Alig hagyott alább a polgári jobboldal "idegengyűlölete" fölötti aggódás az MSZP-ben, feltört az újabb aggodalom: a Fidesz "elnézi" az uniós csatlakozás ellenzését. A szocialisták országos választmánya ki is nyilatkoztatta, elvárja a Fidesz vezetőitől, hogy a nyilvánosság előtt tegyenek hitet a csatlakozás mellett, mivel a polgári körök honlapján ezt "megzavaró momentumok" vannak.

A politikában tematizálásnak hívják azt, amikor egy párt úgy kívánja egyes témákon tartani a közvélemény figyelmét, hogy folyamatos állásfoglalásra, magyarázkodásra készteti politikai ellenfeleit. A tematizálás alattomos eszköz: nemcsak arra jó, hogy megismertesse a választóval a tematizáló párt álláspontját, hanem arra is, hogy ébren tartsa a suttogó propagandát és lebegtesse a gyanút a magyarázkodni nem hajlandó másik fél fölött.

Pár nappal az MSZP aggodalmának feltörése előtt Londonban szó szerint a következő hangzott el Németh Zsolttól, a külügyi bizottság fideszes elnökétől: "Magyarországon nincs olyan jelentős párt, amely ellenezné az EU-tagságot. Viták azonban vannak, de ezek természetesek, és nem jelentik a csatlakozás megkérdőjelezését. Az eurofória és az euroszkepticizmus helyett az eurorealizmus a helyes hozzáállás, ez biztosíthatja az EU-párti közhangulat fenntarthatóságát". A nyilvános hittétel megvolt. Ami pedig a jobboldali szavazók szélső oldalán meglévő EU-ellenességet illeti, ne legyenek illúzióink: az MSZP szavazóbázisának versenyképes felkészültséggel nem rendelkező, nyelveket nem beszélő rétegeiben ugyanúgy megvan az esély a nemmel szavazásra és a csatlakozás utáni kiábrándultságra.

Hanem a tematizálás kétélű fegyver. Ahogy két évvel ezelőtt a betiltott ultranacionalista rockkoncert egyik dalát soha nem ismerte volna meg 3 millió ember, ha a Heti Hetesben heccből be nem olvassák, az EU-ellenes internetes megnyilatkozásokról sem szereznek annyian tudomást, ha az MSZP nem használja fel a témát a Fidesz elleni támadásában. Kétélű fegyver azért is, mert a téma komoly, miközben a tematizálás komolytalan. Sokan keresték az okát annak, hogy a legutóbbi franciaországi elnökválasztáson miként jutott a szocialista Jospin helyett a szélsőjobboldali Le Pen a második fordulóba. A magyarázat egyszerű volt: a franciáknak elegük lett abból, hogy a bevándorlással kapcsolatos problémákat a szocialisták jobboldali ellenfelük sakkbantartására használták; az emberek hallgatták a jobboldalnak címzett tolerancia-szólamokat, miközben sötétedés után nem volt tanácsos kilépni a külvárosok utcáira. Szó sem volt arról, hogy a franciák megkedvelték volna a szélsőjobboldalt, szavazatukat azért adták Le Pen-re, hogy tiltakozzanak a komoly téma kapcsán zajló komolytalan tematizálás ellen. Visszafordítva a szót: ha az MSZP a Fidesz lejáratására használja a csatlakozás témáját, azt kockáztatja, hogy a jobboldali szavazók puszta MSZP-ellenességből fognak az EU ellen szavazni, miközben a Fidesz mindössze a csatlakozással kapcsolatos tisztánlátásról beszél.

A tematizálás tere a média, kulcsa a nyilvánosság. A játszma szereplői egymás álláspontját pontosan ismerik, de a nyilvánosság számára úgy tesznek, mintha ez nem így lenne. Aligha hihető az MSZP választmányáról, hogy ne tudná: a Fidesz elkötelezett az európai uniós csatlakozás mellett, ha annak hangsúlyait máshová teszi is. Az európai uniós tematizálás cirkuszát sokkal inkább nekünk, a közönségnek játsszák, amelyet a politikai helyezkedés közben ostobának néznek ahhoz, hogy világosan gondolkozzék az ország sorsáról.

Panek Sándor jegyzete