- Ön alapvető gazdasági-politikai kérdésekben nem ért egyet a kormányzattal. Melyek ezek?

- Rossz irányba halad a magyar gazdaság, és a mostani konvergenciaprogram vagy reform sem fogja jó pályára állítani, gyakorlatilag egy korábbi rossz pályáról most majd átállunk egy másik rossz pályára.

- Miért volt rossz a korábbi, és miért rossz ez?

- Az elmúlt négy évre az volt a jellemző, hogy hihetetlenül nagy költségvetési deficit mellett próbált gazdálkodni az ország. Az állam sokkal többet osztott el, mint amennyi a bevétele volt, és a különbséget hitelek felvételével fedezte. Nagyon megnőtt az adósságállomány, a kamatteher, és ez az ország eladósodásához vezetett. Most a reformok pozitívuma az, hogy végre fölismerték, fenntarthatatlan a nagy költségvetési deficit, csakhogy ha az a probléma, hogy túl sok a költségvetés kiadása, akkor nem ehhez kell hozzáemelni a bevételeket, hanem a kiadásokat kellett volna lefaragni. Ezután valóban csökkenni fog a költségvetési deficit, és ez számos szempontból pozitív, de a terheket az állampolgárokra, a vállalkozókra rakják, és ettől csökken a gazdaság versenyképessége, növekedési üteme, és újratermelődnek a költségvetési gondok.

- Úgy tűnt, a koalíció nem nagyon örül annak, hogy szakmai kérdésekben igen eltérő álláspontot képvisel. Mi volt az ellentét alapja?

- A monetáris politikát sok politikus úgy fordítja le, hogy a jegybank magasan tartja a kamatot, és nem támogatja a kormány gazdaságpolitikáját. Szerintem a mi támogatásunk abban merül ki, hogy megpróbáljuk az inflációt alacsonyan tartani. A jegybanknak ez a feladata, mert az alacsony infláció teremt optimális környezetet a gazdasági növekedésnek és a társadalom fejlődésének. A kormány sokszor azt várná el, hogy gyengébb forintot vagy alacsonyabb kamatszintet állapítsunk meg, de ehhez mi nem adjuk a nevünket, és ebből származnak az ütközések.

- Önt elsősorban politikai bírálatok érték, úgy emlegették, mint aki betart a kormányzatnak, mert a Fidesz embere.

- Ebben annyi az igazság, hogy a Fidesz-kormány alatt voltam pénzügyminiszter, és Orbán Viktor nevezett ki 2001-ben a jegybank elnökének. Soha nem voltam Fidesz-tag, és úgy érzem, hogy nem a Fideszt, hanem az ország érdekeit szolgáltam akkor is, amikor a Pénzügyminisztériumban dolgoztam, és akkor is, amikor a Magyar Nemzeti Bankban.

- Erre kötelezte is a funkciója.

- Ez a feladat totálisan politikamentes. Az egész országnak az az érdeke, hogy alacsony legyen az infláció, az egész országnak az az érdeke, hogy stabil legyen a forint, és az egész országnak az az érdeke, hogy a befektetők valóságos képet kapjanak a magyar gazdaság helyzetéről. Ez nem pártérdek. Az ütközések talán abból származhattak, hogy mi általában bemutattuk a valóságos helyzetet, míg a kormány sokszor nem. Megpróbált jobb képet festeni a gazdaságról, eltitkolni az államháztartás hiányát, vagy fals számokat megadni, a miniszterelnök be is vallotta az őszödi beszédében. Mi egy idő után azt mondtuk, hogy sajnos a kormány előrejelzései, prognózisai nem elfogadhatók, és a jegybank külön elemzéseket készített az államháztartás helyzetéről. Erre próbálták meg ráfogni, hogy a kormányt akarjuk lejáratni.

- Most a kormány nekikezdett a rövid távú egyensúlyteremtésnek. Ezt ön abszolút rossz megoldásnak tartja?

- Nem, de nem kellett volna ilyen mértékben elrontani az egyensúlyt. Ha nem rontották volna el, akkor most nem kellene ilyen gyors egyensúlyteremtés...

- Melyik évben billent meg a mérleg?

- 2002-ben. Már az Orbán-kormány kiköltekezett a választások előtt, de az könnyen helyrehozható lett volna, csakhogy a választások után a Medgyessy-kormány ahelyett, hogy az örökölt rossz helyzetet rendbe tette volna, nagymértékben növelte a hiányt.

- Aztán jött a Gyurcsány-kormány, és azt szokták mondani, hogy ez volt az a dramaturgiai pillanat, amikor bevezethetett volna egy stabilizációs programot. Ezzel egyetért?

- Amikor Gyurcsány Ferencet megválasztották miniszterelnöknek, azt mondta, hogy baj van, rendbe fogjuk hozni az államháztartást, nagyon erős reformokat kezdünk, de ebből semmi nem lett. Aztán, érdekes módon, a 2006-os választások után hirtelen kiderült, hogy a király meztelen. Azóta valóban gyors konszolidáció zajlik. Az más kérdés, hogy nem a jó irányban. Az államháztartást rendbe kell tenni, csak azt nem értem, ha ilyen fájdalmas lépéseket vállal egy kormány, akkor már jó lépéseket is tehetne.

