Az őszödi beszédben több szenvedély és fontos információ volt, míg a Szembenézés dolgozatot helyenként az értékelhető intellektuális erőfeszítés szülte. A miniszterelnök hétfőn már egy megfáradt, elhasználódott politikus benyomását keltette, akinek üres szónoklatát a kormánypárti képviselők alig leplezett zavarral hallgatták.
Az országértékelés fő tanulsága, hogy a baloldal vezére nem hajlandó szakítani az őszintétlen, a társadalomban illúziókat, megalapozatlan várakozásokat keltő beszéddel. Nem lesz újabb kiigazítás (értsd: megszorítás) - hajtogatja, ami az elemi logika szerint egyet jelent(ene) a Brüsszel által nagy nehezen tudomásul vett és szigorúan számon kért konvergenciaprogram visszavonásával. Abból ugyanis újabb, a társadalmat így vagy úgy, de mindenképpen jövedelemelvonással büntető lépések következnek. A kiigazítást költségvetési szempontból sikeresnek nevezte a szónok, amit a januári, újabb hiányrekordról (!) tudósító államháztartási adatok cáfolni látszanak. Azt pedig, hogy a gazdaságot illető gyurcsányi optimizmus milyen ingatag alapra épít, jól illusztrálják a tegnap megjelent inflációs és növekedési számok. Ez év első hónapjában 7,8 százalékos volt (ez negatív uniós csúcs) a pénzromlás mértéke tavaly januárhoz képest, amikor ugyanez a kormány és pénzügyminiszter az árstabilitás korszakának eljövetelén örvendezett. Térségbeli versenytársainkkal összevetve pedig egyenesen szánalmasnak nevezhető a gazdasági növekedés tavaly utolsó negyedévi, az elemzői várakozásokat jócskán alulmúló 3,2 százalékos üteme.
Bár a bevallott semmittevés után a problémát mintha érzékelte volna, a kormány elhibázott terápiát választott, ráadásul azt is dilettáns módon kezdte végrehajtani. Nemhiába mondta Gyurcsány Ferenc még Őszödön, hogy az addig látottaknál jobb teljesítményre, ha belegebednek, sem képesek. Ahogy a Kossuth téri kordon a koalíció jogállamhoz való viszonyát, úgy a ma bevezetett vizitdíj az úgynevezett reformjaik értelmetlenségét, szakszerűtlenségét szimbolizálja. Horn Gyula a rá jellemző politikai ösztönnel nevezte népnevelési célú pénzbehajtásnak az újabb sarcot, ami, tegyük hozzá, nem oldja meg az egészségügy egyetlen problémáját sem, de legalább komoly kellemetlenséget okoz gyógyítónak, betegnek. (Nem mintha az exkormányfő a maga idejében tartózkodott volna az irracionális döntésektől, lásd tandíj vagy félszázalékos nyugdíjemelés.)
Az elhúzódó válság fő oka azonban nem a koalíció kormányképtelensége vagy a demokratikus intézmények iránti bizalom szisztematikus aláásása, így a politikai rendőrség feltámasztása, a nemzetbiztonság pártszolgálattá süllyesztése vagy a jegybank körüli bizonytalanság gerjesztése. Ezek persze összefüggő jelenségek, de a kályha: Balatonőszöd. Végleg megszűnt a legális, parlamenti többségre támaszkodó kormányzat autoritása, azaz a hatalom tiszteletre méltóságának és jogosságának össztársadalmi elismerése. Márpedig "az autoritást nélkülöző hatalom »szánalmas«, és csak erőszakhoz vezet, anélkül, hogy bárkiben is tiszteletet ébresztene" - idézte a Kommentár folyóiratban Egedy Gergely történész Roger Scrutont. S ugyan ki tekint ma akár a támogatói közül is tisztelettel a köztársaság miniszterelnökére? Ha radikalizálódik a közélet, annak elsősorban az ő megosztó, provokatív személyisége és gyatra kormányzati teljesítménye az oka. Ráadásul nem is oly rég éppen a kormányfő jósolt éhséglázadást arra az esetre, ha valaki netán a megszorítások "jövőt felélő" útjára lépne.
Gyurcsánnyal nem lesz jobb kormányzás, nem lesz nyugodt közélet, nem lesz demokratikus konszolidáció.
Szerető Szabolcs, Magyar Nemzet
fidesz.hu