Mind Belgrád, mind Pristina abszolút jogosnak tekinti a maga álláspontját, s attól jottányit sem hajlandó tágítani. A szerbek számára szóba sem jöhet történelmi és kulturális szempontból jelentős területük "elrablása", míg a koszovói albánok szemében az elszakadásnál és a függetlenségnél kevesebb megoldás csak fikció lehet.
Belgrád nem riad vissza a fenyegetéstől sem. Amennyiben Koszovó függetlenné válna, az veszélyes precedens volna, amely kihatna a Balkánra és a világ más térségeire; Bosznia-Hercegovina vagy Macedónia destabilizálódása idő kérdése volna csupán - sugallják Belgrádból. Ezért a tárgyalások célja csak egy "történelmi kompromisszum" lehet.
"Koszovó független lesz" - hangzik Pristina jelszava. A koszovói albánok számára nem létezik alternatíva, ezért nincs is miről vitát folytatni Bécsben - hangoztatja az ő küldöttségük. Radikális koszovói erők pedig már többé-kevésbé leplezetlenül fenyegetnek erőszakos akciókkal arra az esetre, ha Bécsben nem vennék figyelembe követelésüket.
Az ENSZ-főtitkár koszovói különmegbízottja nincs könnyű helyzetben. A két fővárosban február elején prezentált tervet kidolgozó Martti Ahtisaari tudja jól, hogy nem létezik sem olyan megoldás, amely mindkét felet úgy-ahogy kielégítené, sem pedig olyan, amely szavatolhatná a térség stabilitását.
A tapasztalt finn diplomata ezért alkalmasint középutat próbál majd keresni, anélkül, hogy bármelyik felet megsértené. Az általa március 10-re beharangozott "végleges megoldási terv" ennek ellenére várhatóan inkább Pristina, semmint Belgrád szájízének fog megfelelni, amennyiben egyfajta nemzetközileg ellenőrzött függetlenséget irányoz elő Koszovó számára.
Mindazonáltal elképzelhető az is, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa március végén egy "felvizezett" határozatot fogad el - olyant, amellyel Oroszország és Kína is együtt tud élni -, s amely első nekifutásra csak egyengetné Koszovó útját a függetlenség felé. Ennek alapján az egyes államokra maradna annak eldöntése, elismerik-e az új "koszovói államot". Ez a néhai jugoszláv állam széthullására emlékeztetne, amidőn Szlovéniát, Horvátországot és Bosznia-Hercegovinát kvázi kétoldalú alapon ismerte el független államnak a külföld. Ez volna tehát a "Bterv", noha Ahtisaari és beosztottai vehemensen cáfolják egy ilyen terv létezését.
A nagy kérdőjel mindenképpen Oroszország mint állandó BT-tagállam magatartása a testületben március végén esedékes szavazáson. Moszkva - a szerbek hagyományos barátja - az utóbbi hetekben több ízben értésre adta: a szerb-albán huzavonában Belgrádot támogatja. Ebből azonban korai volna arra következtetni, hogy egy Belgrádnak nem tetsző tervet az orosz küldött elutasítana a BT-ben.
Érdemes figyelni Vlagyimir Putyin elnök fogalmazásmódját. Mind a szerb miniszterelnökkel január közepén folytatott telefonbeszélgetésben, mind a müncheni biztonságpolitikai értekezleten elhangzott beszédében azt mondta: hazája csak olyan megoldást támogat, amely mindkét érintett fél számára elfogadható. Ez pedig hatalmas különbség ahhoz képest, mint ha Putyin orosz vétót helyezett volna kilátásba a Biztonsági Tanácsban - mutatott rá az osztrák közszolgálati televízió vitaműsorában Albert Rohan bécsi diplomata, Ahtisaari helyettese.
Oroszország már tavaly felhívta a figyelmet Koszovó esetleges függetlenné válásának nemzetközi következményeire, rámutatva: ebben az esetben Abházia, Dél-Oszétia és a Dnyesztertől keletre fekvő moldovai terület lakosságától sem lehetne megtagadni az "önrendelkezést", vagyis az elszakadást a jelenlegi államuktól (Grúziától, illetve Moldovától). A nevezett térségekben oroszajkú, illetve oroszbarát népesség él; a grúziai kisebbségeknek például Moszkva orosz útlevelet biztosított...
MTI - fidesz.hu