És sorolja, sorolja az indokait ismerősöm inkább magának, mint nekem bizonyítandó, hogy a mai világban miért életveszélyes a szenvedély, amely két évtizede még úgy hajtotta, mint kedvenc foxija a vadkant. Még hogy fizesse vissza a költségvetés az "elvárt adót" azoknak, akik azt feltételezték a jogállamról, hogy ott nem szentesít alkotmányellenes törvényt a kormánypárti többség? Ezt a vágyat is csak ellenzéki sajtótájékoztatókon fogalmazzák meg. No meg azoktól a gazdasági szereplőktől hallhatjuk, akik futnak a pénzük után. Mert hiába csavarja a szót úgy a pénzügyminiszter, hogy nem dőlt még el a pótlás mikéntje. Az adóhivatal pénzbehajtó kényszerben van. Söpörni pedig csak azoknak a padlásán lehet, akik a kenyérnekvalójukat ott tárolják.

A szolgáltatók szemrebbenés nélkül számláznak előre. Kikényszerítik a fogyasztóból a félévenkénti vagy évi leolvasást, és átlagolnak. Természetesen sohasem az ügyfél javára. Márpedig mind a szociológusok, mind pedig a pszichológusok szerint a magyar társadalom szocializálódásában nagy szerepet játszott a "sárgacsekk-reflex" kialakulása. De ha a hatóságot alakító szolgáltató nyegle magyarázkodását olvassa a megvezetett, lehet, hogy legközelebb nem várja meg az ügyfélszolgálat nyitását. Bemegy, amikor érkezik.

Jogkövetésre hangolva

Jogkövető magatartást persze mindenkitől jogosan vár el a jogállam. Az adóhivatal sem hág át semmiféle paragrafust, amikor az adóelőleg visszatérítésének hatályos határideje előtt levelet küld az adózónak, hogy bizony hiba csúszott a bevallásába. Hogy miféle hiba, arról nem szól a levél, csak arról értekezik, hivatkozva a megfelelő törvényhelyre, hogy a visszatérítés mostantól kezdve csak a hiba kijavítása után válik esedékessé.

Tessék, kérem, sorba állni!

Ami meg az Alkotmánybíróság "elvárt" döntését illeti, hát persze hogy nem rendeltek mellé semmiféle eljárásjogi útmutatást. Így kedvére értelmezgetheti a döntést bárki. Illetve bárki nem, mert az egyéni vállalkozók esetében megmaradt a minimálisan elvárt adó. Nesze neked jog előtti egyenlőség, meg közteherviselés, meg ilyesmi, de nem szeretnék idő előtt Landererék nyomdájába szaladni.

Pedig a szó elszáll, míg az írás megmarad. Lehet, hogy emiatt nem alkalmaz a kabinet "írásvivőket". Mert most, hogy a nem igazán tiszta beszédű, de legalább nehezen kimondható nevű kormányszóvivő átadja helyét csinos utódjának, szívesen járnék a tájékoztatókra. Főleg, hogy láttam az utód takarékos munkaruháiból is néhányat, köszönhetően a bulvársajtónak. Elképzeltem a leendő szóvivőt mint a revüknél rendszeresített "táblahordozót".

A tájékoztató helyszínén a magyar és a nemzetközi sajtó képviselői feszülten várnak, amikor egyszer csak fölpattan az ajtó, és betipeg a hölgy. Az "Írásvivő". Ahhoz képest kék vagy piros együttesben, hogy az aznapi kormányülésen a pedofília törvényi lehetőségeinek mérlegelését titkosították nyolcvan évre, vagy hogy a hogyan írjuk fölül regionálisan az önkormányzati választásokat elnevezésű, önigazgatási téma volt napirenden.

Azonosítóval vagy nélküle?

"Haza és haladás." Ez lehetne a bemutatkozó felirat. Alatta akár angolul is. Miniszterelnöki fordításban.
A megjelenési formát persze nem javasolnám frakcióvezetőknek, de a kordonbontó ellenzékieknek sem. Ők amúgy is jobban tennék, ha könnyítendő a rendőrség munkáját, korlátoznák magukat, és viselnék a parlamenti azonosítójukat.

Lehet, hogy a "Tevére" milliós lövésekből álló sorozatot leadó ismeretlen azonosítása is csak az azonosítón múlik?

De hát az ő keresése vagy annak a megtalálása, aki a nyilvánosságba lopta az elhíresült őszödi beszédet, nem olyan fontos, mint rács mögé dugni bárkit, aki a "terminátorokká falanszterizált" gépezet útjába került. Vagy fontos, csak tart a rendőrség attól, hogy ismét "mórisra" tanítják a bűnözök.
A győzelem titka, az ellenfél helyes megválasztása. (Nota bene.)

Császári leirat

Lehet, hogy éppen ezért nem lesz országos tüntetés a tandíj ellen. Mert egyszer már nem volt. Tavaly. Akkor a szeptemberi ifjak ugyanattól a bombafenyegetéstől rettentek meg, amelytől megingott a radikálisnak mondott ellenzék ikonja is. Ennek köszönhetően sohasem fogjuk megtudni, hogy kik, mit és mekkorát robbantottak volna a Fidesz nagygyűlésén. Igaz, a merénylet tervezésével meggyanúsított, mi több, megvádolt radikális terrorista csoportokról sem olvashattunk képes beszámolókat...

Azt viszont már tudjuk, hogy a gyökeres, mélyreható, alapos, végleges megoldásra törő erélyesek, vagyis a radikálisok társadalmi támogatottsága és száma is csökken. De a fizetős oktatással sújtott márciusi ifjaknak még ez sem eléggé megnyugtató ahhoz, hogy az utcára vonuljanak.

Állnak Petőfiék a kikötőben. A bécsi hajót várják. Hátha hozza a forradalmat engedélyező császári leiratot.

Németh Miklós Attila, a Kossuth rádió főmunkatársa


fidesz.hu