A médiapiacot verseny helyett monopóliumok, kartellek uralják, a színes műsorok helyett lepusztult közszolgálat, tartalom-selejt dömping jellemzi a magyarországi média világát. Miért hagytuk? Ki naivitásból elhitte, ha lesz piac, lesz versengő tartalom. Ki puszta jó szándékból bevette a folyvást sulykolt "EU-elvárásokról" szóló hamis mondásokat, mások pedig nem is akartak ellenállni a tudatipar megszállóinak, sőt egyengették útjukat. A diagnózis tekintetében lényegében már egyetértés alakult ki.

A digitális átállás lehetőség. Még nem rontottuk el. Ha Magyarország fenn kívánja tartani annak lehetőségét, hogy a hazai digitális tartalomszolgáltatás fel tudja venni a versenyt a multinacionális, határokon átívelő tartalmakat szolgáltató cégcsoportokkal, akkor nemzeti konszenzuson alapuló, szakmailag alátámasztott, tudatos nemzeti digitális átállási stratégiára van szükség.

Az uniós ajánlásokban megfogalmazottakhoz képest azonban további kihívásoknak is meg kell felelnie a digitális átállási stratégiánknak, mert Magyarországon az elektronikus médiapiac nem szerves, sok évtizedes fejlődési folyamat által alakult ki, hanem a rendszerváltozás után - politikai érdekek és kompromisszumok szorításában - mesterségesen hozták létre. Nincs egészséges, tényleges versenyen alapuló médiapiac, minden szegmensét egy-két nagyobb cég uralja. Mindez tájékoztatási monopóliumok létrejöttét eredményezte, ezért a piac korlátozott kiigazító mechanizmusait kisegítendő szükség van az állam beavatkozására, elsősorban az emberi (alkotmányos) jogok védelmében.
A hazai digitális átállás négy kiemelt feladata a monopóliumok kiküszöbölése, a földfelszíni sugárzású tartalomszolgáltatás kínálatának a többi - kábeles, műholdas, IP - terjesztési platformmal szembeni versenyképessé tétele, a platformsemleges tartalomszabályozás megteremtése, valamint a tartalomszabályozás kiterjesztése a hagyományos műsorszolgáltatásokon kívüli egyéb tartalomszolgáltatásokra.

Le a monopóliummal

A digitális átállás lehetőséget teremthet a magyar médiapiac különböző területein kialakult koncentrációk elleni fellépésre, megtörheti a médiapiacon már jelen lévő, a piaci versenyre káros monopóliumokat, koncentrációkat, így a vélemény-monopóliumokat is. A globális és az európai médiapiacon is intenzív koncentrációs folyamatok zajlanak, amelyekkel a hazai médiaipar eleve nem tudja felvenni a versenyt.

Az egészségtelen szerkezetéért elsősorban a horizontális - tulajdonosi, tartalmi, nézői, reklámpiaci, terjesztői - koncentrációk okolhatók. Egyet kell értenünk azon okfejtéssel, mely szerint "a televíziózás néhány kézben való koncentrálódása magában rejti azt a veszélyt, hogy koncentrálódik az a befolyás is, amely egyaránt használható politikai, személyes, ideológiai és kereskedelmi előnyök megszerzésére". Egyik példája az RTL Klub, amely közvetett módon tulajdonosi kapcsolatban áll számos Romániából közvetített csatornával. A médiatörvény hatálya nem teszi lehetővé sem a tulajdonosi összeférhetetlenség, sem a tartalom vizsgálatát. Hasonló stratégiát követ a Tv2 is. Magyarországon az elmúlt években megdőlt a nézettség és a reklámbevételek együtthatására vonatkozó tétel. A két mutató különösen az országos televíziók esetében vált el jelentősen egymástól, ami az egészségtelen piaci szerkezet talán legárulkodóbb jele. A két országos kereskedelmi televízió a 60-65 százalékos összesített nézettsége mellett a televíziós reklámköltések több mint 90 százalékán osztozik. Ha figyelembe vesszük a két televízió kisebb tematikus csatornákkal kötött reklámértékesítési szerződéseit, az arány már 95 százalék körül mozog. Sajátos jelenség Magyarországon, hogy a médiában való reklámköltés nem feltétlenül a gazdasági racionalitás, hanem politikai szempontok alapján is történik.
A magyarországi kábeltévé-penetráció és lefedettség nemzetközi összehasonlításban is kifejezetten magasnak számít, a tényleges kábel-előfizetők száma 2,1-2,3 millióra tehető, a háztartások 54-59 százalékának elérését jelenti. Bár több száz kábelszolgáltató van, valójában két nagy külföldi érdekeltségű társaság uralja a magyar piacot, a UPC és a T-kábel. Ezek képesek a kormányzati és hatósági döntéseket befolyásolni.

