A radikális baloldaliságáról ismert történész, Max Gallo a Nemzet és nemzeti történet című műve után az új filozófusok egyik legjelentősebb képviselője, André Glucksmann a Le Monde című napilap keddi keltezésű számában közölt publicisztikájában indokolta meg, hogy miért a jobboldali elnökjelöltet fogja támogatni a következő elnökválasztáson.

A baloldali Liberation szerint Sarkozy elődjének, Jacques Chiracnak módszerét követi úgy próbálja elcsábítani a baloldali gondolkodókat, hogy négyszemközti reggelikre és ebédekre invitálja őket, akik utána sorra nyilatkoznak a belügyminiszter éles elméjéről, udvariasságáról, hazafiságáról vagy bátorságáról, amellyel kockázatokat vállal elnökjelöltként. André Glucksmann választását elsősorban Sarkozy külpolitikáról szóló megnyilatkozásaival magyarázta; Csecsenföld, a Líbiában elítélt bolgár ápolónők, a dárfúri válság és a munkájuk közben meghalt újságírókról való megemlékezés kapcsán, amely témákról a baloldali jelölt eddig egyetlen szót sem ejtett.

Pascal Bruckner, a Le Meilleur des Mondes című folyóirat elindítója mellett Marc Weitzmann, az Inrockuptibles című baloldali lap irodalomkritikusa elsősorban az egyenlősdi megkérdőjeleződést és az érdem alapján szerveződő társadalom felrajzolását méltatta Sarkozy megszólalásaiban. Egy másik új filozófus, Bernard-Henry Lévy ugyanakkor fenntartásokkal, de a szocialista jelölt mellett foglalt állás: "(Ségolene Royal) azt mondja, hogy először meg akarja az embereket hallgatni, és ezt a módszert tiszteletben kell tartani". A baloldallal szemben gyakran kritikus Charlie Hebdo című szatirikus hetilap főszerkesztője, Philippe Val pedig azt hangsúlyozza: "Royal félelmet kelt azokban, akiket elsősorban a külpolitika érdekel, mert arról semmit konkrétat nem mond. De akkor is Sarkozy a veszélyesebb" - tette hozzá a Libération szerint.

MTI - fidesz.hu