Egyesek meg, mintha a rekordok könyvébe készülnének, soha nem látott patkányokkal kísérleteznek, s mutogatják őket a népnek, mint valami cirkuszi látványosságot, bele sem gondolva tán, miféle nyavalyákat terjesztenek közöttünk.

Kormányunk is, az egészségügyi, oktatási, stb. reform helyett, úgy látszik, patkányreformmal kísérletezik. A hülyeség lacikonyhájának legfrissebb sültjét Szilvásy miniszter tálalta elénk. Szilvásy, akinek hangjától, ha csupán a telefonkönyvet is olvasná fel, sírva borulnánk az édes anyaföldre, drámai hangon jelentette be: állami vezetők meggyilkolására készülnek némelyek a közeljövőben. Az ember persze már a hasát fogná a röhögéstől erre, mert azért a való világban ez nem lehet más, csak valami előrehozott áprilisi tréfa. Mert ennyire hülyének senki nem nézhet bennünket, hogy félévente - különösen, ha olyan nemzeti ünnep közeleg, amely nekik "szúró, viszkető" érzést okoz - valami kolosszális Oszama bin Hungaricust vizionál kedves kormányunk, robbantásokkal, merényletekkel, fegyveres készülődéssel. De a nevetés helyett egyre inkább a hányinger kerülgeti az embert. Micsoda ország ez, ahol ezek "állami vezetők" lehetnek?

A kormánynak valószínűleg elment az esze. Ugyanis Szilvásy patkányderbijével nem kevesebbet állított - ezt persze mi régóta tudjuk -, mint hogy ők - a szakszolgálatok, a rendőrség vezetői, az illetékes miniszterek és maga a legfőbb tenyésztő is - tökéletesen alkalmatlanok feladataik ellátására. Ugyanis, ha ők tudják, kik fegyverkeznek, kik készülnek gyilokra, kik tartanak például "lőgyakorlatot" (képzeljük el, amint Satu bácsi lyukas zokniba tömött faszénnel lövöldöz egy nyilaskeresztre feszített Gyurcsány-könyvre!), s az idézett bejelentésen kívül nem tesznek semmit, akkor ők maguk veszélyeztetik önmaguk életét. Szilvásynak maximum annyit lehetett volna bejelenteni: kérem, letartóztattunk 49 embert, elkoboztunk 32 pár zoknit, két kiló faszenet, 18 csúzlit, sőt néhány üveggolyót is, most már mindenki biztonságban van. Oszt jónapot.

De nem így történt. Ezért arra kell finoman kérnünk ezt az egész bagázst, hogy fáradjanak a munkaügyre, adják le a szerelést, laptopot, mobiltelefont, Audi-kulcsokat, s nagyon gyorsan húzzanak bele, vagyis el.

Van ám itt egy másik baj is ezzel a rendszeresen bejelentgetett terrorfenyegetéssel. Világunk valóban nem valami biztonságos hely manapság. Jöhet még idő - s volt is már -, amikor valóban azt gondolják majd egyesek: némi kis robbantással, lövöldözéssel lehetne itt valamit keresni. Ki fogja akkor - ezek után - komolyan venni a figyelmeztetést? Ki fogja elhinni, hogy tényleg közelünkben ólálkodik már a fenevad, amikor annyiszor kiáltottak már farkast, fölöslegesen, s valószínűleg tudatosan hazudva?

Szilvásy előtt néhány nappal egy másik humorista, a Kondorosi nevű patkánytenyésztő-segéd is megszólat kordon-ügyben. Nemzetközi bűnözői köröket említett, mint akiktől védeni kell a Parlamentet. Akkor elismerően csettintettem. Gondoltam, tán a kormányunk, ha kicsit későn is, belekezdett az igazmondásba, amit a legfőbb szónok őszödi beszédében ígért, miközben a retorika csúcsaira kapaszkodott fáradt nyelvvel. Mert hát sokan gondolták korábban is, hogy nemzetközi bűnözői köröktől meg kellene valahogy védeni a törvényhozást, s magát az országot is. S egyeseknek úgy rémlett, épp a Parlament folyosóin, s bent az ülésteremben is felbukkannak ezek. Tőlük megvédeni a magyar nemzetet valóban nem ártana. S így az sem haszontalan, ha szokják a rácsot egy kicsit. Belülről.

De nyugtassuk őket, mert festett aggodalmú könnyük lassan úgy csorog, "mint hülyék orcáján a nyál": nem kell félni. Nem fog fájni!

Néző László, Magyar Nemzet


fidesz.hu