Ankarának és Teheránnak ugyanis egyre inkább van egy közös ügye, amely egyesíti őket: az Észak-Irakban tevékenykedő kurd gerillák, akik ellen Amerika képtelen bármit is tenni - írta elemzésében a Newsweek amerikai hírmagazin. Még korai lenne bármilyen "entente"-ról beszélni. Irán nyilvánvalóan megpróbálja Törökországot eltávolítani hagyományos nyugati kötődéseitől, és ehhez a szükséges eszközt éppen a kurdok jelenthetik. Iráni tisztségviselők, köztük Ali Laridzsáni, a Nemzetbiztonsági Tanács vezetője, az elmúlt hónapokban Ankarában tett látogatásaik során nyomatékkal hangsúlyozták azokat a gondokat, amelyeket a Kurd Munkáspárt (PKK) terrorista szervezet okoz mindkét nemzetnek.
A térségben állomásozó amerikai csapatok, számtalan ígéretük ellenére, semmit nem tesznek annak érdekében, hogy megakadályozzák a határokon átlépő fegyveresek rajtaütéseit. Azt sugallva, hogy Törökországnak csatlakoznia kell Iránhoz és Szíriához egy háromoldalú biztonsági együttműködési platform létrehozása érdekében a kurd szakadárok ellen, Laridzsáni és mások nem győzték ecsetelni tárgyalópartnereiknek egy nagyszabású török katonai behatolás előnyeit, amelynek célja a gerillák felszámolása lenne. Ez, török és iráni sajtójelentések szerint, az iráni haderőkkel való esetleges összehangolással járna együtt.
Ilyen drámai fejlemények aligha várhatók a közeljövőben, habár a török intervenció kilátásai nőnek. Valószínűleg napirendre kerül Abdullah Gül török külügyminiszter és Yasar Büyükanit vezérkari főnök közelgő washingtoni látogatásán. Az is világos, hogy Teheránnak minden oka megvan a feszültség szítására. Egy észak-iraki intervenció véget vetne Törökország amúgy is zűrzavaros európai közeledésének, és mély válságot robbantana ki Törökország és az Egyesült Államok között. Ha Ankara elidegenedne Brüsszeltől és Washingtontól, kevesebb érdeke fűződne ahhoz, hogy felsorakozzon a nyugatiak oldalán Irán ellen. Kétségtelen, hogy a szunnita Törökországnak lennének gondjai történelmi síita riválisának atomfegyverkezési törekvéseivel. Mindazonáltal ez a még csak feltételes fenyegetés szerénynek tűnik a kurd szeparatizmushoz képest. E téren végül is Törökország nem látja, hogy Amerika mellette állna, Iránt viszont maga mögött tudhatja.
Január végén a török parlament a legszigorúbb titoktartás mellett tartott zárt ülést. A napirenden Észak-Irak és a török opciók voltak. Az ország hadserege az elmúlt 20 év nagy részét a PKK elleni véres háborúval töltötte, amelyben 40 ezren haltak meg, és amely közel 150 milliárd dollárba került. A gerillák újabban Észak-Irakban gyűlnek össze, és 2004-2006 között új terrorista kampányt indítottak Törökország ellen. A törökök többsége úgy véli: a jelenlegi tűzszünet elsősorban taktikai jellegű és legfeljebb ha tavaszig tart.
Ankara szemszögéből a PKK csak egy nagyobb probléma része. Ismét újraéledtek azok a félelmek, hogy az iraki kurd nacionalisták függetlenségi törekvései veszélyes precedenst teremthetnek a törökországi kurdok számára. A washingtoni partnerségtől bátorított iraki kurdok ambiciózus nacionalista útra lépnek, amelynek világos a célja: saját független államuk létrehozása, amelynek az olajban gazdag város, Kirkuk lenne a fővárosa. Ez a kurd álom rémálom a törökök számára.
Az a tény, hogy a török parlament zárt ülésének középpontjában Kirkuk állt, ahol sok türkmén él, nem jó jel. Mivel a város státusáról 2007 végére terveznek helyi népszavazást, és a kritikus népszámlálásra áprilisban kerül sor, az események felgyorsulhatnak. A kurdisztáni határ közelében összevont iráni haderők egy PKK-állást lőttek az iraki Kandil-hegységben, és az ott elfogott terroristákat átadták Ankarának. Különböző jelentések szerint az irániak összehangolt katonai akciót javasoltak a török félnek - márpedig egy ilyen eszkalációnak beláthatatlanok lehetnek a következményei.
Nem véletlen egybeesés, hogy Gül és Büyükanit Washingtonba látogat. A találkozó véget vethet az iraki Kurdisztán stabilitásával kapcsolatos optimista washingtoni vélekedésének. Ha az amerikai haderők nem lépnek fel döntő erővel a PKK-val szemben, így a török figyelmeztetés, Ankara a maga kezébe veszi az ügyet. Törökországban választási év van, és Recep Tayyip Erdogan kormányfőnek minden oka megvan arra, hogy bizonyítsa nacionalizmusát politikai riválisai előtt, akik közül többen a katonai intervenciót részesítenék előnyben. Mindez elkerülhetetlenül Irán karjaiba terelné Törökországot - és akár azt is eredményezhetné, hogy példa nélkül álló szunnita-síita "frusztrációs tengely" jönne létre Amerika ellen.
MTI - fidesz.hu