- Hatéves munkásságát értékelte a múlt hónapban a tekintélyes The Banker magazin, amely a tavalyi év európai jegybankárává választotta önt. Elnöksége alatt a jegybank előrejelzései és adatai pontosnak bizonyultak, figyelmeztetései rendre beigazolódtak. Mindezt kiegészíti, hogy az ön pénzügyminisztersége alatt olyan szintre csökkent az államháztartási hiány és az államadósság, aminek elérése ma csak távoli álomnak tűnik. Ennek ellenére a baloldali sajtó és a közgazdászszakma egy csoportja a hat év alatt folyamatosan támadta önt. Miért nem tudta elfogadtatni velük a véleményét?

- Úgy gondolom, ennek a hátterében nem szakmai, hanem politikai konfliktus húzódik. A teljes nemzetközi bankárközösség, valamint az elemzők és a lakosság többsége elfogadta, és támogatta a jegybank által képviselt álláspontot. Az már egy másik kérdés, hogy a sajtó által leírtak nem mindig tükrözték ezt. Engem különösebben nem zavart, hogy a magyar közgazdászok és a sajtó egy bizonyos része a politikusok propagandagépezetének szolgálatába állt, és próbálta személyemet lejáratni. A jegybank lejáratása ennél sokkal kellemetlenebb, hiszen ez az ország egyik legfontosabb intézménye. Az egész demokratikus intézményrendszer problémájának tartom, ha a jegybankot egyes politikusok és kiszolgálóik csak azért bírálják, mert végzi a törvényben előírt dolgát. A támadások ellenére a hat év alatt egy pillanatig sem bizonytalanodtam el: tudtam, hogy az az út helyes, amelyet mi járunk. A teljes magyar társadalom és gazdaság érdeke, hogy alacsony legyen az infláció, és ezért nekünk mindent meg kellett tennünk.

- Az elmúlt hetekben sorra jelentek meg az ön jegybankelnökségét értékelő elemzések, amelyek közül több azt sürgette: mielőbb helyre kell állítani a jegybank szakmai presztízsét. Surányi György volt MNB-elnök egyenesen azt állította, hogy a jegybank helytelen politikát folytatott az elmúlt években. Nem lenne elég korszerű ismeretekkel felvértezve az MNB elemzői apparátusa vagy inkább itt is politikai támadásokról van szó?

- Surányi György jelenleg az SZDSZ jelöltje a jegybankelnöki posztra, az ő álláspontja már csak ezért sem tekinthető tárgyszerűnek, cikkét egyszerű "helyezkedési írásnak" tekintem. Elég szomorú, hogy még mindig vannak közgazdászok, akik a költségvetés problémáinak megoldását az infláció felpörgetésében látják. Nem az a jegybank feladata, hogy egyes közgazdászok jóindulatát elnyerje, hanem, hogy az inflációt alacsonyan tartsa. Ami pedig az MNB szakmai presztízsét illeti, azt a közvélemény-kutatások alapján egyértelműen mérni lehet, és ma magasabb, mint bármikor korábban. Az intézmény hitelességével eddig sem volt, és most sincs semmilyen probléma. A jegybank elérte azt a célt, amit hat évvel ezelőtt kitűztünk magunk elé: az MNB Európa egyik legjobb jegybankjává vált, és ezért büszke is vagyok kollégáimra.

- A jegybankok teljesítményét világszerte az inflációs célok elérésével mérik. Az ön által vezetett jegybank az 1999 és 2001 között 10 százalék körül beragadt inflációt 2006-ra 4 százalék alá vitte, ráadásul úgy, hogy közben folyamatosan küzdeni kellett a túlköltekező költségvetési politikával. Mennyiben nehezítette meg ez az önök dolgát?

- A 2002-től működő kormányok gazdaságpolitikája felelőtlen és hibás volt. A Medgyessy- majd később a Gyurcsány-kabinet azt várta tőlünk, hogy kiszolgáljuk ezt a túlköltekező gazdaságpolitikát, mi viszont ennek nem tettünk eleget. Nem hagytuk, hogy az infláció elszabaduljon, és nem hallgattunk, amikor nyilvánvaló hazugságokra kellett felhívni a figyelmet. A 70-es és 80-as évek szocializmusára volt egyébként jellemző, hogy a költségvetésben felhalmozódott feszültségeket a pénzromlás felpörgetésével oldották meg, azaz az emberek zsebéből úgy szedték ki a pénzt, hogy elértéktelenítették a jövedelmeiket.

