Csökkenő előny

Nézzük a számokat. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank adatai szerint Magyarországra áramlott be a kilencvenes évek elején a legtöbb külföldi tőke - részben azért, mert nálunk kezdődött el a legkorábban a privatizáció, részben pedig azért, mert a privatizációban a külföldi beruházóknak jóval nagyobb rész jutott a privatizált vagyonból, mint a hazai vállalkozóknak. Voltak ugyan kísérletek az Antall-kormány idején arra, hogy a tőkeszegény hazai vállalkozók is részt vehessenek a privatizációs folyamatban, 1994 után azonban ezek a módszerek háttérbe szorultak, és a privatizációban egyre inkább a külföldi befektetők játszottak meghatározó szerepet. Elindultak az új, zöldmezős beruházások is hazánkban, aminek következtében a kilencvenes évek második felétől a Magyarországra érkező összes külföldi működőtőke-beruházás éves volumene lassan növekedni kezdett.

A kilencvenes évek második felétől azonban a környező országokban gyorsabban nőtt a külföldi működőtőke-beruházások volumene, mint hazánkban, és elsősorban Lengyelország és Csehország húzott el tőlünk, de gyorsan nőttek 2000 után a külföldi beruházások Romániában és Szlovákiában is.

A kedvezmények ára

Mit jelent tehát a versenyfutás a külföldi beruházásokért? Mit hoznak a külföldi működőtőke-beruházások a célországoknak? Mindenekelőtt új munkahelyeket, továbbá korszerű technológiát. Ez azonban úgy is olvasható, hogy a hazai vállalkozások munkahelyteremtő és innovációs képessége nem kielégítő, tehát külföldi beruházásokra kell számítani a foglalkoztatás bővítése és a technológiai fejlesztés érdekében. Ahol a hazai gazdaság képes megfelelő számban új munkahelyet teremteni, valamint fejleszteni, mint térségünkben például Szlovénia, ott nem is égetően fontos a külföldi működőtőke-beruházások becsalogatása az országba. Ha egy ország - mint hazánk is - túlzottan rá van utalva a külföldi működőtőke-beruházásokra, akkor ott mindenképpen valami baj van a gazdaság működésével.

A munkahelyteremtés azonban politikailag érzékeny kérdés, és ezért a világon számos helyen versenyeznek a kormányok külföldi működőtőke-beruházásokért. Mindenekelőtt adókedvezmények, valamint közvetlen és közvetett támogatások nyújtásával igyekeznek a kormányok becsalogatni a külföldi beruházásokat, ez viszont egyáltalán nem olcsó. A tapasztalatok szerint a külföldi nagyvállalatok sokkal hatékonyabban hasznosítják a munkaerőt, mint a hazai kisvállalkozások, vagyis kevesebb élőmunkát alkalmaznak ugyanazon eredmény produkálásához. Ezért sokkal több beruházásra is van szükség a nagyvállalatok részéről, hogy ugyanannyi munkahelyet teremtsenek, mint a kisvállalkozások, és így természetesen több állami támogatás is kell a multik munkahelyteremtéséhez.

A könnyebbik út

Ki fizeti meg a külföldi beruházóknak nyújtott kedvezményeket? Természetesen a hazai lakosság, azon belül is a hazai kis- és középvállalkozói réteg. Az eddigi elemzésekből kiderült, hogy hazánkban (de sok forrás szerint más országokban is) a kis- és középvállalkozások nettó adóbefizetők, azaz több adót fizetnek, mint amennyi támogatást kapnak, a nagyvállalatok pedig nettó támogatottak, mert több támogatást kapnak, mint amennyi adót fizetnek. Hazánkban a nagyvállalatok főként külföldi tulajdonban vannak, tehát a támogatások is nagyrészt a külföldi beruházásoknak jutnak.

Mi az oka annak, hogy a kormányzat hazánkban inkább a külföldi nagyvállalatok beruházásait támogatja, semmint a hazai kis- és középvállalkozások fejlesztéseit?

Egyrészt sokkal egyszerűbb néhány nagyvállalattal letárgyalni a támogatásokat, mint számos kisvállalkozásnak kidolgozni a megfelelő gazdálkodási kereteket. A bürokrácia a könnyebb utat választja. Másrészt a nagyvállalatok nyomásgyakorló képessége sokkal erősebb, mint a szétaprózott kisvállalkozásoké. A kisvállalkozások csak négyévente, a választási kampányban fontosak a politikának.

Térségünkben tehát nem Magyarország, Csehország, Lengyelország vagy Románia a külföldi működőtőke-beruházásokért folytatott verseny nyertesei, hanem inkább azok a nemzetközi nagyvállalatok, amelyek a kormányzati támogatásokat és adókedvezményeket kapják annak érdekében, hogy itt telepedjenek le. Kik a vesztesei ennek a versenyfutásnak? Nem kétséges, azok a hazai kis- és középvállalkozások, amelyek a nagyberuházóknak nyújtott támogatásokat finanszírozzák. Ma a külföldi működőtőke-beruházások nélkül egy gazdaság sem működik, hiszen ezek a technológiatranszfer, a tudásátadás fontos forrásai is. De fontos: milyen beruházásokat és milyen áron támogatunk.

A szlovén példa illusztrálja, hogy ha a hazai vállalkozások működőképesek, fejlődnek, akkor alacsonyabb külföldi beruházási szint mellett is virágozhat a gazdaság, kevesebbet fordítva a költségvetésből a nagy nemzetközi vállalatoknak nyújtott kedvezményekre, támogatásokra.

Árva László, Magyar Hírlap


fidesz.hu