2006 tavaszán a közélet iránt érdeklődő és aktív választópolgárok többsége a Gyurcsány Ferenc által vezetett MSZP és az SZDSZ mögé sorakozott fel. Mára ez a helyzet megváltozott. Az országban új többség jött létre, a társadalom többsége. Azon emberek és közösségek többsége, akik nem ideológiai vagy éppen világnézeti alapon tagolódnak csoportokba, hanem mindezt megelőzően a jelenlegi kormányzati politika elutasításával alkotnak egységet.

A 2006-os országgyűlési választásokat a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége nyerte meg. Gyurcsány Ferenc vezetésével a szocialisták olyan választási kampányt folytattak, amelyről ugyan azóta tudjuk, hogy tények elrejtésén, félrevezetésen, hazugságon alapult, mégis elnyerte a választók többségének támogatását. A baloldali pártokra szavazók nem tételezték fel — mi pedig csak sejthettük —‚ hogy Gyurcsányék hazudnak. A baloldali szavazók hinni akartak Gyurcsány Ferencnek. Elfogadták tőle, hogy az ország jó állapotban van, s az elkövetkező négy év a gyarapodó jólét és a hatalmas fejlesztések jegyében fog telni. Ebben bízva szavaztak neki bizalmat.

A 2006 tavaszán létrejött régi többség magvát az elkötelezett baloldali szavazók jelentették. Azok az emberek, akik családi hagyományaik vagy személyes meggyőződésük alapján mindig és mindenkor a szocialistákra fognak szavazni. A régi többség nagyobbik részét azok a szavazók adták, akiknek nem mindegy, hogy kik, milyen erkölcsi alapokon, milyen politikai elképzelések mentén, milyen jövőképet valósítanak meg — vagy legalább merrefelé tartanak. Közöttük vannak, akik konkrét egzisztenciális körülményeik javulását várva szavaztak Gyurcsány Ferencre. S vannak olyanok is, akik Gyurcsány mosolygós jövőképét vonzóbbnak találták, mint a Fidesz "radikális fordulatra van szükség, mert baj vart" típusú kampányát.

A régi többség mára szétporladt. Az első hullámban — még a nyár folyamán — azok az emberek léptek hátra, akik a kampányígéretekkel ellentétes első Gyurcsány-csomag bevezetésénél már úgy gondolták, hogy becsapták őket. A második hullámban — ősszel — azok, akiket az őszödi beszéd nyílt cinizmusa, politikai ügyetlensége és durvasága riasztott el a szocialistáktól. Bár a népszerűség már az első hullám távozásánál megtört, az ország szélesebb közvéleménye ekkor érezte — a tüntetések hatására —‚ hogy a Gyurcsány-mítosz szertefoszlott. Erre az időszakra esik az új többség első, ekkor még elsősorban a pártpolitikai küzdőtérre eső és annak logikáját követő megjelenése, az önkormányzati választásokon aratott elsöprő Fidesz-győzelem.

Végül, a régi többség lemorzsolódásának harmadik hulláma a reformok összeomlásával következett be, és tart tovább. Az év végére kiderült, hogy a király meztelen. Miután a sorrendben harmadik reform a központi közigazgatás, az új ártámogatási rendszer, az egészségügy átalakítása — is csődöt mondott, Gyurcsány Ferenctől elfordultak azok az értelmiségiek és néhány, a kormánypártok közvetlen környezetéhez tartozó szakember, akik eddig, ha nehezen is, de lojálisak maradtak a miniszterelnökhöz.

Így szűnt meg mára a régi többség, és alakult ki az új, amely rendkívül heterogén, sokszínű és elsősorban nem ideológiai-pártpolitikai jellegű csoportosulás. Ezt az új többséget jelenleg egyetlen, bár összetettségéből adódóan szinte mindennel összefüggő álláspont tartja össze: az ország jövőjéért aggódás és az az egyre erősebb és szélesebb körű meggyőződés, hogy a jelenlegi kormányzati ámokfutás nem szolgálja a válságból való kilábalás hosszú távú stratégiájának megalkotását.

