Sümegi Noémi írása, Heti Válasz, 2003. január 24.

"Gratulálok a kiváló történészi munkához és a rendezéshez" - írta Medgyessy Péter 2002. október 17-én a Terror Háza vendégkönyvébe. Ezek után a múzeum vezetését joggal lephette meg, hogy - miután az intézmény tervezett költségvetését a parlamenti többség megkurtította - a kormány szakmai okokra hivatkozva a kiállítás átrendezését, kibővítését tervezi. Igaz, a miniszterelnök azt is beírta az elismerés mellé, hogy ő a bemutatott történelmi eseményekkel kapcsolatban az arányosság szempontjából másra gondolt.

A Terror Háza körüli botrány lassan indult, ám azóta egyre nagyobb hullámokat vet. Balás Piri László, a múzeumot működtető Kelet- és Közép-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány (KKTTKK) kuratóriumának elnöke szerint az első olyan ügy lehet a szocialista kormány hivatalba lépése óta, ami ezreket mozgósíthat. A KKTTKK és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) között tavaly tavasszal létrejött szerződés alapján az intézmény három éven keresztül évi 330 millió forintot kapott volna. A 2003-as költségvetési javaslat is ezt tartalmazta, Pető Iván, az Országgyűlés kulturális bizottságának szabad demokrata elnöke azonban azt javasolta, hogy az összeg 150 millió forinttal csökkenjen. A módosító indítványt a koalíciós képviselők többsége megszavazta. A miniszterelnök még azon melegében megígérte, hogy a kormányzat a költségvetési tartalék terhére megadja a szükséges támogatást. Azóta viszont kiderült, hogy ez az összeg csupán az elvont pénz kétharmada, s a 100 millió forint felhasználását is feltételekhez kötik: a múzeum vezetése csak akkor "kérhet" a keretből, ha a tervezett kiadásokat a saját bevételeik vagy más források már nem biztosítják. Az intézménynek újabb vizsgálaton is át kell esnie, annak ellenére, hogy a nyár folyamán egyszer már vizsgálták a működését, és semmi szabálytalanságot nem találtak. A NKÖM január 31-ig dönt arról is, hogy a szakmai "erősítés" érdekében a múzeumot működtető közalapítvány kuratóriumát kikkel kívánja kiegészíteni.

