Nem ez az első eset a történelemben, hogy valaki a törvényt úgy állítja helyre, hogy cselekedetével törvényt sért. Heinrich von Kleist hősét, Kohlhaas Mihályt a tizenhatodik század dereka táján a földesúri jogokkal visszaélve fosztják ki a tronkai sorompónál, amint egy falka fiatal, jól táplált, gyönyörű lóval külső országba igyekszik, hogy kereskedjen velük.
Kohlhaas Mihályt "rablóvá és gyilkossá tette" a küzdelem, amelyet jogérzetétől hajtva folytatott azért, hogy orvosoltassa sérelmeit. Regénye végén így beszél hozzá a választófejedelem: "»Nos, Kohlhaas lócsiszár, ilyeténképpen te most már megkaptad az elégtételt, készülj fel, hogy ő császári felségének, akinek az ügyésze itt áll, a közbéke megszegéséért a magad részéről is elégtételt adj!« Kohlhaas levette kalapját, ledobta a földre és azt felelte, hogy készen áll reá! Gyermekeit, miután mégegyszer fölemelte és mellére szorította őket, átadta a kohlhaasenbrücki tiszttartónak, s mialatt az a kicsiket zokogva elvezette a térről, a lócsiszár a vérpadra hágott."

Az MSZP elődjének emberei 1989-ben törvénytelenséget emlegettek például Krassó György akciója kapcsán. Ma azt mondják, hogy a Kossuth téri vaskordonok ledöntése veszélyezteti a demokráciát.
Egy akció, amelynek célja egy törvénytelen állapot megszüntetése, a demokráciát miért veszélyeztetné? Hozzányúlni egy törvénytelenül felállított korláthoz és ledönteni - miért volna antidemokratikus tett? Miért volna antidemokratikus cselekedet figyelmeztetni arra, hogy a szolgáló és védő rendőrség olyan helyzetbe került, amikor egy jogkorlátozó intézkedést kényszerül szolgálni és védeni? Demokratikus-e egy ilyen rendőrség?

Lehetséges, de nehéz a hatvanas évek idejéből értelmezni mindazt, ami történik, és azt mondani, hogy demokratikus a mi rendőrségünk, hiszen nem ugrott neki a mentelmi joggal rendelkező képviselőknek... Sokkal nagyobb probléma szerintem, hogy a többletjogokkal nem védett civileknek ellenben neki-nekiugrott... Ahhoz képest azonban, ahogy a negyvenes évek végén az akkori rendőrség emberei gond nélkül begyűjthették a képviselőket is, az állapotok valóban demokratikusak.

Jelkép a Kossuth téri vaskordon. Azoknak a korlátozásoknak és korlátoknak a jelképe, amelyek a rendszerváltás rendszerének a bukását mutatják. Például annak a félemlítésnek a fizikai megvalósulása, amely a munkahelyeken tölti el a megélhetésükért, a puszta létükért a minimálbér vaskordonjai között rettegő embereket. Akiknek nincs érdekképviseletük, akik tudják, az a legjobb, ha meg se szólalnak, mert rögtön röpülnek.

Azoknak a korlátoknak is fizikai megvalósulása, amelyek az emberek fejében őrződtek meg az 1990 előtti időkből, meg még korábbról: választók és választottak elméjében egyaránt. Amelyeket nem tudnak átlépni annak érdekében, hogy megtárgyaljanak és megoldjanak feladatokat. A cívisváros példája, az egykor három-négy felé is adózó, a legkülönfélébb ellenfelekkel és barátokkal egyszerre tárgyaló Debrecen esete ebből a szempontból most különösen figyelemre méltó. A Fidesz egyre erőteljesebb és népszerűbb vezetője a polgármester, a város nyakas kálvinistái kifütyülik a miniszterelnököt - akivel tárgyalnak, mert a város érdeke ezt kívánja.

A szellemi korlátokat és a jogkorlátozó fizikai kordonokat le kell döntenünk. Az arányosság törvényeire pedig Kohlhaas Mihály példája intsen mindnyájunkat.

Zelei Miklós, Magyar Hírlap


fidesz.hu