Lehet-e verseny egy alapvetően kínálati piacon, s ha igen, hogyan - alighanem ez a hazai árampiac legnagyobb kérdése. A választ az államnak kellene megadnia, méghozzá sürgősen, hiszen az Európai Unió direktívái szerint július elsején Magyarországon is teljesen szabaddá kell tenni az áramtermelést és a -kereskedelmet. Ez a gyakorlatban nem kevesebbet jelent, mint hogy a jelenlegi hatósági áras szabályozást meg kell szüntetni, s az áram, mint termék árának kialakítását minden szinten rá kell hagyni a piacra. A lépés hatását kétféleképpen ítéli meg a szakma.

Az egyik oldal szerint a "vegyen mindenki attól, akitől akar", vagyis a választás lehetősége versenyt indít meg a különböző termelők és szolgáltatók között, márpedig a versenyről sok ágazatban bebizonyosodott már, hogy az árak csökkenésével és a szolgáltatás minőségi javulásával jár. A liberalizációtól ódzkodó szakemberek ezzel szemben az árampiac speciális helyzetére hívják fel a figyelmet, s azt mondják, nem beszélhetünk valódi versenyről ott, ahol a piacot alapvetően a kínálat szűkössége jellemzi. A magyar árampiaci modell jelenleg kétarcú. Létezik a közüzem, a maga szabályozott áraival és a versenypiac, ahol a nagyfogyasztók már most is élhetnek a szabad szolgáltatóválasztás lehetőségével.

Hogy az áram a szabadpiacon mennyibe kerül, azt nem tudjuk, hiszen az ár két független, piaci szereplő alkujának eredménye. Tudjuk viszont, hogy a közüzemben mennyibe kerül az áram, és jelzésértékű, hogy idén januárban tömegével léptek vissza ide olyanok, akik korábban próbát tettek a szabadpiaccal. Döntésüket nyilván a pénztárcájuk alapján hozták meg, vagyis a közüzemi visszatéréssel az olcsóbb áram mellett döntöttek. De vajon miért olcsóbb az áram a hatósági áras piacon, és miért drágább a versenypiacon? Mert nincs belőle elég.

A közüzemi áramárat ma a termelőkre és a kereskedőkre vonatkozó bonyolult előírások szabályozzák. A szolgáltatók mindenkinek ugyanannyiért adják a villamos energiát, de a termelők már nem ugyanazon az áron számláznak a nagykereskedő felé egy kilowattórányi áramot. A szabályozás kulcsa az eszközértékre vetített nyereség, amely nem lehet magasabb nyolc százaléknál. Ennek megfelelően vannak drágán és vannak olcsón termelő erőművek, a végfelhasználói árat pedig a drága és az olcsó erőművekből származó összárammennyiség átlagára határozza meg. Ha ezt a metódust piacira váltjuk, két eset lehetséges. Optimális esetben a drága termelőt kiszorítják a piacról az olcsók, vagyis a termelők összességének az átlagára a legolcsóbbéhoz igazodik.

Ehhez azonban az kell, hogy kínálati oldalon verseny legyen a piacon, vagyis hogy hálózati csatlakozással rendelkező erőművek csatázzanak egymással a szolgáltatók és rajtuk keresztül a fogyasztók kegyeiért. Magyarországon nem ilyen a helyzet, nincs elég erőmű, és nincs elég erőmű a régióban sem - ahol meg van, ott ezek nem felelnek meg az együttműködő európai villamosenergia-rendszer követelményeinek. A piacnyitás ilyen helyzetben, amikor minden egyes megtermelt elektronra szükség van a fogyasztók ellátásához, azt eredményezi, hogy az eltérő árszinten termelő erőművek közül nem a legolcsóbb lesz az igazodási alap, hanem a legdrágább, és az átlagár felfelé mozdul majd el. Magyarul a legolcsóbban termelő paksi atomerőműben előállított áram ára közeledni fog a legdrágább gáztüzelésű erőmű árához. Az atomerőmű ennek következtében óriási többletbevételre tesz szert, aminek természetesen a fogyasztók látják kárát.

Nagyjából ezek a peremfeltételek, ezek figyelembevételével kellene dönteni a kérdésben, méghozzá gyorsan, mert július elsejéig meg kellene változtatni vagy egy tucat jogszabályt és a villamosenergia-törvényt is. A gazdasági tárca által javasolt modellnek, azaz a döntéseket megalapozó kerettervnek már tavaly ősszel el kellett volna készülnie, hogy társadalmi vitában lehessen csiszolni a részleteket, ám a mai napig is csupán kiszivárgó félhírekből lehet valamilyen képet alkotni arról, mire készül a minisztérium. A villamosenergia-ipari szakemberek most már nem is számítanak rá, hogy határidőre elkészülnek a jogszabályok. Az Energiainfo.hu szavazásán a válaszadók 72,9 százaléka vélte úgy, hogy a villanypiac legkésőbb a jövő évtől nyílhat meg.

Erdősi Csaba, Magyar Nemzet


fidesz.hu