Az állami szintre emelt félelemkeltés és mindennapos terror légkörében a puszta létükért reszkető közéleti személyiségek közül már csak néhány "nagyvad" levadászása volt hátra. Közéjük tartozott a kisgazdapárt főtitkára, Kovács Béla, akinek esetében még az ÁVO-főnök is megkönnyebbült, hogy a szovjet hatóság maga intézkedik. Február 25-én - a nemzetgyűlési képviselőként mentelmi joggal bíró - Kovácsot a megszálló katonák hurcolták el lakásáról, majd ítélték 20 évi börtönre. 2000-ben az Országgyűlés - Horváth Béla kisgazda képviselő kezdeményezésére - ezt a hatvan évvel ezelőtti napot jelölte meg a kommunizmus áldozatai emléknapjául.

Tíz évvel később, 1957 februárjában megint tort ült Magyarországon a kormányzati szintre emelkedett baloldali terror. Statárium volt érvényben, az idegen katonai és politikai támogatással, hazug szövegekkel és hamis ígéretekkel pár hete hatalomra jutott Kádár János karhatalmistái százával fogdosták össze az októberi forradalomban részt vevőket, a munkástanácsok tagjait és mindenkit, aki a "népi demokratikus államrend ellen" szervezkedett. Magyarul: megint az útjukban állt. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete alapján az első munkásőr-zászlóalj éppen fél évszázada, február 28-án alakult meg Kőbányán. A Fő utcai ÁVO-börtön pincéjében szorgosan dolgoztak a verőemberek, s a szovjet szakértők által diktált "perekben" végrehajtották az első halálos ítéleteket.

Sajnálom, hogy ezt kell leírnom ezen az évfordulón, de felnőttként először lettem szemtanúja az elmúlt őszön hivatalban lévő kormány irányította terror megnyilvánulásainak. Mert azt, ami 2006. október 23-án Budapest számos helyszínén történt sok százra tehető, minden ártó szándék nélküli, védtelen emberrel szemben, lehetne másként is nevezni, csak úgy nem lenne igaz. Vannak újságok, tévé- és rádiócsatornák, amelyek hírszolgái bámulatos rutinnal próbálták tisztára mosni a pesti utcát a gumilövedékek és rendőrbotok nyomán kicsordult vértől, de tény, hogy azon a napon fél tucat ember szemét kilőtték, s csupán kalkulálni lehet, hány százat sebesítettek meg, miután a legtöbb áldozat orvoshoz sem mert elmenni, okkal félvén a megtorlástól. A Morvai Krisztina nevével fémjelzett civil bizottság által tegnap közzétett 252 oldalas jelentés a szeptember-októberi budapesti erőszakos cselekmények előzményeiről, történéseiről, következményeiről és tanulságairól nemcsak az 1990-es rendszerváltozás, de az 1956 utáni megtorlások óta eltelt idő legtragikusabb magyar belpolitikai eseményét dokumentálja. Az ezúttal valóban a hatalmi ágaktól független szakemberekből álló tényfeltáró munkacsoport az egész politikai és "államigazgatási" eseménysorozat, a jogbiztonság és közszabadság kisiklatása fő felelősének a hivatalban lévő, szocialista párti kormányfőt nevezi meg. Ezen a tényen nincs mit vitatkozni egy igazi jogállamban. A köztársaság jogállami voltának feltétele tehát ősz óta a miniszterelnök távozása a posztjáról.

A kommunizmus emléknapjának üzenete éppen arra figyelmeztet mindenkit e hazában, hogy a fentebb említett önkényuralmi rémtetteket ne kelljen újra átélnünk.

Ludwig Emil - Magyar Nemzet