- Nem kell olyan messzire visszamenni az időben, ez az idei évre is jellemző: januárban az infláció már megközelítette a 8 százalékot.

- Valóban. Az elmúlt hat évben két olyan időszak is volt, amikor az MNB nem tudta megakadályozni, hogy a kormány felpörgesse az inflációt. 2004-ben, az áfakulcs emelése miatt éves szinten 6 százalék közelébe emelkedett az infláció. A másik problémás időszak a tavalyi év végén kezdődött. A megszorítások miatt januárban már 7,8 százalékos volt a pénzromlás üteme, ez azonban még nem a csúcs: tavasszal 9 és 10 százalék közelében tetőzhet az infláció. Mindkét esetben a pénzromlás felgyorsulását az adó- és hatósági áremelések okozták. Tavaly év végén és az idei év elején ellenőrzés nélküli, drasztikus hatósági áremelések történtek, és nem lett volna helyes, ha a jegybank erre túlzott szigorítással válaszol. Most úgy látjuk, idén éves átlagban 7 százalékos vagy azt meghaladó lesz az infláció, amely jövőre ismét 4 százalék alá csökkenhet, ez a hullámzás - az infláció mesterséges felpörgetése majd leszorítása - azonban nem tesz jót a gazdaságnak.

- Ön többször hangsúlyozta, hogy a költségvetés kiigazítása nem a megfelelő intézkedések révén valósul meg, s így az egyik rossz pályáról egy másik rossz pályára állt át a magyar gazdaság. Milyen biztosítékokat lát így, hogy a lakosság által vállalt áldozatok nem lesznek végül hiábavalók?

- Semmilyet. Valódi reformokra lenne szükség. Az elmúlt években a költségvetés jóval többet költött bevételeinél, mindezt azért, hogy a kormányzati politikusok népszerűséget szerezhessenek maguknak. Az osztogatást hitelből, az állam adósságát növelve fedezték, s amikor a helyzet tarthatatlanná vált, nem a kiadások csökkentésével próbálták rendbe hozni a büdzsét, hanem a bevételek, azaz az adók emelésével. A magas adók növelik a vállalkozások és a lakosság terheit, csökkentik a magyar gazdaság versenyképességét, és arra kényszerítik a befektetőket, hogy ne hazánkat, hanem más országokat válasszanak beruházásaik célpontjának. Mindez azt jelenti, hogy a túlköltekezés rossz pályájáról a magas adók rossz pályájára állt át a gazdaság. A lakosságra tett terhek ezért nem biztosítják azt, hogy a gondok hosszú távon is megoldódnak.

- Azaz a megszorítások politikája nem lesz fenntartható?

- Így van. A konvergenciaprogram legnagyobb problémája az, hogy az országnak nem adóemelésre, hanem adócsökkentésre és az adózók körének kiszélesítésére lett volna szüksége. Egyszerűbb adórendszer helyett most még bonyolultabbá vált az adózás. A csökkenés helyett tovább nőtt a bürokrácia. A gázártámogatás, a vizitdíj, mind-mind a bürokráciát növelik. A kormányzati intézkedések a korrupciót sem mérsékelték, jóllehet ez a magyar gazdaság növekedésének egyik legnagyobb akadálya. Tény, hogy a hatalmas költségvetési hiány az adóemelések nyomán lecsökken, de nem a helyes úton, ezért a deficit újra fog termelődni. Egyre kevesebb a magyar beruházás, és hiába jönnek az uniós pénzek, a felhasználásuk nem igazán fog lendületet adni a gazdaság növekedésének.

- A korrupció veszélyére ön évek óta következetesen figyelmeztet. Milyen mértékben szőtte át mára a korrupció a magyar gazdaságot?

