Budapest harmadik kerülete hálás terep a szociológusok, közvélemény-kutatók számára. Ebben a hatalmas területű, százhuszonnégyezer ember által lakott kerületben vannak családi házas övezetek, lakótelepek, szegény és gazdagabb körzetek. Különböző foglalkozású emberek, több vallás és nemzeti kisebbség képviselői élnek itt, vagyis az itt végzett felmérések mintegy az ország közvéleményét reprezentálják. Forgalmi, közlekedési problémáinak megoldása is országos jelentőségű. Tehát ami Óbudán történik, így vagy úgy, de valójában mindenkit érint. Erről győzött meg beszélgetésem a városrész polgármesterével, Bús Balázzsal.

- A konvergencia-program miatt takarékoskodásra kényszerülő állam jelentős összegeket von el a főváros költségvetésétől. Hogyan érinti mindez Óbudát, különös tekintettel arra, hogy a Szent Margit Kórházat az egészségügyi reform lényegében elvenné a kerület lakóitól?

- Kórházunkkal kapcsolatban korábban több átszervezési elképzelés szivárgott ki, melyeket kerületünk jobb- és baloldali választói egyaránt elleneztek. Az óbudaiak egyöntetűen elutasítják Molnár Lajos egészségügyi miniszter úr javaslatát. Az önkormányzat képviselőtestülete ebben az ügyben egységes határozatot hozott, mely tartalmazza, hogy a minisztérium tervével nem értünk egyet, és indítványozzuk a felülvizsgálatát. Egységesen úgy véljük, hogy Margitnak városi kórházként meg kell maradnia. Egyébként az önkormányzat sokat tett a kerületiek egészségi ellátásának fenntartása érdekében: például három éve átvettük a szakrendelőket a fővárostól, és azóta mi működtetjük a kerületi költségvetésből, s erre célra külön kétszázmillió forintot fordítunk. A kórház esete azonban más, mint a szakrendelőé, mert az egész észak-budai agglomerációt is kiszolgálja, mintegy négyszázezres a vonzáskörzete. Most, hogy a Regionális Egészségügyi Tanács nem volt hajlandó dönteni a Margitról, újra a miniszter "térfelén pattog a labda". Megjegyzem, a RET szocialista elnök asszonya, Havas Szófia elképesztő javaslatot terjesztett elő, mely szerintem összeegyeztethetetlen a pozíciójával. Havas doktornő ugyanis MSZP-s fővárosi képviselő, ugyanakkor a főváros által fenntartott Szent János Kórház elnök-igazgatója. Mégis ő javasolta, hogy a Margit ágyai szűnjenek meg, és az ágyak kerüljenek át a Jánosba. Ez a helyzet számomra morálisan teljesen elfogadhatatlan.

- A Szent Margit kórház mellett áll a Kossuth Zsuzsa egészségügyi szakközépiskola új épülete, itt képzik az ápolónőket. Mivel a kórházzal együtt a szakközépiskolát is lényegében fel akarják számolni, a kerület egészségügyét és oktatásügyét egyszerre érintik a megszorítások.

- Nagyon sok területen folyik a rombolás az országban, és a kerületben is. Jól működő intézményeket tesznek tönkre. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs szükség reformra, illetve átalakításra, de nem így. Később újra létre kell hozni a most felszámolt intézményeket, és az nagyon sokba kerül majd. Hiszen azokban a szakképző intézetekben, melyeket nem a főváros tart fenn, hanem közhasznú társaság formájában működnek, már most többszörös a túljelentkezés. A fővárosban három nagy szakképző intézményt érint az átalakítás, ezeknek csak egyike az óbudai Kossuth Zsuzsa. Ezekben az iskolában közel félezer kerületi gyerek tanul, és akkor még nem számoltam bele azokat, akik az agglomerációból járnak be. De a mi erőnk véges. Három gimnáziumot tartunk fenn, ami egyébként fővárosi feladat lenne.

- Hogy áll a kerület gazdálkodása?

- Helyzetünk szerencsére jobb, mint több más fővárosi kerületé, amelyeknek máris komoly anyagi gondjaik vannak. Amikor október elején átvettem a polgármesteri tisztséget Tarlós Istvántól, rendezett viszonyokat találtam, adósságunk nincsen. Ezért most viszonylag könnyen tudunk költségvetést készíteni még akkor is, ha a korábbi évekbelinél kevesebb támogatást kapunk a központi költségvetéstől. Az önkormányzati testület által az első fordulóban elfogadott költségvetésünk főösszege 19 milliárd, ehhez négyszázmilliós hiányt terveztünk be. Több európai uniós pályázaton szeretnénk indulni, remélem, hogy az elnyerendő összegekkel jelentős fejlesztéseket hajthatunk végre.