A digitális átálláskor a monopóliumok elleni fellépés kívánt sikerét két nagy eszközrendszer, a tartalom-előállítás támogatása, a meghatározott tartalmak preferálása, illetve a koncentrációk kialakulását gátló korlátozások együtt hozhatják meg. A digitalizáció hozzásegítheti a nézőt ahhoz, hogy többfajta, változatos tartalom között válogathasson. A kínálat bővülésének paradoxona az, hogy a piaci mechanizmusok várhatóan nem hozzák magukkal a tartalom bővülését és sokszínűségét, tehát a jelenlegi tartalomhiány konzerválódhat. A kínálatbővülés azzal is járhat, hogy nem egy vagy két, hanem öt csatornán is láthatunk majd valóságshow-t. A közszolgálati tartalmak eljuttatásának kötelező előírása ezért az állam egyik legfontosabb eszköze, alkalmazása a jövőben is elengedhetetlen. A digitális minimum meghatározása közösségi érdek. Hatékony koncentrációellenes és egyéb tartalomszabályozási jellegű jogi normák megalkotására van szükség.

Külföldi példák

A nemzetközi gyakorlatból számos példa adaptálható. Az olasz szabályozás például a műsorszolgáltatási kapacitás egyharmadát a helyi tartalomszolgáltatók részére tartja fenn. Egyetlen tartalomszolgáltató sem szerezhet jogosultságot az országosan terjesztett digitális műsorok több mint húsz százalékának terjesztésére. A szolgáltatók tevékenységeik strukturális elkülönítésére kötelesek, ugyanaz a tartalomszolgáltató nem végezhet országos és helyi műsorszolgáltatást. Az országos műsorszolgáltató köteles ugyanazt a műsort továbbítani az ország egész területén. Németországban a hatályos szabályozás szerint a műsorszolgáltatás szabadon folytatható mindaddig, amíg az egy tulajdonosi érdekeltségi körbe tartozó műsorszolgáltatások együttesen el nem érnek olyan jelentős véleményformáló erőt (harmincszázalékos nézettségi arányt), amely bármilyen véleménymonopólium kialakulásának veszélye szempontjából már nem kívánatos.

Míg kábelen ötven-hatvan, műholdon pedig akár száz körüli csatorna is fogható, addig földfelszínen mindössze három-négy. Magyarországon a lakosság mintegy harminc százaléka csak ehhez a három-négy földfelszínen sugárzott műsorhoz fér hozzá. A digitális multiplexek lehetőséget kínálnak arra, hogy állami részvétellel jelentősen nőjön, egyúttal vonzóvá váljon a földfelszíni tartalomkínálat, csökkenjen a tartalmakhoz való hozzáférés egyenlőtlensége. A megfelelő penetráció és a versenyképesség érdekében el kell érni, hogy minél több ingyenesen fogható program kerüljön fel a multiplexekre a digitális földfelszíni műsorszórás elindításakor.
A digitális átállás kitűnő lehetőséget teremt a közszolgálat megújításához, versenyképessé tételéhez. A sikeres digitális átállás érdekében át kell alakulnia a közszolgálat teljes szervezetrendszerének, finanszírozásának, működésének.

A három analóg frekvencián működő csatorna (M1, RTL Klub, Tv2) közönségrészesedése összesen mintegy nyolcvanszázalékos. Az új szabályozásnak lehetőséget kell adnia arra, hogy a közönségrészesedéből az újabb csatornák is nagyobb arányban részesülhessenek. E koncentrációkat csak a platformok közötti verseny képes feloldani.

A platformsemleges szabályozás célja, hogy ugyanazon tartalom az átviteli formától függetlenül egységes elbírálás alá essék. A hatályos médiatörvény fogalomrendszere elavult, alkalmatlan arra, hogy az új típusú tartalomszolgáltatásokat szabályozza. Jelenleg a földfelszíni platform lényeges versenyhátrányban van a másik két platformmal szemben, a szabályozás nem tekinthető platformsemlegesnek. A digitális átállási stratégia nyomán létrejövő szabályozásnak egyszerre kell vonatkoznia a földfelszíni, a kábeles, műholdas és egyéb tartalomszolgáltatásra, ezzel is megteremtve az egyenlő versenyfeltételeket a különféle platformok és az egyes platformokon működő szolgáltatások között.

