Az Alkotmánybíróság (AB) pedig, ugyancsak az előző napon, úgy döntött: alkotmányellenes a rendőrségi törvénynek és a büntetőeljárási jogszabálynak az a rendelkezése, amely korlátlan, parttalan, határtalan lehetőséggel ruházta fel a rendőrséget titkos adatgyűjtésre, rejtett nyomozásra.

A pártállam s az úgynevezett szocialista törvényesség két főpilléren nyugodott: a közérdekű információk eltitkolásán, titokban tartásán és a magánszféra durva megsértésén, titkainak kifürkészésén. A közhatalom, a párt, az állam - a pártállam - azt tehetett, amit akart, tevékenységébe a köz nem szólhatott bele, azt voltaképpen meg sem ismerhette. Ennek szinte egyenes folytatása volt mind ez idáig Gergényi Péter intézkedése: a Kossuth tér műveleti területté nyilvánítása és az erről szóló határozat eltitkolása. A budapesti főkapitány, aki az őszi rendzavarások óta tanúsított magatartásából ítélve a kormány ökle, erős embere, úgy gondolhatta, tetszés szerint dönthet. Kitilthatja az Országház környékéről az állam polgárait csak azért, mert van bátorságuk Gyurcsány Ferencet a hazugságaira emlékeztetni. Van merszük felhívni a figyelmet arra, hogy a hatalom megszerzése manipuláción, a választók félrevezetésén nyugodott. Gyurcsány nem teljesítette a polgári demokráciában a közszereplőre érvényes normát: nem számolt el az előző ciklus végén, az új választások előtt korábbi tevékenységével. Nem adott számot az államháztartás helyzetéről, a kormányzati semmittevés várható katasztrofális következményeiről.

Bizonyos, hogy a főkapitány, aki csak lapunk szorgalmazására és az adatvédelmi biztos nyomatékos felhívására tette közzé határozatát, jogsértően járt el. Az Országház környéke a jelenlegi feltételek közt nem zárható el a köz elől, azt nem övezheti rács és rendőrkordon. Egyértelmű ugyanakkor az is: a rendőrség nem kutakodhat a 2003-as, immár alkotmánysértőnek nyilvánított jogszabályok alapján a civil szféra titkai között. Az AB szerint ugyanis a rendőrségi törvényt és a büntetőeljárási jogszabályt 2003-ban, a Medgyessy-kormány idején úgy módosították, hogy az önkényes rendőri beavatkozásra ad lehetőséget. Szinte bárkinek bármikor lehallgathatják a telefonját, elolvashatják a leveleit, megfigyelhetik a mozgását, távollétében átkutathatják a lakását.

A titkos adatszerzést, a rejtett nyomozást engedélyező bíró semmiféle jogi támpontot nem kapott ahhoz, hogy a felhatalmazást kérő rendőrség indítványát ellenőrizze. Az Alkotmánybíróság emiatt az év végéig új rendelkezések meghozatalára szólította fel az Országgyűlést.

Mi következhet mindebből? Főként az: az MSZP-SZDSZ-koalíció hatalomra kerülése óta a jogállam normáit a törvényhozók és a politikai eszközként használt rendőrség szinte naponta sértik, sérthetik meg. De mit is várhatnánk olyan közszereplőktől, akik hajdan maguk is titkos ügynökök vagy az ügynökvilágot irányító funkcionáriusok voltak? Maga az igazságügy-miniszter, aki korábban "csupán" a tudományos szocializmus tanára volt, ma pedig alkotmányjogásznak tekinti magát, a rendzavarások ügyeiben azt kérte nem egészen alkotmányos módon a Legfelsőbb Bíróság elnökétől, hogy a bírák a hét végi szünnapokon is folyamatosan bírálják el a rendőrség titkos adatgyűjtést kérő indítványait. A Medgyessy-féle, megsemmisített paragrafus alapján.

Kérdés, ezek után mit hoz a tavasz. Remélhetőleg nem a rácsok és a rendőrkordon további fenntartását a Kossuth téren. S nem újabb titkos információk gyorsított, erőltetett beszerzését a politikai ellenfél híveinek táborában.

Kulcsár Anna, Magyar Nemzet


fidesz.hu