Ők szobahőmérsékleten hazudnak. A hideg utcáktól, a választópolgárokkal történő közvetlen kapcsolattól idegenkednek. Blogot írnak és hátsó lépcsőkön surrannak fel a különböző fórumok színpadaira. A Parlamentbe csak azért mernek bejárni, mert kordon van körülötte. Üzengetnek az ATV-n, vagy éppen mellékletet írnak a Népszabadságban, de megtehetik, hogy hat perc főműsoridőt kérnek és kapnak a köztévétől.
Görcsbe rándul a gyomruk minden nemzeti ünnep közeledtével. A hisztéria, amit ilyenkor sugároznak, sugároztatnak, azt jelzi, hogy félnek. Mindig a gyengék félnek.

A posztkommunista hatalom gyenge, rohamosan fogy a támogatottsága. Ezzel párhuzamosan persze jelentősen megnőtt az elégedetlenek, a kormányváltást követelők száma. A magyar közállapotokra tekintettel egész Európa fokozott figyelemmel szemléli majd a március 15-i megemlékezéseket. Ez a fokozott figyelem jelenti az egyetlen biztosítékot arra, hogy nem ismétlődnek meg az október 23-i események. A rendőrök nem tehetik meg még egyszer, hogy maszk mögé bújva, azonosító jelzés nélkül, gumilövedékkel lövik ki a választópolgárok szemét. Remélhetőleg eljutottak Gergényi Péterhez az Európai Bizottság alelnökének, Franco Frattininek az intelmei.

Nyilván nem csillapítja a társadalmi feszültségeket, hogy a posztkommunista hatalom első számú vezetője a nagyobbik kormánypárt irányítását formailag is átvette. Szombattól a rendszerváltás utáni legnépszerűtlenebb kormányfő az MSZP elnöke.

Gyurcsány Ferenc azért szolgált némi meglepetéssel. A szavazás előtt bejelentette, csak akkor vállalja az MSZP vezetését, ha támogatottsága meghaladja a hetvenöt százalékot. Ellenkező esetben a miniszterelnökségről is lemond. A szocialisták megszabadulhattak volna Gyurcsány Ferenctől és csapatától. Nem tették. Elszalasztották a történelmi esélyt. A küldöttek tizenegy százaléka a miniszterelnök bukására voksolt ugyan, de ez nem volt elegendő. Ezzel a bizalmi szavazással a néhány száz küldött ismét legitimálta a hazugság kormányát az "új többség" akaratával szemben. Innentől kezdve az MSZP felelőssége azonos a kormányfőével.

A kongresszuson mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a kormányfő és Szili Katalin között kibékíthetetlen ellentét feszül. Gyurcsány Ferenc beszédében - igaz demokrata módjára - rárontott az Országgyűlés elnökére, amiért néhány kérdésben más véleményt fogalmazott meg. Kijutott a kritikákból Kovács Lászlónak is, aki 2000 és 2002 között állítólag hagyományos baloldali programot hirdetett, feladva a párt modernizációs karakterét. A kormányfő szerint most a modernizációhoz kell visszatérni, mert csak ez gyorsíthatja fel a gazdaságot. Volt olyan küldött, aki ezt elhitte? Volt, aki nem emlékezett arra, hogy a 2002-es választási kampányban a Kovács-Medgyessy-tandem egyik legbefolyásosabb tanácsadója, a párt méregkeverője éppen Gyurcsány Ferenc volt?

A kormányfő szerint a nemzeti Magyarország programjával szemben áll az általuk képviselt modernizációs polgári Magyarország jövőképe. A gazdaság gyorsulásáról beszélt, ám a mostani makroadatok éppen azt tanúsítják, hogy a gazdaság növekedése - öt év szocialista kormányzás után - lelassult, nőttek az adók, ennek ellenére még mindig napról napra emelkedik az államadósság, megugrott az infláció, egyre több a munkanélküli.

A miniszterelnök minden létező fórumon elmondja, hogy nem lesznek további megszorítások. Ez jó hír, de azért halkan kérdezzük meg, hogy akkor miképpen hajtjuk végre az Európai Unióval kínkeservvel elfogadtatott konvergenciaprogramot?

Hiller István leköszönő pártelnök a kongresszuson a Fideszre utalva arról beszélt, hogy a populizmus hatalomra kerülése viszszavetné az országot, és elvágná Európától. Visszavetné? Hová? Néhány év alatt az éllovasokból szinte mindenben sereghajtók lettünk. Rajtunk derül Szlovákia, Románia és Bulgária. Miről beszélnek ezek az emberek?

Ma már azt is tudjuk, hogy mit is érthetünk modernizáció alatt. Például az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium a napokban nyilvánosságra került migrációs stratégiai tervét, amelyben milliónyi ázsiai bevándorló integrálásának szükségességéről esik szó. (Ez valóban nem a nemzeti Magyarország programja.) Petrétei József hol azt állította, hogy nincs ilyen anyag, hol pedig annak kivizsgálását kezdeményezte, miként kerülhetett ki a dokumentum. Milyen igazságügyi miniszter az ilyen?

Ha az ellenzék nem háborog - teljes joggal -, talán el is fogadják a kormánypárti honatyák azt a törvényjavaslatot, amely szerint a jövőben nem büntetnék azokat, akik 14-18 éves fiatalkorúakról, azok beleegyezésével, saját használatra pornográf felvételeket készítenek.

Mindeközben a szocialista képviselők olyan írásos utasítást kaptak, hogy kerüljék a család, a házasság, a házaspár szavak használatát. Az MSZP kommunikátorai inkább az együttélési formák sokszínűségét sulykolnák.

Ez lenne a modern Magyarország?

A poligráfot egymás után többször át lehet verni, de egy országot nem!

Villányi Károly, Magyar Nemzet