— Három héttel ezelőtt a Fidesz országgyűlési és EP-képviselői lebontották a Kossuth téri kordont; ám a politikusok közül többen is hiányoztak - ön is. A balliberális sajtó szerint azért, mert nem értettek egyet az akcióval és megrendült a bizalmuk Orbán Viktorban.

— Nyilván mindenkinek van indoka arra, hogy miért nem volt ott, én csak magamról tudok beszélni: már hónapok óta tudni lehetett, hogy abban az időpontban tartja elnökségi ülését a Magyar Olimpiai Bizottság, így a frakcióülés alól én felmentést kaptam. Egyébként pedig a kordonbontásról aznap reggelig csak néhányan tudtak, így már csak ezért is kizárt, hogy az ellenvéleményem miatt maradtam volna távol. Emellett mindenkit megnyugtathatok, Orbán Viktor elnök úrral ugyanolyan jó kapcsolatban vagyok, mint korábban is voltam.

—Ha tehette volna, bontja a kordont ön is?

— Természetesen, mert a kezdeményezéssel maximálisan egyetértettem. Nagyon szomorú dolog, hogy több mint másfél évtizeddel a rendszerváltozatás után az európai szótárban ismét forog az a fogalom, hogy vasfüggöny. Churchill fultoni beszédében hallottunk róla először, aztán a saját bőrünkön is tapasztalhattuk, milyen az, ha fal választja el egymástól a kontinens totalitárius és demokratikus felét. Most nem Európát választja el ez a bizonyos fal, hanem a Parlament körül van egy kordon, ami korlátozza gyülekezés szabadságát — szerintem indokolatlanul Több brüsszeli képviselőtársam mondta, és ezzel magam is egyetértek, hogy üzenetértékű a Kossuth teret körbevevő vasrács.

— Kormánypárti részről azt szokták mondani, a kontinens több nagyvárosában van precedens arra, hogy a parlamentnél nem lehet tüntetni...

— Olyan országokban hoznak ilyen intézkedést, ahol valóban lehet esély arra, hogy a közintézményeket valamilyen támadás éri — nem a politikai ellenfelek, hanem például terrorszervezetek részéről. Mint ahogy, mondjuk, nálunk is indokoltnak lehet tekinteni az amerikai nagykövetség fokozott védelmét...

— Arról nem is beszélve, hogy bár a nagy követséget elzárták egy kordonnal, senki sem kérte az amerikaiak közül, hogy a Szabadság téren és mondjuk 500 méteres vonzáskörzetében ne tüntethessen senki.

— Ez így van.

— A Kossuth térnek viszont a környékére se mehet egyetlen tiltakozó sem...

— Pedig nálunk, szemben néhány európai nagyvárossal, semmi sem fenyegeti az Országgyűlés épületét, olcsó és ízléstelen trükk hazai vagy külföldi terrorveszélyre, közegészségügyi okokra hivatkozni, vagy összekeverni a Teve utcai székház furcsa megtámadását a békés tüntetésekkel. S ami még felháborítóbbá teszi az ügyet, az az, hogy mindenki tudja, ez az egész cirkusz március tizenötödikének szól. A nemzeti ünneptől nagyon tart a kormányzat, pedig senki sem veszélyeztette, veszélyezteti a testi épségüket Egyébként, ahogy múlt héten Szájer József is elmondta e lap hasábjain, a kordonbontás mellett kiállt Wilfried Martens úr, az Európai Néppárt elnöke és a Néppárt frakcióvezetője, Joseph Daul is. Azt hiszem, ez mutatja, hogy nem a vasfüggöny felállítása, hanem lebontása volt az európai értelemben is demokratákhoz méltó tett.

— A balliberális sajtó önről szóló információival kezdtük, folytassuk egy újabb ilyennel: bár a Fidesz kongresszusa csak májusban lesz, máris megelőlegezték önnek, hogy azután nem lesz alelnök. Hogyan látja a saját esélyeit?

— Azt remélem, a vágyálmaikban szerepel ez a forgatókönyv, s nem a realitásérzékük mondatja ezt velük. Én az alelnökséget sosem maga a pozíció miatt éreztem fontosnak, hanem azokat a feladatokat tartom szolgálatnak, izgalmas kihívásnak, amelyek ezzel a poszttal járnak. Igyekeztem a legjobb tudásom szerint segíteni a Fideszt: csináltunk egy nagyon sikeres EP-kampányt, vezetem a magyar néppárti delegációt, sokat dolgoztam az országgyűlési és az önkormányzati választások kampányában is. Úgy hogy azt gondolom, ismét kandidálni fogok a tisztújításon az alelnöki posztra. Sőt úgy készülök, hogy 2009-ben megint indulni szeretnék az európai parlamenti választáson, mert érzek magamban elegendő erőt ehhez a munkához. Jelenleg a Kulturális és Oktatási Bizottság alelnöke és a horvát—EP közös parlamenti delegáció elnöke vagyok, ezenkívül, mint említettem, a néppárti magyar delegáció elnöke is. A Fidesz elnökségében én jelentem az Európai Parlamenttel a közvetlen kapcsolatot. És hadd szögezzek le valamit: akármi is történik májusban, nem fogok megsértődni, nem hagyom el a Fideszt, nem csinálok új pártot, hanem minden erőmmel a nemzeti oldalt fogom szolgálni.

