A lengyel koalíción belül csak a Kaczynski-fivérek vezette Jog és Igazságosság (PiS) pártja lelkesedik fenntartások nélkül az amerikai rakéták befogadásáért. Ennek - mint négy évvel ezelőtt, Washington Irak elleni inváziója esetén - egyértelműen stratégiai indoka van. A PiS, élén a lengyel államfővel és miniszterelnökkel, a rakétabázisban is újabb esélyt lát a Washingtonhoz fűződő viszony még szorosabbá tételére.
Az Egyesült Államok már az előző elnök, Aleksander Kwasniewski regnálása idején is a legfontosabb partnernek számított a varsói külpolitika irányítóinak a szemében. Az ok kézenfekvő: a mindenkori lengyel kormányok - akárcsak a lakosság - ösztönös idegenkedést éreznek a két nagy szomszéd: Oroszország és Németország iránt. (Aligha véletlenül: az ő "jogelődeik" háromszor osztották fel maguk között Lengyelországot, megfosztva önálló államiságuktól a lengyeleket.)
A nemzeti-konzervatív Kaczynski-kormányban különösen erősen él ez a reflex. Mivel ráadásul Varsó és az EU viszonya az utóbbi másfél évben jócskán lehűlt, a lengyel vezetés természetszerűleg Amerikában látja az ország biztonságának első számú szavatolóját. Lech Kaczynski államfő ebből a szempontból nemrég Izraelhez hasonlította a hazáját: olyan országnak nevezte, amelynek a szomszédságában nincsenek szövetségesei, ám mégis képes a túlélésre, mivel Washingtonhoz fűződő szoros viszonya ellenáll minden zavaró tényezőnek...
Hogy Varsó a fentiek dacára részletes tárgyalásoktól teszi függővé az amerikai rakéták befogadását, annak oka az Amerikához fűződő viszony kettősségében rejlik. A kötődés egyfelől biztonságot szavatol Lengyelországnak, ám másfelől kockázatot is hordoz, hiszen bevonja Varsót az Egyesült Államok esetleges vetélytársaival támadó konfliktusokba. Ebbe a körbe nem annyira a Washington által szemmel tartott "lator államok" tartoznak, hanem főként Oroszország. Márpedig az orosz elnök által Münchenben a falra festett "új fegyverkezési verseny" réme éppen azzal fenyeget, hogy Varsó ennek frontvonalába katapultálja magát az amerikai rakéták (állítólag tíz silóról van szó) befogadásával. Megerősíti ezt egy orosz rakétaparancsnok február 19-én tett kijelentése. Nyikolaj Szolovcov tábornok azzal fenyegetőzött, hogy az amerikai bázisok befogadása esetén Lengyel- és Csehország célponttá válik az orosz hadászati rakéták számára.
A Kaczynski ikrek a jelek szerint ezt is készek elfogadni - noha törékeny koalíciós partnereik nem sorakoznak fel mögöttük automatikusan. Andrzej Lepper, a baloldali populista Önvédelem párt elnöke két héttel ezelőtt Moszkvában tárgyalva arról beszélt, hogy a telepítésről népszavazásnak kellene döntenie. (Friss fölmérés szerint a lengyelek 55 százaléka ellenzi a tervet.) Roman Giertych, a jobboldali nemzeti-katolikus Lengyel Családok Ligája vezére viszont amiatt aggódik, hogy amerikai katonák és harceszközök állomásozása csorbítaná Lengyelország szuverenitását.
Az ikreket a fenti megfontolások azonban aligha téríthetik el az amerikai rakéták befogadásától; ők jól tudják, hogy az aggályoknál többet nyom a latban a lakosság széles körében elterjedt "Washingtonnal tűzön-vízen át" felfogás. A hangulatot jól jellemzi a szejm külügyi bizottságában elnöklő Pawel Zalewski nyilatkozata, aki a "NATO-csatlakozásunk óta legfontosabb külpolitikai sakkhúzásnak" minősítette a tervet. Hogy a kormány mégis hetekig habozott igent mondani, annak más oka van: nevezetesen az, hogy az Egyesült Államok mégoly hű szövetségeseinek sem teljesíti minden kívánságát. Hiába ajánlotta fel és küldte Irakba például Varsó az amerikaiak és britek után a harmadik legnagyobb létszámú csapatkontingenst, átvéve egy katonai körzet parancsnokságát is az arab országban, mindmáig nem teljesült régi vágya a vízumkényszer eltörlése után.
Éppen ezért - és a stratégiai kockázatokat is szem előtt tartva - Varsó meg fogja kérni a telepítés árát. Erre enged következtetni a február 23-án kiadott külügyminiszteri nyilatkozat, amelynek szövege szerint "a kormány kifejezi szándékát a (rakétatelepítésről szóló) tárgyalások megkezdésére..., deklarálva egyúttal, hogy a majdani megállapodásnak az amerikai, a lengyel és a nemzetközi biztonság megszilárdítását kell szolgálnia". Bennfentes körök tudni vélik, hogy a hamarosan kezdődő tárgyalásokon Varsó - a vízummentesség szavatolása mellett - elsősorban a lengyel hadsereg korszerűsítéséhez fog érdemi segítséget kérni Washingtontól.
MTI - fidesz.hu