E szerepet mi sem mutatja jobban, mint hogy Rijádban egymásnak adják a kilincset a nemzetközi politika nagyágyúi. Csak január végén, február elején fél tucatnyi magas rangú személyiség tárgyalt a szaúdi kormány, illetve a királyi család tagjaival. Köztük volt Robert Gates amerikai védelmi és Condoleezza Rice külügyminiszter, Ali Laridzsáni, Irán nukleáris kérdésekben illetékes főtárgyalója, Pervez Musarraf pakisztáni elnök és Angela Merkel német kancellár. Az utóbbit napokkal követi Vlagyimir Putyin orosz államfő vizitje. Csupa olyan tényező, akiknek szavuk lehet abban, folyamodik-e a külföld katonai fellépéshez Iránnal szemben az egyre inkább elmérgesedő nukleáris vitában.

SZAÚD-ARÁBIA ÚJRA SZÍNRE LÉP

A viszonyok nyomására Szaúd-Arábia mintegy belenőtt abba a szerepbe, amelyet évtizedeken át Egyiptom töltött be. Az arab világ súlypontja Kairóból kelet felé helyeződik át, az Arábiai-félszigetre.

A sivatagi királyság gazdasági téren mindig is "nehézsúlyúnak" számított, lévén a Föld első számú olajtermelője. A szaúdi kivitel eléri a napi 9 millió hordót; ez félmilliárd dollárt hoz a rijádi államkasszának - naponta! Bár az utóbbi hónapokban esett a kőolaj világpiaci ára, a királyság tavaly ennek dacára mintegy 180 milliárd dollárt bevételezett a fekete arany exportjából. (Magyar pénzben kifejezve ez mintegy 36 billió forintot tesz ki.)

A gazdasági óriás tekintélyét némileg megtépázta, amikor bő öt évvel ezelőtt kiderült, hogy a szeptember 11-i merényletek elkövetőinek a többsége szaúdi állampolgár volt. A síiták és szunniták között számos arab országban éleződő feszültség láttán azonban Szaúd-Arábia mintegy felébredt 2001 óta tartó Csipkerózsika-álmából, egyre ingerültebben reagálva az iszlám két ágának követői közötti feszültség fokozódására. Sehol nem váltottak ki akkora nyugtalanságot a bejrúti egyetemen január végén lezajlott véres összetűzések, mint éppen Rijádban.

A vahhábita királyság ugyanis a libanoni szunniták patrónusának véli magát. Az ellenzék által szorongatott miniszterelnök, Fuád Szinjóra az egyik legközelebbi bizalmasa volt a 2005-ben meggyilkolt elődjének, Rafík Harírinek - aki viszont vállalkozóként Szaúd-Arábiában szerezte tekintélyes vagyonát, s akit szinte családi szálak fűztek a szaúdi királyhoz és hercegekhez. "Miért öltétek meg a mi fiunkat?" - tette föl állítólag a kérdést Abdallah trónörökös Bassár al-Aszad szíriai elnöknek, miután értesült a Haríri életét kioltó merényletről.

VAHHÁBITA-SÍITA ELLENTÉTEK

Amilyen közel érzik magukhoz a szaúdiak a Libanonban vagy Irakban élő szunnitákat, épp olyan kevésre becsülik a Hezbollah vagy Muktada asz-Szadr síitáit. Pontosan eme választóvonalhoz igazodik a királyság közel-keleti politikája is. Szaúd-Arábia összerúgta a patkót Szíriával, mert Damaszkusz leplezetlenül támogatja a libanoni Hezbollahot. Ugyanakkor sehogyan sem találja a hangot Irakkal, mert annak kormányára a síiták dominanciája nyomja rá a bélyegét. Ezzel egyidejűleg egyre inkább szembe kerül Iránnal, a nagy síita ellenpólussal, az iraki és libanoni síiták fő pártfogójával.