- Ezt nagyon nehéz megbecsülni. Több elemző szerint eléri a 20-25 százalékot a fekete- és a szürkegazdaság részesedése a teljes gazdaságon belül. Az Orbán-kormány alatt az adóegyszerűsítésekkel, az ellenőrzések szigorításával, a korrekt versenyszabályok bevezetésével próbáltuk fehéríteni a gazdaságot. A korrupció melegágyát jelenti azonban az elmúlt években egyre bonyolultabbá váló adórendszer, a növekvő bürokrácia, sőt az olyan törvények, amelyek mintha kifejezetten a korrupciót kívánnák növelni.

- Mennyiben reálisak azok az előrejelzések, amelyek azt mutatják: a monetáris tanácsban idén várható személyi változások túlzottan konszenzuskereső pénzügypolitikához vezethetnek?

- Nem tudom megmondani, a jövőben hogyan fog dönteni a monetáris tanács, annyi viszont biztos, hogy a testület összetétele rossz. Medgyessy Péternek az volt a törekvése, hogy a tanácson belül többségbe kerüljenek a külsősök, tehát az olyan személyek, akik nem hivatásosan foglalkoznak a monetáris politikával. Így a tanácsban mindössze négy jegybanki szakember maradt. Gyurcsány Ferenc később további négy külsőssel bővítette a testületet. Jövő héten, Szapáry György alelnök távozása után, a kilenc külső tag mellett már csak három belső szakember marad. Nyáron, amikor újabb mandátumok járnak le, kettőre csökken a jegybanki szakemberek száma. A testület így már összetételénél fogva sem biztosítja a megfelelő monetáris politikát. Lengyelországon kívül nem is találni hasonló szerkezetű monetáris tanácsot az Európai Unióban. A folyamatos támadások miatt hatéves megbízatásom alatt mindössze egyetlen olyan évem volt, amikor a jegybank normálisan dolgozni tudott, ez az Orbán-kormány időszakára esik. A többi öt évet a rombolás és a túlköltekezés elleni folyamatos küzdelem jellemezte. Azt ráadásul kevesen tudják, hogy az elmúlt évek felelőtlen túlköltekezése mekkora terheket rakott a jövő generációira.

- Mennyi időbe telhet hazánknak az elmúlt években elvesztett hitelesség visszaszerzése?

- Ezt is nehéz megmondani, de tény, hogy ha elérjük a költségvetési célkitűzéseket, akkor javulni fog a rövid távú hitelességünk. A korábbi években a kormány mindig mást csinált, mint amit mondott, s a minden hónapban közzétett győzelmi jelentések közepette folyamatosan nőtt a hiány. Most úgy látjuk, az idei és a jövő évre vonatkozó célkitűzéseket, azaz a kisebb deficitet sikerül elérni, ez azonban nem jelenti azt, hogy helyes gazdaságpolitika folyna. Ettől a gazdaság nem fog kilábalni a bajból. Az új uniós országok versenyében öt évvel ezelőtt még az élen jártunk, ma pedig szinte mindenben mi vagyunk az utolsók.

- Jelenleg is érvényesnek tartja korábbi prognózisát, miszerint hazánk vezeti be utolsóként az eurót a térségben? Melyik évet tartja a legvalószínűbbnek a magyarországi euróbevezetésre?

- Az euróbevezetési feltételek teljesítésében valóban az utolsók vagyunk, és úgy tűnik, sokáig még azok is maradunk. A piac által várt 2013-2014-es csatlakozást túl optimistának tartom, nehéz lesz ugyanis az elmúlt öt év rombolását helyrehozni. Egy évtized szükséges ahhoz, hogy lemaradásunkat behozzuk. Egy évtized onnantól kezdve, hogy a kormány hozzákezd a helyes gazdaságpolitika megvalósításához. Az, hogy ez mikor következik be, egyelőre nem tudni.

- Románia és Bulgária is előbb vezetheti be az eurót?

- Most úgy látom, igen, de más országokban is jöhet még felelőtlen gazdaságpolitika. Annyi biztos, a többi versenytársunk jelenleg jobb pályán halad, mint mi.

