a következő két évben: egy konzervatív gazdadágpolitikát hirdető miniszter, vagy egy fundamentalista szabadságharcos. Adva van egy rakás bizonytalan küldött, a kampány javarészt nekik szól majd. Belső felmérések szerint legalább a küldöttek harmada egyik jelöltet sem preferálja, s vélhetően a személyi szimpátia alapján dönt. Miután alapkérdésekben nincs vita a két jelölt között, a személyiségek csatáját jósolják mindkét kampánystábban.

Első pukkanás

A Kuncze-féle pragmatista vonaltól - mely kinyújtott karjaként tartják számon Kóka Jánost (34) - a Bauer Tamás és Fodor Gábor (44) fémjelezte dogmatista "belső ellenzék" mindig is azzal különböztette meg magát, hogy ők, mármint az elvhűek igenis befekszenek az MSZP úthengere elé, ha kell, míg Kunczéék egyszerűen csak befekszenek... Elvárássá vált tehát az a kritikus hang, melyet az "Új kezdet" szlogennel zászlót bontó Fodor Gábor ütött meg kampánnyitóján. Ezért is volt meglepő, hogy Fodor többször is használta a gyakorlatias liberalizmus kifejezést - mintha mondani akarna valamit...

Fodor Gábor (aki látszólag lépéselőnnyel indul a bejelentését február elejére tartogató gazdasági miniszterrel szemben) az A38 állóhajóról máris föllőtt néhány figyelmeztető lövést, megkönnyítve ellenfelének a célpont bemérését. Igaz, nem volt meglepetés például, hogy a jogállami normákhoz való visszanyúlás, a politika becsületének helyreállítására és felelős gazdaságpolitika lesznek a kulcs-üzenetei, de az már inkább, hogy Fodor lovagias kampányt ígérve rögvest nekiront kormánytag-ellenfelének, mondván: pártelnök nem lehet Gyurcsány-beosztott. A Kóka-stáb egyelőre fedezékből kémleli Fodor felvonulását, több időt hagyva saját stratégiája előkészítésére.

Két frontbarát

Fodor Gábor a kampánnyitón a Kuncze-Kóka tábor felé több gesztust is tett. Közölte, győzelme esetén bevonná a gazdasági minisztert a pártvezetőségébe. A gyakorlatias liberalizmus kifejezés használatával pedig a párton belüli pragmatikus/dogmatikus törésvonal betemetését vetítette előre, vagyis keresi a kiegyezés lehetőségét a Kuncze-Magyar Bálint-Pető-Iván-Horn Gábor "négyesfogat", illetve Kóka János nevével fémjelzett pragmatista vonallal, éppen azzal a tömbbel, amellyel szemben éveken át szervezte a "belső ellenzéket". Ez azonban nem jelenti azt, hogy Fodor letette volna az ásót. A pragmatisták "elvtelen kompromisszumaival" szemben mindig következetességet, értékelvűséget, értsd: a szocialistáktól elkülönülő, merészebb politizálást követelő belső ellenzék élére álló (s három éve elnökjelöltként - Bauer korábbi eredményéhez hasonló - 30 százalékot szerző) Fodor Gábor most sem feledkezhet el az őt és támogatóit legitimáló alapkonfliktusról. Így aztán most a felelőtlen költekezés, a közbizalom meggyengülése, vagyis a hitelvesztés miatt ostorozza a kormányt és az SZDSZ vezetését - részben őket okolva "a párt tehetséges polgármestereinek kipenderítése", de általában a bizalmi válság miatt (erről az elnöki aspirációit alig titkoló, ám végül is csak az ügyvivői tisztéségért ringbe szálló, Fodor elnökjelöltségét támogató Szent-Iványi Istvánnal közösen jelentettek meg cikket a Népszabadság pénteki számában). Egyúttal gazdaságpolitikai fordulatot is sürget, a reformok mellett viszont kiáll. Tehát úgy támadja Kókát, hogy közben gesztust gyakorol mindkét tábor felé.

Valami hasonló várható Kóka János kampányától is. A nem csak a budapesti yuppie-réteget célzó "emberarcú kapitalizmust" üzenet mellett, az "elvhű" szárny slágertémáiban is megszólal majd - különösen a pártfinanszírozás, de akár a kisebbségek ügyében is - tudtuk meg kampányának egyik szervezőjétől.

