Esterházy János a felvidéki magyarság legkiemelkedőbb
vezéralakjaként tevékenykedett a két világháború közti, küzdelmekkel és megpróbáltatásokkal teli időszakban. A keresztény hit buzgó megvallója, az üldözöttek önfeláldozó és bátor védelmezője volt minden veszély közepette.

Felemelte szavát mindennemű diktatúra és jogtiprás ellen. Kereszténysége és magyarsága miatt neki is az üldöztetésés a szenvedés jutott osztályrészül. Hosszú évekig tartóraboskodás után 1957. március 8-án halt meg a morvaországi Mirov börtönében.

Érte imádkoznak 2007. március 11-én, vasárnap halálának 50. évfordulóján - életpéldájára emlékezve - a magyar közösségek.