Megszűnik a Hamvas Intézet

A Terror Háza körüli viharok árnyékában a héten megpecsételődött a Hankiss Ágnes vezette Hamvas Intézet sorsa is. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) - noha Koncz Erika helyettes államtitkár érdeklődésünkre határozottan cáfolta a szándékot - írásban is tájékoztatta a főigazgatót arról, hogy a Károlyi Palota Kulturális Központ átszervezése március 31-én várható, ezért a második félévre, a nyárra és a további időszakra tervezett programjaik szervezését ne kezdjék meg, az intézmény közalkalmazotti létszámát ne növeljék. A tárca az átszervezést elbocsátások nélkül kívánja végrehajtani, a intézményben dolgozó közalkalmazottakat a tervek szerint a Petőfi Irodalmi Múzeum venné át.
"Tavaly november és december folyamán Koncz Erika, a NKÖM helyettes államtitkára tájékoztatott arról, hogy a minisztérium jelentős változásokat akar végrehajtani intézményünk alapító okiratán, intézményi formáján és székhelyén" - nyilatkozta lapunknak Hankiss Ágnes. A tárca vezetése azt a tervet ismertette, hogy a Károlyi Palota Kulturális Központ jogutód nélkül megszűnik, és a Hamvas Intézet is elveszti közintézményi státusát. A NKÖM által az Orbán-kormány idején létrehozott Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet további működésére a minisztérium kétféle lehetőséget látott: az egyik, hogy "keres magának" egy létező közalapítványt, és például a Terror Házát működtető Kelet- és Közép-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány vagy a Heti Választ is kiadó Természet- és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítványba tagozódva működik tovább. Miután ezt Hankiss Ágnes nem tartotta járható útnak - véleménye szerint ezzel a minisztérium két legyet üthetett volna egy csapásra -, az NKÖM azt javasolta, hogy a tárcától érkező anyagi támogatás reményében az intézet öltsön magánalapítványi formát. A főigazgató szerint a Hamvas-intézetben folyó kutatások eredményessége, a könyvkiadás minősége csupán olyan intézményi keretben biztosítható, amelyben az intézet tevékenysége semmilyen tekintetben nem kényszerül eltérni a maga szakmai és szellemi arculatától, működési modelljétől. Az említett közalapítványok másfajta tudományterületek, más típusú szakmai célkitűzések szerint jöttek létre, s a főigazgató nem lát garanciát arra, hogy a minisztérium által javasolt látszatmegoldás biztosítaná az intézet működését és szakmai autonómiáját. A magánalapítványi forma pedig egy már létező közintézmény további létformájaként szerinte komolyan számításba sem jöhet.
Hankiss Ágnes elmondta: a kulturális központ igen eredményes éveket tudhat maga mögött, és ezt Görgey Gábor kultuszminiszter levélben is elismerte. (Az intézmény gazdálkodását vizsgáló Állami Számvevőszék sem talált semmi kifogásolnivalót.) Rendezvényeiket folyamatos érdeklődés kíséri, az Eisenberger-tárlatot vagy az Örményország kincseit bemutató kiállítást néhány hónap alatt több mint ötvenezren látták. (A bolgár ikonkiállításra a két ország kulturális minisztereinek megállapodása ellenére már nem kerül sor, szervezését a minisztérium leállíttatta.) Koncertsorozataik telt házzal mentek, a hazai és a határon túli magyar irodalom legkülönfélébb irányzatainak adtak otthont: Hankiss Ágnes ezért nem érti, mi indokolja a sikeresen működő intézmény felszámolását.
Feltette a kérdést: ha a tárca vezetése valóban szeretné megőrizni - még ha csökkentett lehetőségekkel is - a Hamvas-intézetet, akkor miért nem dolgozza ki ennek működőképes formáját? A minisztériumtól erre az a válasz érkezett: "magasabb politikai akarat" az, hogy Hankiss Ágnes a munkáját ne közintézményben folytassa, hanem lehetőleg a közszférától és a politikától minél távolabb. A főigazgató szerint ez a megfogalmazás a pártállami időket idézi, demokratikus társadalomban az efféle likvidálási törekvés példátlan és elfogadhatatlan. A főigazgató úgy látja, az ő eltávolítása mellett a hatalom célja az, hogy elfoglalhassa a Károlyi-palotát, amelyben a hírek szerint egy szabad demokrata érdekeltségi körbe tartozó irodalmi kht. működne a továbbiakban, bár az is lehet, hogy az állami tulajdonban lévő műemlék épület értékesítése (bérbe adása) a cél.

Viták középpontjában

Az Andrássy úti multimédiás múzeum születése percétől viták középpontjában állt. Először csak formabontó külseje, a pengefalak, valamint a terror betűit mintázó gallér miatt támadták, később már a munkásőr szürke épület tartalmát érték bírálatok, mondván: a XX. század állami szintre emelt terrorjának bemutatásakor aránytalanul kisebb teret kap a nyilas rémuralom, mint a negyven évig tartó kommunista diktatúra. A szocialisták részéről még a 2002-es választások előtt elhangzott a javaslat, hogy a múzeumot kereszteljék át az Emlékezés és Megbékélés Házává, mert az épület a kezdetektől szimbolikus jelentőséget kapott. "Vannak házak, amelyeknek igazi, nagy, éltünkbe szántó történelme van. Ez néha súlyos, nehezen lélegző, fojtogató" - mondta Orbán Viktor miniszterelnök 2002. február 24-én, a Terror Háza Múzeum megnyitóján, és az akkor ott összegyűlt százezres tömeg olyan politikai legitimációt adott a háznak, amely bántotta a hatalomra kerülő szocialisták szemét.

A múzeum azóta sem tudott kikerülni a politikai viták középpontjából. Bár Pető Iván azzal indokolta a módosító indítványt, hogy a más közgyűjteményekhez képest aránytalanul magas támogatást kívánta "arányosítani", sokan ízléstelennek tartották, hogy ezt a szerepet felvállalta, mert úgy tudták, hogy apjának mint ÁVH-s főtisztnek a fényképe is szerepel a bűnösök falán. Kuncze Gábor, a SZDSZ elnöke szerint a múzeum költségvetése "indokolatlan tételeket tartalmaz". A 168 Órának adott interjújában úgy vélte: "el lehet fogadni, hogy legyen egy múzeum, amely bemutatja a volt elnyomó szervek működését. De ebből nem következik, hogy egy direkt politikai célra létrehozott intézményt a költségvetésből kell pénzelni". Schmidt Mária, a múzeum főigazgatója szerint jellemző a szabad demokratákra, hogy úgy mondanak véleményt, hogy sem Pető Iván, sem Magyar Bálint, sem Kuncze Gábor nem látta a kiállítást.