A konfrontáció enyhítését célzó diplomáciai erőfeszítésekben nem volt hiány. Január végén meglepetésszerű látogatást tett Teheránban Bandar herceg. Szaúd-Arábia korábbi washingtoni nagykövete jelenleg a nemzetbiztonsági tanács elnöke - és mint ilyen, kulcsfigurának számít Rijádban. Hivatalosan a téma a libanoni "nemzeti egységkormány" létrehozása volt (amit hónapok óta követel a síita ellenzék). Megfigyelők azonban tudni vélik: Bandar látogatását mérsékelt teheráni körök arra próbálták felhasználni, hogy Amerika irányában puhatolózzanak. A feszült iráni-amerikai kapcsolatok javításában aligha találhatnának jobb közvetítőt a szaúdi hercegnél, akiről az a hír járja, hogy könnyebben jut be a Fehér Házba, mint némely washingtoni miniszter.

Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök ellenlábasainak azonban alighanem csalódniuk kell. Szaúd-Arábiában ugyanis a királyi család hívei és annak ellenfelei (akik például alkotmányos monarchiát akarnak a jelenlegi, általuk diktatúrának nevezett rendszer helyett) egyetlen dologban értenek egyet: Irán és a síiták gyűlöletében. "Vahhábiták és síiták tartósan nem képesek békében élni" - jelentette ki a német hírmagazinnak Muhszín Avadzsi rijádi üzletember.

Az ismert ellenzéki személy szerint Irán célja a konfliktus elmélyítése, amihez "természetes támadási pontot" lát a Szaúd-Arábia olajban gazdag keleti tartományában élő síita kisebbségben. Az iraki események erőteljes iráni befolyásolása szemléletesen bizonyítja, hová jutna a Közel-Kelet, ha Teherán csakugyan szert tenne atomfegyverre. "Mi is éppúgy Ahmadinezsád (iráni elnök) jóindulatától fogunk függeni, miként ma Fuád Szinjóra libanoni kormányfő a síita Hezbollah vezérének, Naszrallah sejknek a jóindulatától függ" - érvelt Avadzsi.

IZRAELI-SZUNNITA ÉRDEKKÖZÖSSÉG?

Következtetése egybecseng számos szaúd-arábiai kommentátor nézetével, miszerint elkerülhetetlen az iráni nukleáris létesítményekre mért "megelőző csapás". E csapást Amerikának kell végrehajtania, mégpedig lehetőleg azelőtt, hogy a Bush-kormány mandátuma lejár - sugallják rijádi elemzők.

A szunnita-síita konfrontáció éleződése képezte a közel-keleti "kvartett" múlt heti washingtoni találkozójának hátterét is, amelyen a 2003-as "útiterv" mellett szóba került a Szaúd-Arábia által 2002-ben előterjesztett béketerv is. Utóbbi a kapcsolatok normalizálását helyezi kilátásba Izraelnek, cserébe az 1967-ben megszállt összes területről történő kivonulásért. (A 2002-es béketerv érvényességét Szaúd Ibn Fejszál herceg, a királyság külügyminisztere újfent megerősítette a Der Spiegelnek adott interjúban, hozzátéve: a terv bírja "valamennyi arab állam támogatását".)

A két elgondolás egyidejű fölmelegítését a német hírmagazin szerint az indokolja, hogy a Közel-Kelet viharos történetében csak ritkán estek olyan közel egymáshoz az arabok és Izrael érdekei, mint ma: Szaúd-Arábiát és szunnita szövetségeseit éppúgy fenyegeti Irán atomhatalommá történő előlépése, mint a zsidó államot.

Az ok Avadzsi szerint kézenfekvő: Izrael teendői korlátozottak, az állam első számú célja a zsidó nemzet létezésének a szavatolása. Irán világnézete viszont globális, és ebbe beletartozik a közel-keleti térség - benne Szaúd-Arábia - fölötti hegemónia megszerzése is.


MTI - fidesz.hu