A dokumentum Járai Zsigmond aláírásával ellátott bevezetőjében olvasható: " a korábbi "elefántcsonttorony" elzártságából a bank nyitottá és átláthatóvá vált, sikerült széles körben világossá tenni azon nézetünket, miszerint egy gazdaság és egy társadalom akkor fejlődhet harmonikusan, ha az infláció alacsony, az árak stabilak. A jegybank monetáris politikájával e cél elérését szolgálta, alapvetően eredményesen. E hat év ugyanakkor a nagy remények és a nagy csalódások időszaka is volt."

Az összegzés az MNB 2001 márciusától 2007 márciusáig terjedő ciklus hat évét foglalja össze. A dokumentum szerint ez az időszak meghatározó változásokat hozott az MNB életében és szerepében: ekkorra esik az új európai normákkal összhangban lévő jegybanktörvény elfogadása, a kötöttségek nélküli devizagazdálkodás, az inflációs célkövetési rendszer bevezetése.

A dokumentum szerint a legnagyobb változást az európai uniós csatlakozás hozta, ami az MNB számára a Központi Bankok Európai Rendszeréhez való csatlakozást jelentette.

Az összegzés szerint "napjainkra az MNB tiszta profilú jegybankká vált, létszámát csaknem a felére csökkentette: 1300 főről 750-re, működési költsége reálértéken 2001 és 2006 között 30 százalékkal csökkent.

A bank ismertsége és elismertsége jelentősen megnőtt, egy 2006-os felmérés szerint az MNB a bizalom tekintetében közvetlenül az Alkotmánybíróság mögött foglal helyet."

Járai Zsigmond bevezetőjében olvasható: "még 2001-ben, az új jegybanktörvény elfogadását követően a Magyar Köztársaság kormányával egyetértésben az MNB azt a célt tűzte maga elé, hogy 2006-ra felkészültté teszi a magyar gazdaságot az euró bevezetésére. Azt vélelmeztük, hogy a maastrichti kritériumokat ekkorra teljesíti a magyar gazdaság, s azt reméltük, hogy nemzeti valutánkat, a forintot 60 éves korában nyugdíjazhatjuk. Sajnos, mára az euró bevezetésének időpontja az egyre távolabbi, bizonytalan jövőbe tolódott. 2001-ben, az új jegybanktörvény elfogadásakor az MNB bízott abban, hogy a jegybank függetlensége egy olyan, közmegegyezéssel elfogadott érték, amely egy modern demokráciában alappillérnek számít. Az elmúlt hat év alatt azonban ezen érték megóvásáért szinte naponta meg kellett küzdenünk."

Az összegzés kiemeli: az intézményi feltételek megteremtésében az új, 2001-es jegybanktörvény jelentette a fordulatot, ami az európai integrációra való felkészülés részeként már előkészítés alatt állt.

A jogharmonizációt követően "az új jegybanktörvény az árstabilitás elérését és fenntartását jelölte meg az MNB elsődleges céljaként, és biztosította a jegybank intézményi függetlenségét. A jegybanktörvény elejét veszi annak, hogy a jegybanki működést pénzügyileg ellehetetlenítsék, illetve a Monetáris Tanácsnak mint döntéshozó testületnek a tagjait politikai okokból elmozdítsák. A jegybank nem kérhet, és nem is kaphat utasításokat a kormányzattól."

Az összegzés rámutat: a fejlett inflációs célkövető országok jogi környezetéhez képest a legnagyobb eltérést az jelenti Magyarországon, hogy a jegybank operatív szempontból vált teljesen függetlenné, az árfolyamrendszer módosítása továbbra is a kormány és a jegybank közös felelőssége maradt. 2001. májusában a kormány és az MNB a forint ingadozási sávját a középárfolyamhoz képest a korábbi plusz-mínusz 2,25 százalékról plusz-mínusz 15 százalékra szélesítette ki.

Az inflációs célkövetéses monetáris rendszer meghirdetésére 2001 júniusában került sor. Az MNB a kormánnyal egyetértésben 2001 decemberére 7 százalékos fogyasztóiárindex-növekedést célzott meg plusz-mínusz 1 százalékpontos toleranciasáv mellett, 2002 végére pedig a 4,5 plusz-mínusz 1 százalékos inflációt tűzte ki célul, ami sikeresen teljesült. Ettől kezdve a dezinflációs folyamat megtorpant, sőt 2003-ban visszafordult.

Az árstabilitásnak megfelelő 3 százalékos inflációs cél csak 2007. január 1-jén lépett hatályba, a szint meghatározásánál a Monetáris Tanács figyelembe vette a magyar gazdaság felzárkózó jellegéből fakadó strukturális adottságokat.

Az új rezsim meghirdetése miatt meg kellett teremteni az átláthatóság és az elszámoltathatóság feltételeit a jegybankban. Az inflációs előrejelzést 2001 augusztusa óta a "Jelentés az infláció alakulásáról" című kiadványban publikálja az MNB. Annak érdekében, hogy a közvélemény megismerhesse a Monetáris Tanács tagjainak értékelését és a kamatdöntés során figyelembe vett egyéb szempontokat, a kamatdöntés napján a tanács közleményben tájékoztatja a nyilvánosságot, illetve 2005-től közreadja az ülések rövidített jegyzőkönyveit is.

Az inflációs célkövető monetáris politika alkalmazása során - a jegybanki anyag szerint - a legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy a monetáris politika transzmissziós mechanizmusában az árfolyamcsatornának van a legnagyobb szerepe, míg a kamatcsatorna közvetlen hatása gyenge. Ennek oka a háztartások viszonylag alacsony eladósodottsága, illetve a külföldi hitelek nagy aránya.

Így a jegybank figyelme korábban szükségszerűen az árfolyamra irányult, az első időszakban szinte egy második közbülső célt jelentve. A forint kurzusa akkoriban többször megközelítette az erős sávszélet, sőt, 2003 januárjában a piaci szereplők megtámadták a sáv erős szélét a rögzített árfolyamrendszer eltörlésére spekulálva. Később a forint eltávolodott a sávszéltől, az azóta felhalmozódott tapasztalatok pedig megmutatták, hogy az árfolyam csak egy az inflációs folyamatot befolyásoló számtalan tényező közül.

MTI - fidesz.hu