A vita nemcsak az ellenzék és a kormányoldal, hanem a koalíciós pártok között is zajlott. "Csúnya és alattomos csapdát állított a jobboldal ezzel az intézménnyel, amibe balliberális barátaim szépen bele is sétáltak. Felháborodtak, és mindent elvetettek, ahelyett, hogy a jóval közösséget vállaltak volna, és csak a hamisságot kifogásolnák" - vélte a 168 Órához írott nyílt levelében Medgyessy Péter. A kormányfő szerint a múzeumban pótolni kell a hiányokat, mert a XX. század diktatúrái és terrorjai sorából a fehérterrort, a nácizmust, a fasizmust, a holokausztot nem lehet kihagyni. "Most van lehetőségünk arra, hogy pótoljuk, ami hiányzik, kibővüljön ez a ház a történelem azon részével is, amit tisztességes bal- és jobboldali gondolkodó, cselekvő ember gyűlöl és megvet" - írta a miniszterelnök, és ezzel eljutottunk a támadássorozat újabb szintjére, amely szakmai indokok alapján kívánja megváltoztatni az egész ház struktúráját. A megcsappant költségvetési támogatás várhatóan akkor egészülhet ki, ha a múzeum tartalma és arculata a kormány által helyesnek vélt irányban változik.

A tervek között szerepel, hogy az Andrássy út 60. melletti épületet is megvásárolva olyan új kiállítást alakítanának ki, amely - ahogy a tárca közleménye fogalmaz - "a Terror Háza kiállítás jelenlegi, a kommunizmus évtizedeit bemutató tematikáját kiegészíti a század mindenfajta üldöztetésének feldolgozásával, így például a nemzetiszocialista korszak alapos történelmi dokumentáción alapuló bemutatásával". Ezt a munkát azonban már nem a közalapítvány ötfős kuratóriuma végezné: a grémium várhatóan még hat személlyel bővül, hogy a szocialista kormány által delegáltak többségbe kerüljenek.

Kiszabadult szellem

Görgey Gábor a Népszabadságnak ezt többek között azzal magyarázta, hogy "szerencsésebb, ha páratlan számú egy kuratórium". Kocsi László, a NKÖM politikai államtitkára szerint nem tartható, hogy egyetlen politikai irányzathoz kötődő személyekből álljon a testület. A kuratórium jelenlegi elnöke Balás Piri László, tagjai Schmidt Mária, Tóth Gy. László, Tőkéczki László és Kapronczay Károly. A kuratóriumot Görgey Gábor kultuszminiszter "a korszakkal foglalkozó elismert történészekkel tartja célszerűnek bővíteni", és az Info Rádióban nyilatkozva azt is hozzátette: "a jelenlegi kuratóriumnál politikailag függetlenebb embereket" szeretne a testületben látni. Schmidt Mária szerint ez a lépés méltatlan a kormányhoz és a magyar demokráciához, mert ez a tudomány autonómiájába való beavatkozást, a nyilvánvaló "államosítást" jelenti. A főigazgató szerint olyan emberek kinevezése várható, akik kétséget kizáróan a kormány akaratát hajtják végre. Medgyessy úgy nyilatkozott: "nem akarom, hogy azt lehessen mondani: egy baloldali-liberális kormány működésképtelenné tette a múzeumot, amelyik a diktatúráról és a terrorról szól". Az ellehetetlenítés mégis több mint valószínű, bár a jelenlegi kuratórium elhatározta, hogy önként nem adják át a helyüket. "Az új tagokkal le fogunk ülni, és megpróbálunk párbeszédet folytatni" - nyilatkozta lapunknak Balás Piri László. A kuratórium aggasztónak tartja, hogy a Terror Háza Múzeum falai közé zárt szellem most újra kiszabadulni látszik, s régi szereplők régről ismert színjátékba kezdenek. "Úgy tűnik, a diktatúrák időszakához hasonlóan ma újra a kormány szeretné meghatározni, hogy ki a jó történész, s ki az alkalmatlan, melyik a jó múzeum, és melyik a rossz, s hogy miként kell értelmezni a múltat, a történelmet" - írják közleményükben. Schmidt Mária az események ismeretében már nem tudja eldönteni, hogy a miniszterelnök decemberi, őszintének és kompromisszumkésznek tűnő felajánlását miként értelmezze.

