Demszky - a szocialistákkal folytatott féléves koalíciós marakodás után - lényegében e lépéssel kezdte meg utolsó főpolgármesteri ciklusát. Az őszi önkormányzati választások előtt Demszky sem azzal kampányolt, hogy iskolák tucatjait akarja becsukni. Mivel elhallgatta valódi programját, hajszálnyi különbséggel megelőzte kihívóját, Tarlós Istvánt, tízezernyi szavazattal nyert. Jóval kevesebbel, mint az iskolájukból most kiebrudalt diákok és elbocsátott tanárok szavazójoggal rendelkező családtagjainak száma. Ha Demszky azzal a programmal kampányolt volna, amit most megvalósít, akkor ma nem ő lenne a góré a városházán.

Az iskolák bezárásával Demszkyék egymilliárdos megtakarításra számítanak. A költöztetés költségét csupán 240 millió forintra becsülik, ami azt jelenti, hogy fogalmuk sincs, mit költöztetnek és hova. De azt pontosan tudják, hogy az elbocsátott pedagógusok végkielégítése 1,5 milliárd forintot fog felemészteni, sőt azt is, hogy indulni fognak a kormány "létszám-leépítési pályázatán", 3,24 milliárd forint bevételt remélve. A kampányában még egy BKV-villamoson bliccelt polgár büntetésének elintézését is megígérő főpolgármestert nem hatotta meg a diákok, tanárok és szülők tiltakozása. Demszkynek arra mindig jut ideje, hogy átvágjon egy nemzetiszín szalagot a kamerák kereszttüzében, de a konfliktusos helyzeteket igyekszik elkerülni. Mostanában legszívesebben John Emese fiatal és tapasztalatlan politikus háta mögé bújik.

Kétségtelen, hogy a csökkenő gyereklétszám és a gazdaság helyzete indokolja az oktatási intézményrendszer folyamatos, piaci igényekre is figyelemmel lévő átszervezését, csakhogy Demszky Gábor már tizenhét éve főpolgármester, bőven lett volna ideje megreformálni, modernizálni Budapest oktatási rendszerét.
A most megpecsételt sorsú intézmények többsége, a szakközépiskolák saját erőből igyekeztek megfelelni a piac elvárásainak. Ez látszik a Demszky által készíttetett, ám a néhány hete illetékes Horváth Csaba alpolgármester neve alatt futó előterjesztésből is: szinte kivétel nélkül a hiányszakmákra képezik ki a fiatalokat. Érdekes, hogy miközben Kóka János SZDSZ-elnökaspiráns gazdasági miniszter kevesli a multinacionális cégek számára a szakmunkások számát, aközben a liberálisok fellegvárában éppen most sorvasztják el a szakképző középiskolákat.

Vajon miért? Talán mert a hagyományos szakmai kapcsolataik alapján elsősorban a hazai kis-, közép- és iparvállalatok igényeinek megfelelő mesterségekre okítanak, és kevésbé hangolódtak még rá a multik igényeire?

A most bezárásra ítélt szakközépiskolák közül többen gimnáziumi osztályt is működtettek, nyilván azért, mert igény volt rájuk. Sokan a gimnázium után választanak maguknak szakmát, hiszen sokkal magabiztosabban mozog a versenyszférában egy fodrász vagy egy cukrász érettségi birtokában, mint anélkül. Ezeket a gimnáziumi osztályokat most a modernizáció során megszüntetik, ezáltal csökkentve a fővárosi gimnáziumi osztályokban tanulók számát. Furcsa, hogy a liberális várospolitikusok a multinacionális tőke érdekét még az állami szakképzés átalakítása során is előbbre valónak tartják az egyén szabad döntésénél. Az még furcsább, hogy az előterjesztésben fontosnak tartották azt is ismertetni, hogy a bezárásra ítélt iskolákban hány olyan diák tanul, aki nem budapesti, hanem Pest megyei, és külön megadták azoknak a számát is, akik az ország más részeiben laknak. Vajon miért? Budapest nekik nem a fővárosuk?

Torkos Matild - Magyar Nemzet