- A kerület közlekedési problémáit országos fejlesztésekkel lehet csak megoldani. Ilyen az épülő M0-s híd és a tervezett aquincumi híd. Előbbivel kapcsolatban Demszky Gábor főpolgármester néhány hónapja azt állította, hogy a 10-es és 11-es utat összekötő nyomvonal kijelölését itt, a Fő téren akadályozzák.

- A harmadik kerület mindig konstruktívan állt hozzá az M0-s építéséhez. Sajnos az elmúlt évtizedekben nem történt komolyabb fejlesztés, így Észak-Buda közlekedése ellehetetlenült. Más kérdés, hogy az ún. "átkötő" út nyomvonalának eddig öt-hat olyan tervezete is született, melyet a helybeliekkel együtt az összes civil szervezet elutasított. Mi nem hátráltatjuk az építkezést, hanem felszólítottuk az államot új nyomvonal kidolgozására. Most úgy tűnik, hogy az önkormányzat is támogatja az egyik civil szervezet javaslatát, mely az eddig tervezett nyomvonaltól jóval északabbra, alagútban húzódik. Megyőződésünk, hogy az M0-s hídja mellett a kerületnek és a városnak szüksége van az aquincumi híd megépítésére is, emellett pedig a tömegközlekedést is fejleszteni kell. Célszerű lenne például az 1-es villamost tovább vinni a Bécsi úton, meg kell teremteni az összeköttetést az esztergomi vasútvonallal, és itt P+R parkolókat kell kialakítani.

- Mi a helyzet a lakótelepekkel? Nemcsak a panelrekonstrukcióra gondolok, de arra is, hogy a megnövekedett fűtési költségek miatt sokak élete válik rendkívül nehézzé.

- A korábbi években az önkormányzat a panel plusz program keretében támogatta a panelházak felújítását. Ezt a programot folytatni akarjuk. Most már világos, hogy a lakótelepeket komplex módon kell rehabilitálni, nem elégedhetünk meg a lakások, a házak rendbe hozatalával. Játszótereket kell építeni, javítani kell az életminőséget, hogy újra létrejöjjenek a megszűnt vagy meggyengült helyi közösségek. Ami a lakások növekvő költségeit illeti, ott valóban súlyos problémákkal kell szembenéznünk. A panellakások tulajdonosainak többsége nem tudja vállalni a megnövekedett költségeket, amit az önkormányzat nem nézhet karba tett kézzel. Kollégáimmal együtt most dolgozunk azon, hogyan lehetne átalakítani a támogatási rendszereinket. Támogatni szeretnénk azokat a csoportokat, akik a jelenlegi helyzetben akár el is veszíthetik a lakásaikat.

- Térjünk ki röviden az Óbudai-sziget sorsára. Polgármester úr, nem fenyeget a veszély, hogy az egyszerű helyi polgár be sem teheti majd a lábát az "Álom-szigetre"?

- Amikor az állam eladta a volt hajógyár területét, nem vette figyelembe az óbudaiak érdekeit. Hogy ezeket a beruházó mégiscsak figyelembe vegye, változtatási tilalmat rendeltünk el a területre, ami három évig tartott. A határidő lejártával meg kellett állapodnunk a rendezési tervben, mely előnyösebb a kerületnek az eredeti változatnál. Kompromisszumot kellett kötnünk, még akkor is, ha a környezetvédők ezzel nem értettek egyet. Ugyanakkor kötöttünk a beruházóval egy megállapodást, mely közlekedési és egyéb téren szintén az itt élők érdekeit szolgálja. Az a célunk, hogy az "Álom-sziget" ne legyen "város a városban", hanem szervesen kapcsolódjon a kerület életéhez, kultúrájához. Megjegyzem, vannak még problémáink ezen a téren, hiszen a Zichy kastélyt, mely állami tulajdonban áll, szintén fel kell újítani és kulturális központtá kell tenni.

- Utolsó kérdésem a kommunikációra vonatkozik. Eljutnak az önkormányzat információi a kerületi polgárokhoz?

- A kommunikáció rendkívül fontos a számunkra. Az internet robbanásszerűen fejlődik a kerületünkben is, van egy réteg, mely szinte kizárólag a világhálón keresztül tájékozódik, papíralapú újságot nem is vesz a kezébe. Egyetértek azzal a felmerült elképzeléssel, hogy induljon meg egy olyan internetes hírportál, mely úgy ad hírt a főváros, különösen a kerületek és az agglomeráció életéről, hogy közben az országos és a nemzetközi politika híreit is megismerheti belőle az olvasó.

gondola.hu - fidesz.hu