fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
Demokráciadeficit
2007. február 2., 07:55
Megszoktuk már, hogy demokratikus alapjogokat vesznek semmibe Magyarországon, de úgy látszik, egyre többen ébrednek rá a helyzet tarthatatlanságára. Legutóbb Takács Albert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának helyettese vélekedett úgy, hogy a Kossuth tér hónapok óta tartó exlex állapota (az értelmezhetetlen "műveleti területtel" együtt) a jogbiztonságot csorbítja. A kordon lebontását követelte a liberális Gusztos Péter is.

Morvai Krisztinának, a Civil Jogász Bizottság társelnökének értesülései szerint a hatalom el akarja mozdítani a helyükről azokat a bírákat, akik felmentő ítéleteket hoztak a szeptember-októberi zavargások kapcsán eljárás alá vont tüntetőkkel szemben.

E sorok írója is végigült tegnap egy ilyen procedúrát, ahol a három meghallgatott rendőr jelentősen ellentmondó tanúvallomást tett, egyikük pedig azt is bevallotta, hogy a gyanúsított őrizetbe vételekor kiállított jegyzőkönyvbe parancsnoki utasításra írt be légből kapott állításokat a megbilincselt ember sérüléseiről.

Egyre nyilvánvalóbb, hogy az állam ellenőrzése alá tartozó intézmények politikai feladatot teljesítenek, és a törvényesség helyett a hatalmi érdeknek rendelik alá tevékenységüket. Jó példa erre a Magyar Távirati Iroda esete: amikor szeptember huszadikán az egyik - szolgálatot teljesítő - munkatársukat őrizetbe veszik, megalázzák, és órákig bilincsbe verve tartják, az állampolgárok tájékoztatására létrejött intézmény úgy dönt, ez az ügy nem érdekelheti a magyar közvéleményt, ezért nem számol be róla. A politika által kinevezett elnök magyarázata nevetséges és felháborító egyben. Szerinte "az újságíró személyiségi jogaira is tekintettel" nem hozták nyilvánosságra az ügyet. Most nem kérdezem meg, mit jelent az "is" szócska, mivel szerdai érdeklődésemre sem reagált érdemben a köz nemes szolgálja, mert szerinte kérdéseim "oly mértékben tartalmaznak bizalmatlan, rosszindulatú hipotéziseket", hogy azokra nem kívánt válaszolni. Halkan azért megjegyezném, hogy az újságírás közszereplésnek számít. Így egy újságírónak azt is el kell fogadnia, ha munkavégzése közben valami történik vele, az közérdeklődésre számot tartó hír lehet.

Álljunk meg hosszabban ennél az esetnél! Az újságíró és a rendőr munkája nagyban hasonlít: mindketten a maguk korlátozott eszközeivel próbálnak a törvénytelenség nyomára jutni, és mindketten munkaköri kötelességük miatt mennek a zavargások közelébe. Ha szabályosan végzik a munkájukat, akkor nem lehetnek ellenségei egymásnak. Egy szabályosan intézkedő rendőrnek is érdeke lehet, hogy fotó készüljön, mert ezzel is bizonyítja, ura volt a helyzetnek, szakszerűen és törvényesen lépett fel a rendbontók ellen - és a közvélemény is megnyugodhat, hogy a rend derék őrei profi módon intézkednek a polgárok biztonságáért. Ha egy rendőr például megveri a fotóst, akkor ez megalapozott gyanút vet fel a korábbi intézkedések szakszerűségét illetően is.

Az MTI fiatal munkatársa tudósítani ment a Magyar Rádióhoz, de az őt letartóztató rendőrök kitépték kezéből és eldobták sajtóigazolványát, bilincsbe verték, és órákon át megalázták, holott ő is ugyanúgy dolgozni ment oda, mint a munkájukat (hibásan) végző rendőrök. Az újságíró védtelen, egyetlen fegyvere a nyilvánosság, de saját főnökei pontosan ezt tagadták meg tőle. A kolléga úgy kelt és feküdt hónapokon keresztül, hogy arra kellett gondolnia, hónapokra bezárhatják garázdaság címén.

Az MTI elnöke a politikát kiszolgáló apparatcsikként viselkedett akkor, amikor kollégának, újságírónak kellett volna lennie. Beállt a Gergényi Péter által vezetett sorba. Nincs egyedül, azon a térfélen most nagy a tülekedés - ott van mindenki, aki tíz körömmel kapaszkodik a hazugsággal megszerzett hatalomba.

Lukács Csaba - Magyar Nemzet

fidesz.hu