- A 2006. október elsején tartott helyhatósági választások után az eddigiektől eltérő helyzet alakult ki a városházán. A baloldali koalíciónak leheletnyi többsége van csak, a jobboldal jelentősen megerősödött. Mit tehet választói érdekeiért a közgyűlésben?

- A konzervatív, józan értékrend képviseletére most nagyobb a lehetőség, mint korábban, tekintettel arra, hogy Demszky Gábor csak egy százalékkal előzött meg a választáson. Mégsem állíthatjuk, hogy jó helyzetben vagyunk a városházán, mégpedig több okból. A koalíciós pártoknak van egy szövetségese, az MDF, mely szorosan együttműködik a baloldallal. Úgy látom, a mai MDF messze áll a néhai Antall Józseftől. Kis, szelíd, háziasított baloldali párt, "minden lében kanál", és bármikor a koalíció rendelkezésére áll. Sem a Kereszténydemokrata Párt, sem pedig a FIDESZ nem sorolja az ellenzékhez. Ezért a lehetőségeink korlátozottak. Sajnos, a Demszky-érában különös szokásjog alakult ki. Ez ügyben éppen most a fordulok a közigazgatási hivatalhoz és a nyilvánossághoz. Arról van szó, hogy az apparátus hónapok óta szabotálja a közgyűlési határozatokat. Így azt is, amely a szakközépiskolák átszervezésével kapcsolatos, és december végéig végre kellett volna hajtani. Vagy itt van például a fővárosi felügyelő-bizottság kiegészítése, melyről decemberben terjesztettünk be javaslatot. Ezt elfogadták, de már a harmadik hónapja nem töltik be az üres helyeket. A hivatal és a főjegyző hetekig várakoztatja képviselőinket, rettenetesen nehéz a munkánkhoz szükséges adatokhoz hozzájutni. . Meggyőződésem, hogy a budapesti városházán hátrányosan megkülönböztetik az ellenzéket, ami szögesen ellentmond az önkormányzati törvény szellemének.

- Térjünk vissza a fővárosi szakképzés átszervezéséhez. Ön úgy gondolja, hogy a huszonegy szakközépiskola megszüntetése és több mint negyven összevonása átgondolatlan lépés volt a főváros részéről?

- A legnagyobb mértékben. John Emese SZDSZ-es képviselő, az oktatási bizottság alelnöke, aki számomra ismeretlen okból állandóan az MSZP-s elnök helyett nyilatkozik, azt állította, hogy a fideszes képviselők is megszavazták a terveket. Amikor ez a téma a fővárosi közgyűlés napirendjén szerepelt, én még óbudai polgármester voltam, de előkerestettem a szavazási listát. Ebből kiderül, hogy egyetlen jobboldali képviselő sem szavazta meg az indítványt. A közgyűlés azt is előírta, hogy megvalósíthatósági tanulmányt és ütemtervet kell készíteni a szakképzés átszervezéséről 2006. december 31-ig. Erre a célra a húszmillió forintot szavaztak meg a képviselők. Eddig a határidőig kellett volna az elkészült anyagokat a közgyűlés elé tárni. Sok hasonló döntés van. Aktuális indokaikat homály fedi, ezekben az ügyekben senki nem egyeztet az érdekképviseletekkel. Beosztott hivatalnokok, ügyosztályvezetők hozzák nyilvánosságra a döntéseket. Például ami Ifi Istvánt, az oktatási ügyosztályvezetőt illeti, néha úgy érzem, ő ma Budapest főpolgármestere. Képtelen helyzet, hogy a főváros vezetése elbújik a felelősség elől. Hiába kértem, hogy most ne hozzunk döntést a szakközépiskolák ügyében, halasszuk későbbre az összevonásokat. Nemcsak a huszonegy szakközépiskoláról van szó, de további negyvenhetet is érint az átszervezés. Ezekben meg akarják szüntetni a szakoktató osztályokat. Vagyis a megmaradó iskolák elesnének a szakképzési alaptól, ami a lassú megszűnésükhöz vezet. Ugyanarra a sorsra jutnának, mint az a huszonegy, amit július elsejével be akarnak zárni. Elképesztő kapkodás folyik, miközben a város vezetése nem hajtja végre a közgyűlés határozatait, illetve a lényeges ügyeket nem viszi a közgyűlés elé.

- Mi a helyzet az egészségüggyel, a kórházak átszervezésével, illetve felszámolásával?