Új többségről mindennapi életünk két dimenziójában beszélhetünk. Egyfelől pártpolitikai síkon október elsején egyértelművé vált, hogy az ország új többséget alkot. Ezen a napon a kormánypártok történelmi vereséget szenvedtek. A tizenkilenc megyei közgyűlésből tizennyolcban a Fidesz adja az elnököt — Heves megyében a patthelyzet miatt valószínűleg megismételt választásra kerül sor —‚ a huszonhárom megyei jogú városból pedig tizenhét fideszes polgármestert tudhat magáénak. A szocialisták érzékeny és jelentős veszteségeket szenvedtek, a szabad demokraták pedig Budapest kivételével eltűntek az ország helyi politikai térképéről.

Az önkormányzati választások eredményei tulajdonképpen csak hivatalossá és intézményesítetté tették a pártszimpátiák eltolódását, azt a folyamatot, amelynek következtében a kormánypártok az áprilisi választásokat követően meglepően hamar, már a nyár folyamán elveszítették a közvélemény többségének bizalmát. Míg azonban a pártpolitikai értelemben vett új többség csak a politikailag aktív vagy legalábbis az érdekeit, álláspontját, életkörülményeit és terveit politikailag artikulálni képes és a Fidesszel nem eleve ellenséges csoportokat foglalja magában, addig a társadalom egészében kialakuló új többség már lényegesen heterogénebb közösség.

A fél év kormányzati ámokfutásának következményeként kialakuló új többség ugyanis egyelőre nem írható le egységes politikai kategóriákkal. Megtalálható benne az egy évvel ezelőtti "régi kisebbséget" alkotó Fidesz-szimpatizáns éppúgy, mint a magát politikailag vagy ideológiailag nem is definiáló, de a kormány lépései miatt az elszegényedéstől félő középosztálybeli vagy éppen a sorozatos csalódásai miatt a politikának teljesen hátat fordító munkás, esetleg a reformok helyett csupán koncepciótlan kormányzati kapkodást tapasztaló nagyvárosi értelmiségi. A jelenlegi kormányzati politikában csalódott fiatal, a kormányzat lépéseiben koncepciót nem látó középnemzedéki és a kormányzati politikától most már rettegő idős ember.

Ez az új többség minden eddiginél nagyobb mértékben utasítja el a kormányt és annak fejét. Mind az MSZP, mind pedig Gyurcsány Ferenc népszerűsége történelmi mélyponton van: 1999 óta, amióta a miniszterelnök népszerűségét mérik, hivatalban lévő kormányfő olyan népszerűtlenséggel nem volt kénytelen szembesülni, mint a mostani. Az ellenzék mégsem bízhatja el magát. Népszerűtlen ugyan a kormány és Gyurcsány Ferenc, a Fidesz népszerűsége kétszerese a legnagyobb kormánypárténak, ez azonban senkit ne tévesszen meg. Ez az új többség ugyanis nem értelmezhető pártpolitikai dimenzióban. Ezeket az embereket nem az tartja össze, hogy a Fidesz szavazói lennének automatikusan. Őket az tartja össze, hogy - más-más okból - elutasítják Gyurcsány Ferenc politikáját.

A Fidesznek mint a legnagyobb ellenzéki pártnak alapvető felelőssége az új többség képviselete. Képviselnünk kell azokat, akik 2006 tavaszán kitüntettek a bizalmukkal. Akik nekünk hittek, akik a szocialisták rágalmazó kampányával szemben is hitték, hogy mi mondunk igazat az ország állapotáról, mi rendelkezünk a válságból kivezető hiteles elképzelésekkel. Felelősséggel tartozunk azonban azok iránt is, akik most még nem bíznak bennünk. Akik Gyurcsány Ferencnek hittek, s akik talán sok kérdésben, ahol dűlőre tudunk jutni, értékes részletekkel egészíthetik ki világlátásunkat.

Az új többség politikai képviseletre vár. A Fidesznek fel kell nőnie ehhez a feladathoz. Meg kell értenie ezt az új többséget, és felelősen kell képviselnie, még akkor is, ha közülük sokan most elképzelhetetlennek tartják, hogy valaha is a Fideszre szavazzanak. Felelős képviselet és hiteles politikai program szükséges. Hiteles program, amely megmutatja, hogy van kiút a jelenlegi válságból a szabadság és a jólét felé.

Heti Válasz