1846. Vörösmarty Mihály Országháza című költeményében panaszolja, hogy a "hazának nincsen háza". Átmeneti pótlási kísérletek és a konkrét angol példa nyomán, 1885 és 1902 között készül el a dualizmus kori közjogi fogyatékosságokat is feledtetni kívánó világszép palota.
1935. Halálának kétszázadik évfordulóján avatják fel II. Rákóczi Ferenc fejedelem lovas szobrát, talapzatán a felirattal: "Istennel a hazáért és a szabadságért" (latinul). 2006 kora őszén azonban csak kevés szó esik Rákóczi hamvai kassai újratemetésének századik évfordulójáról.
1952. Kossuth Lajos születésének 150. évfordulóján minden önkényuralom határozott ellenfelének új szobrot állítanak. A diktatúra propagandája arra törekszik, hogy a népszabadító és honvédő patriótát saját előfutárává hamisítsa. Még azt is megkívánja, hogy a szobor alkalmi uszításának szolgálatába kerüljön, keze délszláv szomszédságunkat fenyegesse. De a szobrász, Kisfaludi Strobl Zsigmond úgy oldja meg "feladatát", hogy a szoboralak ujjai az Országházra mutassanak, méltóan a parlamentáris kormányzati rendszer létrejöttében meghatározó szerepet vállaló Kossuth irányadásához.
2006. október 23. Az 1956. évi világszerte megbecsült - forradalmunk és szabadságharcunk ötvenedik évfordulóján karhatalmi kordon, majd átléphetetlen fémrácsozat veszi körül a Kossuth Lajos teret. Azt a teret, ahol két szabadsághősünk szobra áll: Rákóczié, aki "minden igaz magyar nemes és nemtelen országlakost" csatlakozásra szólított a "sebeket felszaggató" elnyomó hatalom garázdálkodása ellen, és a "népszabadító" Kossuthé, aki elsőként hirdette meg, hogy a bilincstörő "magyar nemzet elidegeníthetlen természetes jogánál fogva az európai statuscsaládba önálló s független szabad statuskint" kíván belépni. - Az önkénnyel szembeforduló két nagy államférfi emlékművén kívül a kordon mögé szorult az 1956. évi forradalom és szabadságküzdelem emlékoszlopa és névtelen mártírjának jelképes sírja, sőt a Magyar Köztársaság piros-fehér-zöld színű törvényes állami lobogójának árboca és talapzata is.
2007. február 2. Ellenzéki törvényhozók tesznek békés kísérletet a kordonrendszer felszámolására, ami azonban csak fuvallatnyi időre teremt szabadságot Budapest és Magyarország főterén. Parancsolt karhatalmi kötelékek állítják vissza a rácsozatot; újra tilalmassá teszik még a kegyeleti látogatást is.
2007. február 18. Már a 18. hetébe lépünk annak, hogy csak parancsszóra és csupán az "illetékesek" számára nyílik meg az Országházhoz vezető minden út. A szólásszabadságra és gyülekezési szabadságra jogosult nép csak a távolból szemlélheti azt az épületet, amelyben a jogállamiságunkat megalapozó és az azt fenntartani hivatott törvényeink születtek, de sajnálatosan az azt sértő egyes határozatok is. Vigasztaló csak az, hogy történelmünk tanúsága szerint az utóbbiak sorra-rendre megsemmisültek, s ha még eddig nem, bizonyosak vagyunk benne, hogy alkotmányunk hivatott őreinek törvényes közbenjöttével megsemmisülnek.
Eddig a tények a valóság és a szükségesség világából.