A két versengő ajánlat közötti különbséget a rendszerváltó céloknál, értékeknél lehet leginkább megragadni. Leegyszerűsítve, Fodor visszatérne 1989-hez, Kóka pedig leginkább azokhoz szólna, akik a rendszerváltáskor még óvodások voltak.

Gesztusok és masszázs

Fodor Gábor régi motoros a pártban, jól ismeri a meghatározó személyi viszonyokat, évtizedes sérelmeket és szerelmeket - könnyen kitalálja, kihez mi a kulcs. A frusztrált, sértett tagok körében immár hivatásos lélekmasszőrként tartják számon, e készségét elsősorban az önkormányzati választásokon megrokkant, kiürült, elanyátlanodott vidéki szervezetekben tartják sokra. Programjában ezért is hangsúlyosak a gesztusok, melyekből jut mindenkinek. Az SZDSZ-ből kivált értelmiségieket (Hack Pétertől Kis Jánosig és Tölgyessi Péterig) közvetlenül is megszólította, gyakorlatilag visszahíva őket a pártba. A vidéknek és a fiataloknak szólt a liberális hálózat újjáépítésének ígérete, a megyei elnökök és az Új Generáció bevonása a döntéshozatalba. Az ellenzékkel való párbeszéd ösztönzése pedig az MSZP-től való távolodást volna hivatott jelképezni, a régi szép fideszes időket visszaidézni.

Hová feküdjenek?

Mindkettő döntő jelentőségű lehet az elnökválasztáson. Tehát egyrészt az, hogy a pártbeli frusztrációkat a tagság mennyiben tudja be a Kuncze-Kóka vonalnak, hitelesnek bizonyul-e az irányváltást ígérete egy olyan embertől, akinek, ha nem is elnökként, de ügyvivőként volt alkalma a változtatások kezdeményezésére, másrészt az, hogy várható-e komoly változás a többi párthoz, különösen az MSZP-hez való viszonyban.

Kóka "új seprű" Jánosnak nem kell évtizedes sérelmekkel törődnie, legfeljebb az újakkal... Túl nagy változást ő sem ígérhet, épp eléggé idegesek a küldöttek enélkül is. A Magyar Narancs szerint például a szoclib fundraiserek egy része befolyásuk elvesztésétől tart Kóka győzelme esetén.

Kókának egyúttal hendikepje is, hogy új fiúnak számít a pártban, sokan gyanakvóak,mivel a fáma szerint Gyurcsány Ferenc mutatta be őt az SZDSZ-esek többségének, mint az SZDSZ által jelölt minisztert... Ezért neki legalább annyi gesztust kell majd gyakorolnia, mint Fodornak, ha nem is olyan látványosakat - sokan megkérdőjelezik ugyanis lojalitását az SZDSZ-hez.

Fodor ismertség-beli előnyét egyelőre intenzív háttérkampánnyal igyekszik behozni: lobbizás terén járatos miniszter személyre szabott kampánnyal, egyéni gesztusokkal kilincsel a küldötteknél. Egyik kollégája szerint munkaidejének jelentős részét helyi SZDSZ-esek között tölti.

A sikeres üzletemberből lett kormánytag extravagáns, tabudöntögetős kamányra készül, azt szuggerálva, hogy "elbütyköltünk itt tizennyolc évig, de most már föl a gatyát, különben lenyomnak a románok". A progresszív technokrata imidzsét jóideje tudatosan ápoló Kóka János, akinek még a karórája is bulvártéma "lett", alapvetően más életstílust sugall tehát, mint Fodor "jogot védek" Gábor.

Nyeretlen negyvennégyéves

Kóka gazdasági minisztersége Fodor szemében támadási felületként, illetve tágasabb mozgástérként jelenik meg, hiszen ő kisebb felelősséggel beszélhet a koalíció újragondolásáról. A Kóka-stáb megközelítésében viszont kiaknázható lehetőségről van szó, elvégre Fodor hosszú évek óta tagja a vezetőségnek, ráadásul meg nem szerzett tisztségeit úgy fújják a pártban, mint az Aranycsapat tagjait Kínában (nem lett igazságügyi, sem környezetvédelmi miniszter, de még házelnök sem. Oktatási miniszter ugyan volt, de csak tíztől kettőig - ezt is máig az orra alá dörgölik a pártban, s feltesszük: a kampányt sem ússza meg enélkül. Sok múlhat azon, melyikük nyeri ezt a csatát. A "ki mond csúnyábbat a kormányról" versenyt valószínűleg simán nyeri Fodor, itt Kóka János legfeljebb azt konstatálhatja - mint ahogy a vadragus vacsorán meg is tette -, hogy a koalíciónak addig van értelme, amíg a reformok mellett elkötelezett. A "ki mit tett az asztalra" vetélkedőn Kókára fogadnánk, ki építtette azt sok-sok autópályát, na ki?