— Ha már a feladatokat említette - ön is részt vesz a Jövőnk című vitasorozatban, a februári téma, az életminőség körüljárásában, feldolgozásában segít. Mit értenek életminőség alatt?

— Az emberek sokszor leegyszerűsítik az életminőséget az egészségre és az anyagi helyzetre. Ezek persze alapvető dolgok, hiszen nem véletlenül mondjuk például, hogy "csak egészség legyen", de a teljes, boldog élethez még sok minden hozzájárul: Így a szeretet, a szabadság, az identitás, nagyon sokaknál a hit. Ha ezeket nélkülözni kell, akkor senki sem mondhatja, hogy jó az életminősége. De még számtalan területet említhetnék: a környezetvédelmet, hiszen fontos az életünkben a tiszta víz, a friss levegő, vagy a fogyasztóvédelmet, mert nem mind egy például, milyen élelmiszert vásárolunk. S ha tehetek egy személyes megjegyzést sportemberként számomra fontos az is, hogy minél többeknek legyen módjuk sportolni, hiszen a fizikai és mentális egészséghez szerintem nélkülözhetetlen a rendszeres mozgás is. Az életminőségét mindenki másként ítéli meg, összehasonlítva az elvárásait a lehetőségeivel. Sokkal mélyebb és szebb témáról van szó tehát, mint elsőre gondolnánk, nagyon örülök, hogy felkértek erre a feladatra. A megújult honlapunkon, a jovonk.hu-n és levélben sokan írnak nekünk, hozzászólnak a témához, köztük veretes értelmiségiek, szerencsére úgy tűnik, az embereket nemcsak a jelen problémái kötik le, hanem érdekli őket a közeli és távolabbi jövő is. Tapasztalatainkat március harmadikán, egy konferencián összegezzük.

— Milyen véleményeket hallott eddig? Elégedett emberrel biztos kevéssel beszélt...

— Való igaz, nagy a felháborodás a jelenlegi helyzet miatt. Ez jogos is, hiszen nézzük csak az egészségügyet: a kórházakat privatizálják, az ágyszámokat csökkentik, a gyógyszerárakat emelik, vizitdíjat vezetnek be — ennyi látszik az úgynevezett egészségügyi reformból. És mivel az imént azzal kezdtem a választ, hogy az egészség a jó életminőség alapja, így bizony érthető, hogy rengetegen érzik úgy, a jelenlegi kormány elveszi az emberektől a minőségi élet esélyét.

— A minőségi élethez, mint mondta, hozzá tartozik a szabadság. Közeledik március tizenötödike. Lesz módunk szabadon ünnepelni?

— Bízom benne, senki sem akarja majd elvenni annak a lehetőségét tőlünk, hogy ki tűzzük a kokárdát, a házainkat nemzetiszínű lobogóval ékesítsük, s így emlékezzünk azokra, akik életüket adták egy szabad, független Magyarországért.

— Október huszonharmadikán is így készültünk. Aztán kordont építettek a Kossuth térre, s a rács még mindig ott van, délután pedig jöttek a rendőrök lóval, gumilövedékkel, viperával... Nem gondoltak arra, hogy az Európai Parlamenten keresztül külföldi megfigyelőket hívnak?

— Egyrészről megnyugtatok mindenkit, a Fidesz mindent megtesz annak érdekében, hogy az ünnep méltó legyen a nap szelleméhez. Arra biztatom az ország minden polgárát, hogy ne féljen, ne maradjon otthon, ha nem ünnepeljen — akár velünk, akár más rendezvényeken. Ami pedig a megügyelőket illeti, én optimista ember vagyok, talán néha túlságosan jóhiszeműnek is gondolnak. Mindenesetre a magam részéről bízom abban, hogy bár a kormány több intézkedéssel Is korlátozni igyekszik a demokráciát, azért ennyi évvel a rendszerváltozás után csaknem jutunk el addig, hogy ilyen óvintézkedéseket kelljen tennünk. Európa szégyene lenne, ha odáig fajulna a helyzet, hogy külföldieket kellene hívnunk a szabadságunk megvédése érdekében a nemzeti ünnepünk alkalmából.

Demokrata, Bándy Péter