Putyin "zabolátlan amerikai militarizmusról" beszélt a biztonságpolitikai kérdésekkel foglalkozó müncheni konferencián, és úgy fogalmazott, hogy "az amerikai militarizmus miatt senki sem érezheti magát biztonságban" mai világunkban. Szavai szerint ilyen körülmények között számos ország egyenesen "kényszerítve érezheti magát" atomfegyver kifejlesztésére. Ian Bremmer tekintélyes amerikai politológus így foglalta össze a Newsweek amerikai hetilap számára írt elemzésében a 32 perces Putyin-beszédből kirajzolódó orosz sérelemlistát: A NATO benyomult "terjeszkedése" során a volt Szovjetunió területére (a balti államok 2004-ben csatlakoztak az észak-atlanti katonai szervezethez). Amerika energetikai partnerséget ígért Oroszországnak, de ehelyett új csővezetékeket építtetett, hogy a kaszpi-tengeri és közép-ázsiai energiahordozók szállításai kikerüljék Oroszország területét. A 90-es években nyugati cégek kihasználták Oroszország gazdasági nehézségeit, és "potom áron hozzáférkőztek természeti erőforrásaihoz". A Nyugat elvárta Moszkvától, hogy ölbe tett kézzel nézze, amint "bajt kever" Ukrajnában, Grúziában, Fehéroroszországban és Közép-Ázsiában, ezekben az évszázadok óta orosz érdekszférába tartozó térségekben, és Nyugat-bórát kormányzatokat juttat hatalomra. Washington elvárja Oroszország segítségét a terborizmus elleni háborúban, de elítéli a csecsen terroristák elleni harcát. A legújabb sérelem: az USA közép-európai országokba (Cseh- és Lengyelországba) telepíti rakétavédelmi rendszerének egy részét, s "ezzel új fegyverkezési versenyt szít".

Jó egy évtizeddel ezelőtt az Egyesült Államoknak nem kellett számolnia Oroszországgal. Akkoriban az örökös pénzzavarral küszködő Kreml minden figyelmét és erejét lekötötték a központi hatalom ellen lázadozó területi kormányzók, a kapzsi oligarchák, az elkeseredett kommunisták és a csecsen szakadárok. Most azonban más a helyzet - állapította meg elemzésében Bremmer, a globális politikai kockázatok elemzésével foglalkozó (amerikai) Eurázsia Csoport elnöke, a Columbia Egyetem oktatója. Putyin korlátok közé szorította az oligarchákat, megzabolázta politikai ellenfeleit, sőt engedelmessé tette a törvényhozó testületet is. Ennél is sokkal jelentősebb változás azonban, hogy 2002 és 2006 között megháromszorozódtak az olajárak, feltöltve az orosz államkasszát, és évi hét százalék körüli gazdasági növekedést indukálva Oroszországban.

Ez a változás tükröződött Putyin beszédében. Az orosz külpolitika megújult önbizalma vezetett arra sok elemzőt, hogy a hidegháború kiújulásának veszélyéről beszéljen, illetve írjon. Egyébként maga Putyin is kimondta beszédében a hidegháború szót, sőt áttételesen utalt is a hidegháború kiújulásának eshetőségére, amikor úgy fogalmazott: "a hidegháború törékeny békét eredményezett, de meglehetősen megbízható békét"; a mai helyzet kevésbé kiszámítható, a béke ma "kevésbé megbízható".

Az amerikai elemző nem osztja azok véleményét, akik új hidegháború kibontakozását látják, de azt ő is elfogadja, sőt állítja, hogy Putyin beszéde figyelmeztetés volt Washingtonhoz: ha nem kezeli tisztelettel Oroszországot és nemzeti érdekeit, akkor Moszkva sok mindenben nemet mondhat, ami igen kellemetlenül érintheti az Egyesült Államokat. Ott van mindjárt közeli példaként az iráni atomprogram ügye, amelyben orosz segítség nélkül Washington nem tud hatékonyan nyomást gyakorolni Teheránra.

Moszkva számos más módon is kellemetlenkedhet Washingtonnak. Kísérletet tehet például arra, hogy behatoljon amerikai érdekszférákba. Sokatmondó például ebből a szempontból, hogy a müncheni biztonsági értekezlet után az orosz államfő egyenesen a Perzsa-öböl térségébe utazott. Szaúd-Arábiában segítséget ígért az ország polgári célú atomprogramjához, a katariaknak felajánlotta, hogy fogjanak össze a földgáz árának feltornázása végett, Jordániának pedig új, az eddigieknél sokkal szorosabb gazdasági és politikai kapcsolatok létesítését kínálta fel.

További Amerika-ellenes lépések lehetőségét rejti Moszkva számára a fejlődő világ feltörekvő hatalmaival való összefogás. Putyin néhány nappal a Perzsa-öböl térségében tett látogatása után a világ két legnépesebb országába, a szédületes tempóban fejlődő Kínába és Indiába küldte Szergej Lavrov külügyminisztert, hogy az amerikai szuperhatalom ellensúlyozásáról, egy új "többpólusú világrend" kialakításáról tárgyaljon. Egyes megfigyelők szerint rövid életű lesz a putyini Oroszország világpolitikai offenzívája, hiszen jövőre elnökválasztás lesz, és Putyin már nem jelöltetheti magát újra. Bremmer azonban óva inti a washingtoni vezetőket attól, hogy túl sokat reméljenek az orosz államfő személyének változásától. Mint írja, Putyin még így is a "Nyugat-barát személyiségek" közé számít a Kremlben. Bremmer tudomása szerint azokban, akik esélyesek lehetnek az orosz elnöki poszt átvételére, eleve "zsigeri Amerika-ellenesség" él.

Kevésbé borúlátóan értékeli Putyin müncheni fellépését a The Economist. A brit hírmagazin kommentátora szerint az elnök (tábornokaival ellentétben) elismeri, hogy az Európába tervezett amerikai rakétabázis nem jelent fenyegetést az orosz atomütőerőre. Putyin valójában (ismét) orosz befolyási övezetre tart igényt Európában. Ami viszont a fegyverzetkorlátozást illeti, ezen a téren megfontolandók az orosz elnök érvei - nem utolsósorban azért, mert öt év múlva lejár a rendszerbe állított hadászati robbanótöltetek számának csökkentéséről kötött orosz-amerikai szerződés. A Bush-kormány - arra hivatkozva, hogy Moszkva és Washington immár nem ellensége egymásnak - nem hajlandó tárgyalni a megújításról, miközben mindkét ország korszerűsíti hadieszközeit. Ez pedig hiba - mutat rá a The Economist.

MTI - fidesz.hu