A szabályozás határai

A sikeres tartalomszabályozás legfontosabb feltétele a szabályozás határainak pontos kijelölése, valamint a tartalomszabályozás kiterjesztése a hagyományos műsorszolgáltatáson kívüli egyéb tartalomszolgáltatásokra is. A digitális korban is garantálni kell a médiatörvényben rögzített, a tartalomhoz kötődő olyan alapvetéseket, mint például a kiskorúak személyiségfejlődésének az alkotmányból eredő követelményét, a kisebbségek, az emberi jogok védelmét, a tájékozódás és a véleménynyilvánítás szabadságát. A hagyományos mozgóképes tartalomszolgáltatások, a televíziós műsorszolgáltatások ex ante, illetve ex post médiajogi szabályozást igényelnek. Az új típusú mozgóképes tartalomszolgáltatások - például a video on demand, chat, interaktív távszavazás - más-más szabályozást feltételeznek attól függően, hogy kötődnek-e a műsorszolgáltatáshoz vagy sem.

A műsorszolgáltatásokat és a hozzájuk kötődő egyéb tartalomszolgáltatásokat egységesen kell kezelni, mivel e szolgáltatások egymásra vonatkoznak, egymásra utalnak, hatásukban is egymást erősítik, nem különíthetők el. (Ilyen például Pongó cigányozása a Tv2 Big Brother házában, amit csak interneten lehetett letölteni a produkció hivatalos honlapjáról.) A műsorszolgáltatáshoz nem kötődő tartalmak egy részének is lehet médiajogi relevanciája, bár enyhébb és más jellegű szabályozást kívánnak, mint a műsorszolgáltatáshoz, -szolgáltatóhoz kötődő csoport. Annak megállapítása, hogy milyen szabályozás alkalmazása célszerű, újabb csoportosítási szempont alkalmazását teszi szükségessé. Ez a szempont az üzleti alapú, illetve magáncélú tartalomszolgáltatás elkülönítése.
A sikeres digitális átállás feltételeit négy külön törvény alapozza meg. Szükség van egyrészt egy kétharmados parlamenti többséget igénylő tartalomszolgáltatás-szabályozási törvényre, amely platformsemleges módon szabályozza a hagyományos műsorszolgáltatásokat, valamint az egyéb tartalomszolgáltatásokat. Másrészt külön - szintén kétharmados - törvényt igényel a közszolgálati média intézményrendszerének, feladatainak, működésének és finanszírozásának szabályozása. Harmadrészt kell egy technikai, azaz hírközlési kérdésekkel foglalkozó, feles parlamenti többséget igénylő jogszabály, amely minden technikai feltételt tisztáz és rendez a digitális átállás sikeres lebonyolításához. Szükséges továbbá - osztrák mintára - a digitális koordinációs testületet létrehozása, kétharmados törvénnyel. Feladata lenne a digitális átállás folyamatának levezénylése, felvilágosító és ismertető kampányok folytatása, a digitális műsorszolgáltatási jogosultságok és a multiplex operátori lehetőségek pályáztatása. Az infrastrukturális szabályozást nem öncélnak kell tekinteni, hanem hozzá kell igazítani a tartalomszabályozási célokhoz. A tájékozódáshoz való jog a véleménynyilvánítás szabadságából levezethető alkotmányos alapjog. A stratégia megalkotásánál tudnunk kell, hogy a digitális átállás megvalósulásának mikéntjétől alapvető állampolgári jogok érvényesülése függ. A tartalomszabályozásnak elsőbbsége van az infrastrukturális szabályozással szemben, hiszen a hírközlési infrastruktúra csak eszköze annak, hogy a tartalmakat eljuttassuk a nyilvánossághoz, és nem cél. A tavaly év eleji, az IHM által kidolgozott törvénytervezet éppen ezért nem volt alkalmas arra, hogy megfelelő alapot képezzen a digitális átállás folyamatának levezénylésére, mert tartalmat is akart szabályozni, kétharmados jogszabályi rendelkezések megkerülésével.

Hol itt az állam szerepe?

A külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy meghosszabbítja, fájdalmasabbá teszi az átállást, ha kizárólag piaci mechanizmusokra bízzuk. Határozott állami szerepvállalásra van szükség a szabályozás, a földi digitális műsorszórás egyes elemeinek finanszírozása, az egységes szabványrendszer kialakítása, az új, vonzó tartalmak előállításának támogatása területén. Felvilágosító kampányokra van szükség, új közszolgálati rendszer létrehozására.
A digitális átállás sikerének érdekében elengedhetetlen a nemzeti konszenzus kialakítása az állami szervezetek, szakértők és politikai erők között. E konszenzus nemcsak a szabályozást segíti, hanem a piaci szereplők hosszú távú terveihez is támpontot nyújt. Ellenkező esetben buktatókkal és vitákkal tarkított folyamatnak leszünk tanúi, amelynek következménye az lesz, hogy a digitális átállás ellehetetlenül.

Szalai Annamária, Dr. Farkas Attila Erik


Magyar Hírlap - fidesz.hu