- Megdöbbentő, hogy az egészségügyi miniszter, Molnár Lajos újabb egy hónapra visszatolta a Regionális Egészségügyi Tanácsokhoz a végső döntéseket. Ez ellenkezik a hatályos jogszabályokkal. A leépítések, összevonások teljesen ésszerűtlenek. Mint a harmadik kerület volt polgármesterének, különösen fontos számomra, a Szent Margit Kórház sorsa. Az óbudaiakat megdöbbenti, hogy egyszerűen át akarják helyezni a Szent János Kórházba. Ez az elképzelés ellentétben áll a miniszterelnök úr kijelentésével, hogy a legjobb megoldásokat keresik. A Szent Margit Kórház viszonylag korszerű, harminc éves az infrastruktúrája, a Szent Jánosé pedig tizenkilencedik századi. Óbudán címzetes egyetemi tanár vezeti a szülészetet és a nőgyógyászatot, többen szülnek ott, mint a Jánosban, már csak azért is, mert ott van csecsemő intenzív osztály, és nőgyógyászati onkológia. Egyszerűen nem értem, hogyan tehetik ezt az óbudaiakkal. Megjegyzem, minderről hivatalosan egy szó sem hangzott el, nagy a titkolózás a Margit sorsáról. Jelenleg úgy tűnik, rehabilitációs kórházzá akarják átalakítani, vagyis, ahogy a köznyelv mondja-, elfekvőt csinálnának belőle. Felmerült az is, hogy esetleg onkológiai szakkórház lesz belőle, amire a fővárosnak szüksége van. De ennek az elképzelésnek ellentmond, hogy elvinnék a sebészetet és a nőgyógyászatot.

- Milyen most a főváros pénzügyi helyzete? Mi a Fidesz-frakció álláspontja arról, hogy miközben minden téren óriási összegeket vonnak el a költségvetésből, folytatódnak a presztízs-beruházások?

- A főpolgármesternek kell dönteni ezekben a kérdésekben. De őt alig látni, négy-öt ember ismeri csak a szándékait. Én a helyében nem erőltetném a presztízs -jellegű beruházásokat. Többségük persze nem haszontalan, de én nem sodornám veszélybe a kedvükért a város működését. Itt elsősorban a mintegy száznegyven pontot tartalmazó Podmanitzky-tervre gondolok. Azt hiszem, a négyes metrón, meg az egyes és hármas villamos továbbépítésén kívül érdemes fontolóra venni szinte az össze beruházás lassítását, illetve felfüggesztését. Vannak projektek, melyeknek máris kétséges a sorsa, ilyen például a Moszkva tér átépítése. Úgy vélem, a város vezetése rossz fontossági sorrendet állított fel a különböző beruházások között. Ugyanakkor hasznosnak tartjuk, és támogatjuk a Budapest Szíve programot, mely a parkolási gondokon enyhítene. De a beruházások nem mehetnek a főváros egészségügyi, oktatási és szociális hálózatának rovására. Elfogadhatatlan, hogy csak az oktatásból huszonhárom és fél milliárd forintot akarnak kivonni 2010 végéig! Jellemző tény, hogy Schiffer János MSZP-s parlamenti képviselő, aki egészen mostanáig főpolgármester-helyettes volt, és az oktatást irányította, néhány napja kijelentette: képtelenség hárommilliárd forintot elvenni a fővárosi közoktatásból. Azt hiszem, sokat mondó tény, hogy Schiffer úrnak ez a véleménye.

- Hogyan jut el a városházi ellenzék hangja a budapestiekhez? Megfelelőnek tartja a Fidesz kommunikációját a főváros ügyeiben?

- Ideje megtalálnunk az új, korszerű hangot, amely eljut az emberekhez. Magyarországon súlyos gondok vannak a kiegyensúlyozott, objektív tájékoztatással, és ez a fővárosban sincs másképp. Itt van például a Kossuth Lajos téren felállított kordon históriája, melyről a legtöbb lapban részrehajlóan írnak. A média arányain módosítani kellene, ezért támogatom a tizenhatodik kerületi polgármester javaslatát, hogy Budapest Gondola címmel korszerű internetes portált hozzanak létre. Ez a kerületek véleményét is eljuttatná az emberekhez. De más szempontból is hasznosnak tartom a kezdeményezést. Most alakítottam meg a "Budapest mindenkié" egyesületet, melynek képviseletében a megyei jogú városokat járom. Üzenetünk, hogy Budapest a nemzet fővárosa, nemcsak a fővárosiaké. Vagyis a megyéknek is közük van ahhoz, mi történjék, illetve mi ne történjék itt. Az új, átszervezett portál kommunikációs lehetőséget biztosíthatna egyesületünk számára is, ezért határozottan támogatom.

Pelle János, gondola.hu

fidesz.hu