Pető Iván szerint az intézmény nem felel meg a múzeum kritériumának: azt kell megvizsgálni, hogy nemzeti emlékhelyként funkcionálhat-e. Ebben az esetben pedig nem az alapítók, hanem a közvélemény ítélete a döntő. A szabad demokrata politikus idézte a Medián általa mérvadónak tartott felmérését, amely szerint a Terror Házával kapcsolatban nem alakult ki olyan országos konszenzus, amely alapján nemzeti emlékhellyé vált volna. Schmidt Mária viszont nem gondolja, hogy egy képviselő lenne kompetens annak eldöntésében - különösen nem egy téves eredményeket produkáló és tendenciózus kérdéseket feltevő közvélemény-kutató cég eredményére hivatkozva -, mi számít a nemzet emlékhelyének. "Ezt ugyanis az idő és a történelem dönti el" - tette hozzá. A főigazgató hangsúlyozta, hogy a múzeum emléket állít a nyilas és a kommunista terror áldozatainak, annak a több millió embernek, akik a szabadságukat, az álmaikat, a vagyonukat voltak kénytelenek feláldozni, akiket tönkretettek és megnyomorítottak, s akik közül sokan még mindig élnek, akik szintén mind magyar adófizető polgárok. "A kormánynak nem a fél ország kiszolgálása a feladata. Ha vannak százmilliók Habsburg Intézetre, akkor erre is kell hogy legyen. Ez is fontos" - mondta lapunknak, hozzátéve, hogy az alapítvány nagyon körültekintően használja fel az adófizetők pénzét, mindennel az utolsó fillérig elszámolt.

Politikai hátszél

Az alapítványok a rendszerváltás hajnala óta komoly szellemi és anyagi bázist adtak az induló pártoknak. Az alapítványi háttér azóta is működik, sőt újabb lehetőségekkel bővült. Az egyes kormányzatok által életre hívott közalapítványok egy része olyan politikai hátszéllel jött létre, hogy a következő kormányok igyekeznek az általuk működtetett alkotóműhelyeket ellehetetleníteni.
Míg a 2003-as költségvetésből a Terror Háza Múzeum 180 millió forintot kapott, addig a múzeumot, valamint a Schmidt Mária vezette XX. és a Fricz Tamás által irányított XXI. Század Intézetet is működtető Kelet- és Közép-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány számára egy fillér állami támogatást sem folyósítanak idén. A szintén a Fidesz-kormány ideje alatt létrehozott, többek között a Heti Választ is kiadó Természet- és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítványnak szánt összeg az előző évi támogatás egytizedére csökkent. A kormánykoalíció előszeretettel emlegeti, hogy a Fidesz is így "bánt" az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs- és Kutatóintézete Közalapítvány által működtetett, Rainer M. János vezette 1956-os Intézettel, és a Földes György által fémjelzett Politikatörténeti Intézettel. Idén viszont - míg a Terror Házától elvontak 150 milliót, addig - a Párttörténeti Intézet jogutódaként történettudományi kutatásokat folytató, közhasznú társaságként működő intézetet fenntartó Földes-féle Politikatörténeti Alapítvány 270 milliót, a 1956-os Intézet közalapítványa pedig 133 millió forintot kap.
A Medgyessy-kormány újraalapított egy, az előző kormány idején megszüntetett közalapítványt - az 1997-ben Csepeli György szociológus, ma informatikai politikai államtitkár vezetésével megalakult Európai Összehasonlító Kisebbségkutatás Közalapítványt, melynek élén ma Törzsök Erika, az SZDSZ kisebbségügyi szakértője áll -, de újakat is indított. Az SZDSZ-szel jó kapcsolatokat ápoló Gerő András által kijárt Habsburg-kori Kutatások Közalapítvány 230 millió forintot kap idén az államkasszából, az Európai Unió Kommunikációs Közalapítványnak pedig - amelynek feladata az európai uniós tagsággal kapcsolatos tájékoztatás, a csatlakozás előnyeinek bemutatása, s amely rögtön el is látta munkával Geszti Péter cégét, az ARC-Projektet - 1,5 milliárd forint jut. A 200 millió forintos indulótőkével ellátott, Palánkai Tibor közgazdász által vezetett közalapítvány kuratóriumának tagjai: Ágh Attila politológus, Gerő András történész, Csáki György közgazdász, Bojár Gábor, a Graphisoft Rt. elnöke, Somody Imre üzletember, Chikán Attila volt gazdasági miniszter, a közgazdaság-tudományi egyetem rektora és Kádár Béla, az Antall-kormány ipari és kereskedelmi minisztere.
Az egyes politikai erők alapítványi hátterének vizsgálatakor érdemes figyelembe venni, hogy a szocialista párt a rendszerváltás idején átmentett vagyonnal behozhatatlan előnyre tett szert a demokratikus pártokkal szemben. A József Attila Kulturális és Szociális Alapítványt például az MSZP 1991-ben azzal a 450 millió forinttal hozta létre, amelyet a vidéki pártnapilapok privatizációjából nyert: a lapokból és a fokozatosan megszüntetett vidéki pártkiadók egyéb vagyonából összesen mintegy 900 millió forint jött össze. A jelenleg is komoly anyagi bázissal rendelkező alapítvány azóta is fontos háttérintézménye az MSZP-nek.
Mindemellett a közalapítványokkal történtek is jelzik, hogy a kormány minden eddiginél jobban bele kíván szólni a civil szféra működésébe. Újabb adalék ehhez, hogy míg a civil szerzeteknek járó támogatások elosztásáról eddig - legtöbbször egyhangú szavazattal - a parlament illetékes bizottsága döntött, addig a továbbiakban egy, a kormány alá rendelt Nemzeti Civil Alapprogram lesz az elosztás színhelye. Mindezek fényében nem látszik megvalósulni az az Ágh Attila politológus írásaiban felvetett és Földes György által is támogatott gondolat, amely szerint a Magyarországon is meglévő három politikai irányzat (a konzervatív, a liberális és a szociáldemokrata) mindegyikének lehetne - a sokat emlegetett német példához hasonlóan - olyan közalapítványi háttere, amelyet minden kormány tiszteletben tartana, s a politikai élet szereplői nem lehetetlenítenék el négyévenként egymás háttérintézményeit.

