Budapest és sok környező település monopolhelyzetű áramszolgáltatója az ELMÜ. A sok tízezer háztartásnak nemrégiben postázott számlához különleges tartalmú kísérőlevelet is borítékoltak. Az ELMÜ - bizonyára saját imázsépítő kampányának részeként - egy A/4-es papír harmadán közli a következőket:
"Ezúton értesítjük, hogy Társaságunk, a Budapesti Elektromos Művek Nyrt. (ELMÜ) az ügyfelei kiszolgálását teljes körűen átfogó, az áramszolgáltatással kapcsolatos jelenlegi és jövőbeli fogyasztói igényeket maximálisan kielégítő számlázási rendszer bevezetése mellett kötelezte el magát" - ami ugyebár biztató kezdet.

Aki bedől a bizalomgerjesztő hangütésnek, és esetleg félreteszi a cédulkát, az bizony nagyon pórul járhat. A folytatás veleje ugyanis a következő: A felettébb korszerű új számlázás bevezetése kapcsán nem sikerült megoldaniuk azt az apróságot, hogy az előző benyújtott (és a többség részéről nyilván kiegyenlített!) számla folytatása legyen ez az új számla. A cég erre így figyelmeztet:

"Felhívjuk szíves figyelmét, hogy a korábbi befizetések feldolgozása még folyamatban van. Amennyiben a lejárt esedékességű tételek között olyan összeget talál, amelyet Ön az elmúlt időszakban már kiegyenlített, kérjük azt a követelésünket tekintse tárgytalannak."

Ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy ismét leszámláznak - gyakorlatilag automatikusan! - olyan tételeket, amelyeket a becsületes számlafizető már biztosan befizetett, hiszen van még olyan (marha) magyar széles e hazában, aki kiegyenlíti a számláit.

Röviden szólva az az ELMÜ-s fogyasztó, aki befizette az ELMÜ-től legutóbb kapott számlájának a csekkjét, most ismét befizetheti azt - feltéve, hogy bízik az ELMÜ-ben, és naivságában azt hiszi, korrekt számlát kapott.

Mi a teendő?

A fogyasztónak célszerű elővennie a legutóbbi számláját, és a következő három oszlop adatait összehasonlítani a napokban megkapott és a legutóbb kiegyenlített, eggyel korábbi számla között:

- Mérőállás előző
- Mérőállás utolsó
- Elszámolt időszak

Mikor van rendben az új számla?

Akkor, ha a friss számla "Mérőállás előző" sorában ugyanaz az érték szerepel, ami az eggyel korábbi számla "Mérőállás utolsó" oszlopában áll. Továbbá ha az "Elszámolt időszak" oszlopban szereplő dátumok egymás folytatásai.

Ha Ön átfedést talál, akkor a következő történt: az ELMÜ valamely időszakra szóló áramdíjat kétszer kíván beszedni. Ez esetben a következő lehetőségek kínálkoznak:

1. A fogyasztó szabadidejében (netán szabadsága terhére) ellátogat az ELMÜ irodájába, és ott kijavíttatja a számlát.
2. A fogyasztó öntevékenyen kijavítja a számlát. Aki az ELMÜ helyett már évek óta kénytelen havi rendszerességgel önfeljelentést végezni (azaz leolvasni a saját óraállását), az most ki is számolhatja az ELMÜ helyett a helyes áramdíját.
2/A Aki ez utóbbit választja, az elballaghat a postára vagy a bankjába, és egyedi csekken (vagy banki átutalással) befizetheti a korrekt összeget.
3. A fogyasztó barkácsol egy molotov koktélt, és behajítja az ELMÜ irodájába. Ez momentán törvényellenes cselekedet lenne.

És mit tegyen, aki befizette a hibás csekket?

Aki olyan felelőtlen, hogy ellenőrzés nélkül befizette az ELMÜ-től kapott csekket, az az ELMÜ kényszerhitelezőjeként vállalt pénzügyi áldozatot a Budapesti Elektromos Művek Nyrt. pénzügyi helyzetének javítására.

Tájékoztatásul közöljük, hogy az ELMÜ üzletszabályzata értelmében a Társaság a késedelmes fizetésért büntetőkamatot számít fel, ám ha ő jut előbb (legyünk kemények: a saját hibájából!) pénzhez, akkor nem hajlandó kamatot fizetni.

Magyarán: aki befizeti a túlszámlázott csekket, az az ELMÜ-t kamatmentesen, ingyen megajándékozza némi pénzzel (néhány ezer vagy tízezer forinttal).

Mi ez a helyzet?

Röviden: világbotrány. Bátran elmondhatjuk, hogy Nyugat-Európában fejek hullanának ilyesmi miatt. Nálunk egyelőre mindenki hallgat, lapít.

Így kellene ennek lennie?

Nem. Az ELMÜ tetszése szerint alakíthatja a számlázási rendszerét, de ha valódi jogállam lenne itt, akkor mint monopolhelyzetű szolgáltatót, véresre kellene büntetni azért, mert előre tudott módon, tömegesen kétszer számlázza le fogyasztóinak a fogyasztást.

Kérdés persze, hogy jogállam van-e még itt.

Ki a felelős ezért a helyzetért?

Válaszul egy kis történelem.

A közműszolgáltatókat, köztük az ELMÜ-t a Horn-kormány alatt, az 1995-ös privatizációs kampányban adta el Suchman Tamás miniszter. Az MSZP és az SZDSZ kormányzott akkoriban, és hallatlanul büszkék voltak magukra. Főleg az SZDSZ szajkózta akkoriban (is), hogy "az állam a legrosszabb tulajdonos" - ami igaz is, ha ők vannak hatalmon.

Eladták tehát a közműszolgáltatókat, s az adásvételi szerződésbe beírták, hogy az állam határozza meg az áram (gáz stb.) árát, ám egyszersmind 8 százalékos eszközarányos nyereséget garantál az új magántulajdonosnak. Azaz az MSZP-SZDSZ írásba adta, hogy az állam a legrosszabb tulajdonos. Mármint a szoclib magyar állam, ilyet ugyanis szerte a földgolyón kizárólag Budapesten lehet kisajtolni a (baloldali) kormányból.

Nézzük ezek után, mit tett a kiváló magántulajdonos, például az ELMÜ?

Először is kirúgták az összes villanyszerelőt. Bölcs lépés. Minek is egy áramszolgáltatónak villanyszerelő?

Utána kirúgták a villanyóra-leolvasók több, mint 80 százalékát. Zseniális. Ez sem jutott volna eszünkbe a mucsai agyunkkal.

Ezek után, nyilván a privatizációs szerződés titkos záradéka alapján, arra kötelezték a fogyasztókat, hogy jelentsék be havonta az óráik állását.

És most eljutottunk oda, hogy egy lángeszű újítás folytán, "az áramszolgáltatással kapcsolatos jelenlegi és jövőbeli fogyasztói igényeket maximálisan kielégítő számlázási rendszer bevezetése" örömére kétszer számlázzák le ugyanazt a tételt.

Csak így tovább! Mit lehet még privatizálni?

A választ tudjuk: az egészségbiztosítót. Már látjuk a jövőt. Aki kiveszi magának a vakbelét, az féláron megússza a tb-járadékot.

gondola.hu - fidesz.hu