A Szarajevó beadványára indított pert lezárva az ENSZ-bíróság megállapította, hogy Srebrenica városánál, ahol 1995-ben csaknem 8000 boszniai muzulmánt gyilkoltak meg, népirtás történt. Az ENSZ-békefenntartók védelme alatt álló Srebrenica elfoglalása után, 1995 júliusában elkövetett mészárlások kimerítik a népirtás fogalmát, amelyet "a boszniai szerb hadsereg tagjai követtek el" - jelentette ki Rosalyn Higgins, a bíróság elnöke a határozat ismertetésekor.

Úgy értékelte mindazonáltal, hogy Szerbia nem tett elegendő erőfeszítést a népirtás megakadályozására, jóllehet elegendő befolyása lett volna arra, ugyanakkor nem terheli kollektív felelősség vagy bűnrészesség népirtásban. Nem hagyott kétséget a bíróság afelől, hogy a korabeli szerb és boszniai szerb vezetőket - akik ellen háborús bűnök elkövetése miatt ugyancsak ENSZ-eljárás folyik - felelősnek tartja a szóban forgó cseleményekben.

Más műveleteknél a népirtás ténye nem mutatható ki egyértelműen - derült ki az ítéletből, amely szerint 15 bíró közül csak 2 ítélte meg úgy, hogy a népirtásért az államot kollektíve felelőssé kellett volna tenni.

Higgins - Brüsszelbe eljutott sajtóhírek szerint - azt is leszögezte, hogy Belgrád katonailag és pénzügyileg is támogatta a boszniai szerbeket az etnikai háborúban. A beadványban Szarajevó egyebek között nagy Szerbia létrehozásának törekvésével vádolta a szerb vezetést, és egyértelművé igyekezett tenni, hogy a katonai műveletek hathatós belgrádi támogatással zajlottak. Szerbia ugyanakkor mindvégig tagadta, hogy cél lett volna a nem szerbek lemészárlása, és azzal is érvelt, hogy a legsúlyosabb bűncselekményeket nem központi irányítás alatt álló, félkatonai csoportok követték el.

Történelmi jelentőségű ítéletről van szó, mert ez az első eset, hogy a bíróság népirtás ügyében foglalt állást. Az ugyancsak Hágában székelő, kifejezetten a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló Nemzetközi Törvényszéken viszont már született ítélet népirtásról (Radislav Krstic perében például a törvényszék népirtásnak minősítette a nyolcezer áldozattal járt
srebrenicai tömegmészárlást, Dusko Tadic perében pedig azt is kimondta, hogy a boszniai háború nemzetközi konfliktus volt, amelynek Szerbia is részese volt). Ott azonban személyekről döntenek, míg a Nemzetközi Bíróságon államok állnak szemben egymással.

A Bosznia számára lényegében elutasító döntésben feltehetően közrejátszott, hogy a kollektív bűnösség megállapításának távolabb nyúló hatása lett volna - a bíróság előtt fekszenek vagy készen állnak a benyújtásra más jugoszláv utódállamok hasonló beadványai. Szerbia elítélése százmilliárd dolláros nagyságrendű kártérítési kötelezettséggel is terhelte volna Belgrádot.

Szintén vitatott kérdés volt a boszniai szerbek szerepe: amennyiben ugyanis Szerbiát elítélik, áldozatként jelentek volna meg a boszniai szerbek is, akiknek akkor illetékeseit pedig éppen a népirtás elkövetésével vádolják.

Belgrád szerette volna elkerülni a tizennégy éve indított pert, és Szerbia demokratizálódása után a háttérben a nyugati nagyhatalmak is nyomást próbáltak gyakorolni Szarajevóra, hogy a megbékélés jegyében álljon el a keresettől, peren kívül egyezzenek ki. Erőfeszítéseiket azonban hátráltatta, hogy Szerbia-Montenegró - ugyancsak nemzetközi nyomás ellenére - nem adta ki a területén lévő feltételezett háborús bűnösöket, pedig ezáltal látványosabban lerázhatta volna válláról a kollektív felelősség bélyegét.

A beadvány eredetileg Montenegróra is vonatkozott volna, de Higgins jelezte, hogy miután a köztársaság tavaly a függetlenség mellett döntött, az ítéletet Szerbiára korlátozták.

A bíróság hágai épületénél hétfőn mintegy ötvenen - köztük a boszniai háború túlélői - tüntettek annak érdekében, hogy az ítélet marasztalja el Belgrádot.

A Nemzetközi Bíróság tavaly kilenc héten át hallgatta meg a szembenálló feleket, és tíz hónapba került, mire a bírák ítéletet hoztak - a verdikt kimondása közel három órába telt. A bíróság döntései kötelező érvényűek, ellenük fellebbezésnek helye nincsen.

MTI - fidesz.hu