1. Magyarország nem keveset, hanem rosszul költ egészségügyre.

Helyesebben: keveset és részben rosszul költünk. Feleannyit, mint Portugália. Hiány egyébként többféle van. Hiányos az egészségbiztosítás költségvetése. Ezt csökkentik a mostani lépések. De nyomasztó - és egyre nő - a megfelelő színvonal eléréséhez, megtartásához szükséges javak hiánya is. A harmadik tartós és növekvő hiány az orvosok, ápolók béréből hiányzó összeg.

Mi a teendő? A pazarló, felesleges kiadások csökkentése. Az egészségbiztosító is pazarol. A nonprofit egészségügyben a profittermelés rendszeridegen. A magánszolgáltatókkal közvetlenül kötött szerződések révén a biztosító valamely tevékenységért, például diagnosztikus eljárásért, darabbért fizet. Ennek terhét a valós megrendelő, a kórház nem érzi.

Megoldás: ne a biztosító, hanem a kórház szerződjön a magáncégekkel, s így csak indokolt esetekben veszik igénybe a szolgáltatást. A háziorvost, a kórházat érdekeltté kell tenni a maradványképzésben. Külföldi példák mutatják, hogy ez ésszerűbb, s a minőség-ellenőrzéssel összekötve szakszerűbb ellátást eredményez. Ám a pazarlás teljes megszűnése esetén sem áll meg a lakosság egészségromlása többletráfordítás nélkül.

A nincstelenség elől rokkantnyugdíjba

2. A biztosítottak nem érzékelik a költségeket, és feleslegesen sokat veszik igénybe.

Feleslegesen? Előfordul, hogy valaki a magány ellen megy be a háziorvoshoz. A hideg elől a meleg váróba. A nincstelenség elől rokkantnyugdíjba. Sokan viszont betegen is kerülik az orvost, féltik az állásukat.

A kormány szerint annyit költünk egészségügyre, mint Anglia: a nemzeti jövedelem 8,2 százalékát. De ennek negyedét eddig is a lakosok fizették. A gyógyszertárban sorban állóknak, a hálapénz elvárt összegét találgatóknak akarja Molnár megtanítani, hogy a gyógyulás nincs ingyen? A vizitdíj súlyosan ellentmondásos, igazságtalan. Felelőtlenül döntöttek a bevezetéséről úgy, hogy a kivitelezhetőséggel nem törődtek. Nagyon megbosszulta magát, hogy a közigazgatás rendjét felforgatták. A vitát remélhetőleg népszavazás zárja le.

3. A rendszerben sok a nem fizető "potyautas".

A családtagok nem "potyautasok". A társadalombiztosítások mindenütt fedezik az ellátásukat. Biztosan vannak, akik a taj-számot valaha megkapták, nincsenek állásban, adót nem fizetnek, segélyt sem kapnak. Lottónyereményből élnek vagy tolvajlásból? Kiszűrésük bűnüldözési feladat. A legtöbb pénzt a szürkegazdaság viszi ki a rendszerből, ahol a jövedelem nagyobb része titokban marad. Az ellenszer az adócsökkentés, de a kormány növeli az adókat. Az egészségbiztosítás "rendbetétele" tehát megköveteli a jövedelem- és adópolitika átgondolt reformját.

4. Az orvosok manipulálnak, azaz csalással jutnak a társadalombiztosítási pénzekhez.

Ez nagy baj. Némelykor ügyeskednek (több betegség esetén a jobban fizető kerül előtérbe), máskor valódi a csalás, az okirat-hamisítás. A pontatlan adatszolgáltatáshoz anyagi érdek fűződik. A kórházak így küzdenek a túlélésért. A finanszírozási tételeket a tényleges költségekhez kell igazítani. Az áldatlan helyzet az alulfinanszírozottságból fakad, és az ellenőrzés lazasága teszi lehetővé.

A beteg szabad döntése zárjon be kórházakat

5. Sok és gazdaságtalanul működő kórház van.

Nem kórházi ágyakat finanszírozunk, hanem a gyógyítást: agyrém törvényben előírni az ágyak számát. A miniszter a biztosítók versenyét erőlteti, pedig a kórházak között volna rá szükség. A kötött ágyszám és az úgynevezett volumenkorlát miatt lehetetlen a megelégedett betegért való versenyzés. A korlátokat meg kell szüntetni. Ne a hivatal, hanem a beteg szabad döntése zárjon be kórházakat, szüntessen meg ágyakat.

6. A gyógyszerek azért drágák, mert a patikák között nincs verseny.

A gyógyszer különleges áru. Rászorulunk. Nincs versenyhelyzet. Ez a sajátos monopólium hatósági árképzést indokol. Ha az ár nem szabad, akkor a patikusnak is kell védelem. Ez a személyi jog, amelyhez hozzátartozik a patikanyitás szabályozása is. A patikaliberalizálás adhat nagyobb kényelmet a betegek egy részének, de nemzetközi tapasztalatok szerint drágulást okoz. A benzinkutaknál ma is drágább a csokoládé, mint másutt. Miért lenne másképp a gyógyszerek esetében? A bevezető fázisban talán igen, de később? A "kényelemért" fizetni kell. Pénzzel és egészséggel: az eddigieknél tágabb tér nyílik az öngyógyításra, de az egymás mellett nem szedhető patikaszerek okozta károsodásokra, túladagolásra is. Az egészségkárosodást ismeretterjesztéssel kell csökkenteni.

Kármentesítésre van szükség

A személyi jogról az ellenzéknek el kell döntenie, hogy kormányra kerülésekor visszaállítja-e vagy sem. Azok, akik most új patikát nyitnának, tudják meg: rövid vagy hosszú távon gondolkodhatnak.

Hat, a szaktárca által gyakran hangoztatott tétel megvizsgálása mutatja: a kormány az egészségügy "reformját" téves helyzetelemzésre építette, s ezzel csak növeli a bajt. Kármentesítésre van szükség, amelyhez konkrét javaslatokat tettünk, a valós reformhoz pedig olyan elképzelésekre, amelyekben nem csak két lépést látni előre, s amelyek konszenzusra épülnek.

Surján László, az Európai Parlament néppárti képviselője


MH - fidesz.hu