A kutatást 2001 óta végzi az Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Szegedi Biológiai Központjának Genetikai Intézete az MTA Régészeti Intézetével karöltve.

"Tíz helyen végezzük az országban a X-XI. századi temetők feltárását. Részben a klasszikus honfoglalás kori temetkezési helyeket vizsgáljuk, amelyekre a gazdagon díszített régészeti leletanyag és lócsontvázak jelenléte jellemző. Emellett feltártunk néhány, ugyanebből a korból, de átlagos temetőből származó sírt" - mondta Raskó István az MTI-nek.

A kutatók eddig összesen 110 csontvázat vizsgáltak, ám mindössze 27-ből sikerült azonosításra alkalmas DNS-t nyerni. Egyrészt a mitokondriumok, a sejtek energiaszervének a DNS-ét vizsgálták, a mitokondriális DNS ugyanis kizárólag anyáról öröklődik, ezért alkalmas emberi populációk eredetének vizsgálatára.

Raskó István szavai szerint a mitokondriális DNS vizsgálata akkor célszerű, amikor a feltételezések szerint nagyon kevés egyén vesz részt egy bizonyos populáció alapításában.

"A történeti-régészeti adatok alapján úgy gondoljuk, hogy a mai magyarság is nagyon kevés alapítóra vezethető vissza. A Kárpát-medencébe érkező törzsek nyilvánvalóan keveredtek az itt élő szlávokkal és más népcsoportokkal, ezért gondoljuk, hogy a régészeti leletek genetikai tanulmányozása közelebb visz a honfoglalás kori magyarság és az egész Kárpát-medence történetének a megértéséhez, mintha kizárólag a ma élő magyarokat és székelyeket vizsgálnánk" - közölte a professzor.

Ugyanakkor 100-100 mai magyar és Korondon élő székely hajszálaiból is meghatározták a mitokondriális DNS-t és ezt összehasonlították a honfoglalás kori adatokkal.

Mint kiderült, a klasszikus honfoglalás kori sírokban nyugvóknál nagyon jelentékeny az ázsiai eredetű anyai öröklődés. Ezekben a csontokban ugyanakkor nagyon lényeges európai elemeket találtak, ami azt is alátámasztja, hogy a honfoglaló törzsek vándorlásuk során szláv és török népekkel keveredtek.

"A köznépi temetőkből származó csontvázak és a mai magyar és székely népesség esetében viszont mindössze 5 százalékos ázsiai eredetű vérvonalat tudunk kimutatni, a többi pedig európai, balkáni eredetű. Tehát a klasszikus honfoglalók által behozott anyai vérvonal gyakorlatilag felhígult az itt élők genetikai állományával, és ez is alátámasztja, hogy viszonylag kevés számú honfoglaló érkezett a Kárpát-medencébe" - mondta Raskó István.

Az apai öröklődés vizsgálatakor az Y kromoszóma egyetlen eltérésére, a dél-urali bélyegre (markerre) voltak kiváncsiak. "Ez a marker a dél-urali népeknél, akik a feltételezések szerint az ősmagyarság rokonai, 60 százalékos gyakorisággal fordul elő a férfiaknál. A finneknél és az északi finnugor népcsoportoknál pedig 15-20 százalékos az előfordulása. A mai magyar és székely férfiaknál viszont a kétszáz vizsgált személyből mindössze egynél fedeztük fel az eltérést" - mondta.

A férfi csontvázak esetében viszont 4-ből háromnál megtalálható az eltérés, ami bizonyítja, hogy a honfoglaló magyarok jelentős része urali eredetű.

"A mai magyar és székely férfiaknál az Y kromoszóma olyan variációjára bukkantunk, amely a neolitikumban, a földművelés elterjedésekor Európába érkezett népességre volt jellemző. A Balkánon élő törökök közvetítésével ért ide. Ez a variáció a mai magyaroknál és székelyeknél nagyobb gyakorisággal fordul elő, mint a környező népeknél, és meggyőződésünk, nemcsak a 150 éves török hódoltságnak köszönhető, hanem sokkal korábban megjelenhetett" - mondta a tudós.

Vizsgálták a lócsontvázakat is. Mint kiderült, a közhiedelemmel ellentétben a honfoglalás kori törzsek nem az alacsony, a mai hucul, vagy Przsevalszkij-lovakhoz hasonlatos lovakon érkeztek.

"Azt találtuk, hogy lovaik megegyeztek a mai Türkmenisztánban található akhal teke fajtával. A középkorban ezek a lovak Rolls Royce-nak számítottak, ugyanis nagyon kevés táplálékkal napi 120-130 kilométer megtételére voltak képesek" - mutatott rá Raskó István.


MTI - fidesz.hu