Kik az áldozatok? - tette fel a kérdést Vitányi István, melyre a választ hosszú felsorolással adta meg. Áldozatok a hazánkban kétszer hatalomra került kommunizmus által kivégzettek, de a bebörtönözöttek, kitelepítettek, internáltak, hazájukat elhagyni kényszerülők, a kuláklistára kerültek, a lelkileg megnyomorítottak, továbbá mindazok, akiket egzisztenciálisan tönkre tettek. Emlékeztetett a szónok arra, hogy éppen 60 éve, 1947. február 25-én hurcolták el Kovács Bélát, a Kisgazdapárt főtitkárát, koholt vádak alapján, s ítélték el 25 év kényszermunkára a Szovjetunióban. Az ő bebörtönzésével véget ért a demokrácia, és beteljesedett a vörös diktatúra - húzta alá Vitányi István, aki szerint időszerű az emlékezés, mert az elmúlt hónapokban visszalopakodott a régi rendszer. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a rendőrséget politikai célokra használja a regnáló hatalom - szögezte le. "Emlékeznünk kell, mert mindenki addig él, amíg emlékeznek rá" - fejezte be Vitányi István.

Muraközi István megemlékezését bibliai idézettel kezdte: mindennek rendelt ideje van. Munkának, ünnepnek, emlékezésnek. A Fidesz-csoport elnöke párhuzamot vont a 60 évvel ezelőtti és a mostani történések között. Kiemelte annak fontosságát, hogy február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjaként tartjuk számon. Mint fogalmazott, a kommunisták mindig féltek a dolgos, becsületes emberektől: Nagy Ferenctől, Kovács Bélától, Szabó Dezsőtől, Kéthly Annától. Az ellenfélből ellenséget teremtettek, kirekesztették, félreállították őket, s nem átallottak a magyar nép irtására minden eszközt megragadni. A világszerte százmilliós áldozatot követelő szomorú időkre emlékezve, így fogalmazott az elnök: "Példájuk, áldozatos életük adjon erőt!"
A Fidelitas, a Fidesz, az Újfalui Gazdakör és az Orbán Balázs Társaság képviselői koszorút, az emlékezők pedig gyertyákat helyeztek el a kopjafa tövében.

Nyírő Gizella - fidesz.hu