- El tudja képzelni, látva a jelölteket, hogy a Magyar Nemzeti Bank élére kerülhet mondjuk egy olyan ember, aki a liberális oldalnak vagy a szocialistáknak jobban tetszik?

- Ezt el tudom képzelni.

- És azt el tudja képzelni, hogy egy pénzügyi szakember a Magyar Nemzeti Bank élén ajtót nyithat bármilyen politikai taktikának?

- Nem, de azt el tudom képzelni, hogy olyan elnököt választanak, aki rossz kompromisszumokkal is jobban kiszolgálja a kormány gazdaságpolitikáját.

- Lehet, hogy a PR-ral volt a baj? Elég lett volna, ha ön úgy nyilatkozik, hogy hajrá kormány, ügyesek vagytok, és közben tette volna a dolgát ugyanúgy?

- Nem hiszem, mert filozófiai különbségek is voltak közöttünk. Mi valóban úgy gondoljuk ma is, hogy az alacsony infláció az egész gazdaság és társadalom érdeke, de ezt a mostani jegybankelnökjelöltek vagy a kormányzati politikusok közül sokan nem így gondolják. Tehát azért azt el tudom képzelni, hogy egy kompromisszumkészebb jegybankelnök magasabb inflációhoz is hozzájárulna, az inflációval ugyanis észrevétlenül ki lehet szedni az emberek zsebéből a pénzt. Az olyan, mint egy adó. Ha tíz százalékot romlik a pénz egy évben, az azt jelenti, hogy ami a zsebünkben van, azt tíz százalékkal megadóztatják. Magasabb inflációval könnyebb a kormánynak, könnyebbnek látszik konszolidálni a költségvetést, csak az a baj, hogy ennek hosszú távon nagyon nagy ára van, és az egész társadalom fizeti meg. Azért abban bízom, hogy ha azok kerülnek a jegybankelnöki posztra, akik most szidják az elmúlt években követett monetáris politikát, akkor nem azt fogják csinálni, mint amit most írnak erről, hanem nagyjából azt, ami most folyik a Magyar Nemzeti Bankban. Más dolog helyezkedni egy pozícióért, és megint más ott ülni, látni a törvényt, és szembenézni a nemzetközi bankárközösséggel.

- Nemrég az év jegybankárává választották. Ön szerint miért?

- Igazából más országokban mások, más történelmi helyzetben sokszor a magyarhoz nagyon hasonló helyzeteket jártak végig, minden elnök kiállt a jegybank függetlensége mellett, de hát nem mindenhol támadták ilyen mértékben. Tehát szerencsém is volt, mert nagyon kevés országban volt ilyen éles konfliktus. Azt hiszem, a legtöbb jegybankelnök vállalta volna ezeket a konfliktusokat ugyanígy, csak hát nem voltak ilyenek a kormányok.

- Többé-kevésbé már elbúcsúzott a tisztségétől?

- Teljes mértékben elbúcsúztam, ugyanis a Gyurcsány-kormány 2004-ben módosította a jegybanktörvényt, és nem lehet kinevezni újra a jegybankelnököt. Nem érdemes erről spekulálni.

- Merre tovább?

- A törvény szerint hat hónapig nem vállalhatok gazdasági társaságban vezető állást, úgyhogy ráérek gondolkodni.


Túlsúlyban lesznek a galambok

Nyárra megváltozhatnak a jelenlegi erőviszonyok a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsában: a galambok egyértelmű többségbe kerülhetnek a héjákkal szemben, azaz a lazább jegybanki politikát támogatók az infláció kordában tartását első számú szempontnak tartó "kamatemelés-pártiakkal" szemben. Februárban ugyanis először Szapáry György alelnök mandátuma jár le, majd márciusban távozik Járai Zsigmond jegybankelnök is. Szapáry utódja már nem lesz tagja a monetáris tanácsnak. Júliusban jár le a mandátuma a másik két alelnöknek, Adamecz Péternek és Auth Henriknek. Adamecz utódja nem kerül be a tanácsba, Authé viszont igen, ugyanis a jegybanktörvény szerint a monetáris politikáért felelős alelnök tagja a kamatdöntésre jogosult testületnek. Így a testület létszáma 13-ról 11-re csökken. Jelenleg a tanácsban négyen - akiket 2005-ben Gyurcsány Ferenc "szájíze" szerint neveztek ki - számítanak egyértelműen galambnak, és a két új kinevezéssel várhatóan biztos többségbe kerülnek. (MTGY)


Működésképtelenség vagy pótlás?

Több héten át döntésképtelenné válhat február 20. után a Magyar Nemzeti Bank. Szapáry György alelnök mandátuma akkor jár le, s a jelek szerint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök nem fogadja el Járai Zsigmond jegybankelnök jelöltjét (Gerhardt Ferenc, a CIB korábbi vezérigazató-helyettese, jelenleg az MNB igazgatója a kiszemelt). Márpedig a jegybank igazgatósága csak négy taggal működőképes. Járai márciusban távozik, feltehetőleg egyelőre ismeretlen utóda nevezi ki az új alelnököt. Az MNB igazgatósága hajtja végre a monetáris tanács döntéseit, emellett a pénzkibocsátás a legfontosabb feladata. E témákban a főosztályok vezetőinek kell dönteniük, míg újra össze nem ülhet a legalább négytagú igazgatóság. Azaz igazából a napi ügymenettel aligha lesz gond. (MTGY)


Az Echo Tv - fidesz.hu