- Ön volt az első jegybankelnök, aki megemlékezett a kommunizmus jegybanki áldozatairól, sőt bocsánatot kért azoktól, akiket politikai hovatartozása miatt távolítottak el 1948-tól kezdődően az intézményből. Sikerként könyveli-e el a 2005-ben indított megemlékezést?

- Ünnep volt számunkra az a tavaly októberi megemlékezés, amelyet a kommunizmus jegybanki áldozataiért tartottunk. Összejöhettünk azokkal a kollégákkal, akiket világnézetük vagy pártállásuk miatt üldöztek az elmúlt rendszerben. Sikerült összehoznunk egy olyan közösséget, amely nyíltan mer beszélni a hatvanas évekig tartó üldözésekről. A megemlékezés jelentős mértékben hozzájárult a jegybank történetének jobb megismeréséhez is.

- A legélesebb támadói között a szocialista és szabad demokrata politikusok mellett ott találjuk Fekete Jánost, volt jegybanki vezetőt. Ön ezekre a kirohanásokra soha nem kívánt reagálni, annyit viszont megjegyzett, arra esküdött fel, hogy az egész ország érdekeit képviselje, ne csak bizonyos csoportokét. Mit értett ezalatt?

- Nekünk minden esetben azt kell figyelnünk, mi áll az egész ország érdekében. Az árstabilitás szempontjából kell értékelni a monetáris politikát. Nem hozhatjuk meg döntéseinket lobbiérdekek alapján. Amikor az erős forint miatt támadtak minket, úgy érzem, exportőrlobbival álltunk szemben. Utólag visszanézve azonban sokszor nehéz megállapítani, a támadások hátterében mikor álltak gazdasági érdekcsoportok, mikor az elavult szocialista rendszer túlélő hívei, és mikor volt szó pusztán politikai támadásról.

- Mit szól az ön posztjáért folyó öldöklő harchoz, a jelöltek és önjelöltek egyre népesebb táborához?

- Mosolyogva figyelem, mennyien vannak. Mulattat, hogy egyes önjelöltek mivel próbálják meg felhívni magukra a figyelmet. Mindemellett a stabil gazdaságpolitikának nem kedvez a jegybankelnök személye körül kialakult bizonytalanság.

- Vannak-e már tervei a jövőt illetően vagy most még csak a pihenés a biztos?

- A törvény szerint fél évig nem vállalhatok gazdasági társaságban vezető tisztséget. Egyelőre pihenek, még ráérek azzal foglalkozni, hol kívánok elhelyezkedni a jövőben.

...
Járai Zsigmond bankszakember. 1951-ben született, s a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen szerzett diplomát. Ezt követően 1976-tól az Állami Fejlesztési Bank alkalmazásában állt: 1977-ig beruházási előadóként, 1977 és 1978 között a bank megbízásából Mongóliában, az ottani vízgazdálkodási minisztérium tanácsadójaként dolgozott, 1979-től 1986-ig pedig beruházási előadó, revizor, majd közgazdasági osztályvezető a pénzintézetnél. 1987-ben létrejött hazánkban a kétszintű bankrendszer, s megalakult a Budapest Bank Rt., ahol Járai Zsigmond előbb főosztályvezetői, később vezérigazgató-helyettesi posztot töltött be. 1989-től 1990-ig a Pénzügyminisztérium munkatársa volt pénzügyminiszter-helyettesként s az Állami Bankfelügyelet igazgatójaként. 1990 és 1992 között Londonban dolgozott mint a James Capel & Co. kelet-európai igazgatója. 1993-tól 1995-ig a Samuel Montagu Pénzügyi Tanácsadó és Értékpapír Rt. ügyvezető igazgatója, majd 1997-ig a Magyar Hitel Bank Rt. vezérigazgatója, ezt követően 1998-ig az ABN AMRO (Magyar) Bank Rt. vezérigazgatója, utána pedig az elnöke. Emellett 1996 és 1998 között a Budapesti Értéktőzsde elnöki posztját is betöltötte. 1998-ban a megalakult polgári kormány pénzügyminiszterévé nevezték ki, 2001 márciusában pedig hatéves megbízással a Magyar Nemzeti Bank elnöke lett.

Szabó Eszter, Magyar Nemzet


fidesz.hu