- Mi a véleménye az Országgyűlés tavaszi ülésszakát megnyitó Gyurcsány-beszédről? Tartalmaz értékelhető reformokat?

- Nem hiszem, hogy a számvevőszéki munkával összeegyeztethető lenne, ha minősíteném. Abban a körben tudok válaszolni, amire a kormány nevében maga a miniszterelnök kért a nyáron: mondjunk véleményt a konvergenciaprogramról. Akkor is, ott is elmondtuk, hogy nemcsak az államszervezet, hanem a versenyszektor teljesítményfékező jelenségeivel is gond van. Nem hiszem, hogy az ÁSZ egyedül áll véleményével: mai állapotunk a népmeséből ismert róka fogta csuka helyzetéhez hasonlítható. A szigorítások nyomán kisebb a gazdasági teljesítménynövekedés, ez pedig visszahat az előteremthető és elosztható állami bevételekre. A megszorítások átmeneti növekedési áldozattal járnak. Vagyis a gazdaság növekedéséből származó adótöbbletekre nem lehet számítani olyan arányban, hogy azok az államháztartás pozícióit javítanák. A továbbiak megvalósítása feltételezi, hogy semlegesítik a versenyszektor teljesítményfékező jelenségeit és az azokat kiváltó okokat. Vagyis mielőbb megszületnek azok az adóreformmal, a rejtett gazdasággal és a vállalkozásélénkítéssel kapcsolatos koncepciók, amelyek a további cselekvéshez a kottát adják.

- Ön azt mondta: a 2007-es költségvetés és a konvergenciaprogram alapját képező adóváltozások nem mutatnak az adórendszer érdemi korszerűsítésének irányába. Mi lehet a megoldás?

- A konvergenciaprogram és különösen az azt kísérő szakmai-politikai viták új megvilágításba helyezik a közteherviselés ügyét. Szeretném hangsúlyozni, az adópolitika a gazdasági folyamatok szabályozásának nem célja, hanem eszköze. A legkülönbözőbb jogcímeken szedett pénzre számító adóprés önmagában nem hozhat tartós eredményt. Nem helyettesítheti a makrogazdasági folyamatokhoz illeszkedő, azokkal összehangolt, távlatos adóreformot, ami feltételezi az átfogó gazdaságstratégia kidolgozását.

- Hangot adott azon véleményének is, hogy a költségvetés indoklása évről évre kevesebb érdemi információt tartalmaz, nem vezeti le az intézkedések pénzügyi hatásait. Korábban pedig azt mondta: itt lenne az ideje egy széles körű társadalmi vitának arról, hogy milyen Magyarországot akarunk. Mire gondolt?

- Ha van elképzelés arról, hogy az állam milyen szintű szolgáltatásokat vállal magára, például milyenek legyenek a nyugdíjak, milyen legyen az egészségügyi ellátás, az oktatás, akkor belátható, hogy a finanszírozás csak következmény. Ha pedig ez így van, akkor nem a pénzügyi szakembereknek róható fel, ha hiányoznak a hatásvizsgálatok, a modellszámítások. Ha a világban körbenézünk, azt látjuk, a magyar társadalmi ráfordítások arányai nem lógnak ki a sorból. Más kérdés, hogy ezt a pénzt mennyire hatékonyan költjük el. A kérdés az, vajon lehet-e automatikusan hatékonyságot javítani az öngondoskodásra építő rendszerekkel, s megmarad-e az állam alkotmányos felelőssége ezeken a területeken. Ha azt mondjuk az állampolgárnak: gondoskodj magadról, és válaszd ki azokat a szolgáltatásokat, amelyeket egyénileg fontosnak tartasz, akkor az ehhez szükséges pénzt az egyénnek oda kell adni. Meg kell teremteni a lehetőséget, hogy az öngondoskodásnak forrásai is legyenek. Ehhez kell igazítani a járadékokat, adókat.

- Az idén már jelentős összegeket várunk az Európai Uniótól. Hogyan készülnek a pénzek felhasználásának az ellenőrzésére?

- Az európai uniós források felhasználásában nemcsak a mennyi, hanem a mire és milyen hatékonysággal kulcskérdése is választ igényel. Mindent meg kell tenni, hogy ezeket a pénzeket gondos mérlegeléssel a legjobb célokra használjuk fel, s javuljon az esélyegyenlőség a pályázatok terén. Eddig zömében azok jutottak forrásokhoz, akiknek volt saját pénzük. Mint erről a jelentésünk szól, a központi régió vitte el a források negyedét. Mindent meg kell tenni, hogy az elosztás a jövőben kiegyensúlyozottabb legyen.

- Többször hangoztatta, hogy elodázhatatlan a költségvetési gyakorlat megújítása, ám mintha süket fülekre találna. Mit tudnak ilyen helyzetben tenni?

- Hadd mondjak ellent: sokkal több változik, mint gondoljuk, s nem minden rossz. Hiszen az Országgyűlés mindkét oldal támogatásával, az ÁSZ javaslatát felkarolva törvényi paragrafusba foglalta, hogy korlátozni kell az állami tulajdonú vállalatok hitelfelvételeit, s nem finanszírozni tovább minden korlátozást mellőzve a veszteségeket, vagy hogy a költségvetés adósságszolgálat nélküli egyenlege nem lehet negatív, vagyis nem rakhatunk újabb terheket magunkra, van így is elég. Most dolgozunk az új, átfogó közpénzügyi szabályozás téziseinek kidolgozásán. A tézisektől természetesen még nem várható el, hogy minden kérdésre kész választ adó, egységes, teljes és zárt szabályozási koncepciót képviseljenek. Arra azonban ez a széles szakmai kör által véleményezett, a Pénzügyminisztériummal megvitatni tervezett dokumentum, remélem, alkalmas lesz, hogy egyik fontos kiindulási pontja legyen a pénzügyi szabályozás megújításának. Áprilisban a számvevőszék múlt évi munkájáról szóló jelentésünkkel együtt hozzuk nyilvánosságra az összeállítást. Önként vállaltuk, hogy a tánciskolába becipeljük a kályhát, és reméljük, csak azért botladoztunk eddig, mert lépéseinkkel nem volt honnan indulni.

- Többféle forgatókönyv látott már napvilágot az állami vagyonkezelő szervezetek jövőjével kapcsolatosan. Hogyan lehetne egységesíteni a vagyonkezelést? Mennyit lehetne ezzel spórolni?

- Úgy vélem, nem én vagyok illetékes a kérdések megválaszolására. Annyit mondhatok, hogy a vagyonkezelés számvevőszéki tapasztalatait készségesen megosztottuk mindazokkal, akik a konstrukciók kidolgozásában ezt kérték. Különböző, de egytől egyig működőképes intézményi konstrukciókat láttunk. Az alapkérdés az, hogy mi lesz a sorsa a még meglévő vagyonnak. A válasz a gazdaságpolitika világába tartozik, túl van az ÁSZ kompetenciáján.

magyarhirlap.hu - fidesz.hu