A nemzet ereje

A főigazgató most arra vár, hogy a minisztérium "szóba álljon" vele, ezek után derülhet ki, hogy milyen konkrét lépésekre kell a múzeumot működtető közalapítvány kuratóriumának válaszolnia. Mindazonáltal nem érti a kormánynak a múzeum tematikájára vonatkozó kifogásait. Schmidt Mária többször hangsúlyozta, hogy a Terror Háza Múzeum nem a XX. századi terrort hivatott teljes egészében bemutatni, hanem az Andrássy út 60., az egykori nyilas és ÁVH-s székház történetét. Ráadásul az akkor ellenzékben lévő képviselők is támogatták az Orbán-kormánynak egy önálló holokausztmúzeum létrehozására irányuló kezdeményezését, amely éppen a Terror Háza Múzeumból hiányolt időszakot mutatná be. A Páva utcai volt zsinagógában létrehozandó holokausztmúzeum alapkőletétele megtörtént, így Schmidt Mária szerint érthetetlen, miért nem annak a kiállításnak a mielőbbi megvalósításán fáradozik a kulturális kormányzat, különösen annak fényében, hogy a hírek szerint az állandó kiállítás nem fog megnyílni a tervezett időpontig, 2004. áprilisig.

Orbán Viktor korábban azt mondta, a polgári oldal nem fogja hagyni, hogy a Terror Házát átkereszteljék, átalakítsák. Az ellenzék egyelőre azt szeretné elérni, hogy az ügy olyan visszhangot kapjon, hogy a kormány ne merje kinevezni az új kurátorokat. "Megvizsgáljuk annak a lehetőségét, hogy a parlamenti bizottságokban hogyan tudnánk meghallgatni az érintetteket" - mondta lapunknak Halász János, a Fidesz kulturális kabinetjének vezetője. "Ebben az épületben hatalmas erő van. Az áldozatok, a megalázottak, a hozzájuk tartozók, a velük együttérzők, a nemzet ereje. Visszavágás, törlesztés, bosszú helyett múzeum. Így is lehet megállapodást kötni a történelemmel" - mondta megnyitóbeszédében Orbán Viktor, ám úgy tűnik, a megállapodás még nagyon messze van.

Fotó:Griechisch Tamás