Ki fogja kinek?

A két elnökjelöltnek nehéz dolga lesz, hiszen a párt parlamentbe jutása, ami az elnökválasztás közvetett tétje, feltehetően nem olyan elvont fogalmakon múlik mamjd, mint a verseny és/vagy szolidaritás.

Az SZDSZ egyik ügyvivője szeirnt a két tábornak szüksége van és lesz is egymásra, bárki is nyer - "nincs nélkülözhető emberünk". Ez egyfajta kiegyezést vetít előre, s az összeesküvéselméletek iránt fogékonyabb, liberálisok máris borítékolják azt az egyébként a két jelölt környezetében sem cáfolt egyezséget, mely szerint Kóka győzelme esetén Fodor miniszteri székkel vigasztalódhatna: a reálisabb verzióban az igazságügyivel, a gonoszabban a környezetvédelmivel. Míg ha Fodor nyerne, Kóka maradhatna gazdasági miniszter, esetleg frakcióvezető. Ez azon is múlik, hajlandó-e Kuncze Gábor egy darabig még vezetni a frakciót, kormánytag ugyanis nem vezethet parlamenti képviselőcsoportot, a reformok kellős közepén pedig Kóka nem hagyná ott a minisztériumot. Kóka megválasztása esetén tehát a fodoristákat vigasztalja az a tudat, hogy rá egy évre legalább a kormányból kijön, Fodor meg akár miniszter lehet, de legalábbis a "belső ellenzék" örökös elnöke marad... Fodor Gábor győzelme esetén pedig Kóka-pártiak megnyugvására szolgálhat, hogy kedvencük miniszter maradhat, illetve, hogy legalább Fodor nem lett az.

A megegyezést indokolná, hogy kettős hatalom kialakulásában egyik fél sem érdekelt. Ebből a szempontból sem lefutott még a meccs: a tisztújítás ugyanis végigfut valamennyi hatalmi szinten. Az pedig, hogy milyen többség alakul ki a párt parlamentjeként funkcionáló országos tanácsban, a kormányzó ügyvivői testületben, illetve a képviselőcsoportban, egyelőre jósolhatatlan.

Az sem látható, hogy lesz-e formális beleszólási lehetőségük a mostani vezetőknek az új elnök döntéseibe. Ez az ügyvivői testület létszámának csökkentésével, az elnök általi kibővítésének lehetőségével, illetve alelnöki posztok létrehozásával is elérhető, csak hogy néhány példát említsünk. Ezeket a verziókat a jelenlegi pártvezetés hívei végig is zongorázták, a hatalomátmentés gyanakvó Fodorék tiltakozásától kísérve. A közelmúltben az országos tanács megálljt parancsolt a pártreformereknek, mondván: tisztújítás előtt nem barkácsolunk az alapszabályban.

Fotel-lázadás

Korai még azt latolgatni, vajon az új stábnak milyen erőviszonyok közepette kell majd fölkészülnie 2010-re, e tekintetben is csak az ígéretekre és a tapasztalatokra hagyatkozhatunk. Ha az ígéreteket elhisszük, akkor három év múlva egy fejlett infrastruktúrával rendelkező, helyi aktivitását illetően is ütőképes, s döntéshozatalában is hatékony párt megy neki az ötszázalékos parlamenti küszöbnek. A gyakorlati tapsztalat azonban nagyfokú óvatosságra int, hiszen eddig mindenki ezt ígérte, majd a küszöb megugrása rendszerint úgy kifárasztotta a pártot, hogy évekig tartott, mire kiheverték - a koalíció vendégmarasztaló foteljében.

Kérdéses tehát, képes-e az SZDSZ leakadni a szocialistákról, nyitni más pártok felé, vagy megmarad egy pozíciók révén az MSZP-től és a kormányzól egzisztenciális függésben tartott, néhány meghagyott "csonton" (melegek, drogosok,besúgók) rágódó, jobb sorsa érdemes pártocskának. Abban csak reménykedhetünk, hogy a küzdelmet nem az úthenger nyeri, nevető harmadikként mintegy.

Nyusztay Máté, Népszabadság


fidesz.hu