Anthon Cordesman, a washingtoni székhelyű Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS) elemzője szerint Irán maga is túlzó színben tüntette fel katonai képességét, amerikai és izraeli vezetők provokatív hangvételű beszédeikben pedig szintén túlbecsülték az "iráni fenyegetés" jelentőségét. Irán valójában sokkal inkább a védekezésre összpontosít, mintsem arra, hogy katonai ereje révén növelje térségbeli befolyását. A vitatott iráni atomprogram egy napon veszélyt jelenthet ugyan, de egy évtizeden belül nem kell "küszöbön álló fenyegetésre" számítani, ami időt hagy a vitatott kérdések diplomáciai rendezésére. Az iráni fegyveres erőket komolyan kell venni, ha az iszlám köztársaság védelméről van szó, de ütőerejük csekély ahhoz, hogy Teherán az ország határain túli csapásmérésre vállalkozzon. Irán soha nem lesz képes arra, hogy komolyan szembeszegüljön az Egyesült Államokkal - tette hozzá Cordesman, aki ezt legfeljebb akkor tudná elképzelni, ha a két ország ütőereje között valamely területen aránytalanság alakulna ki, a hagyományos hadviselést tekintve azonban semmiképpen.
Az amerikai tisztségviselőket azonban éppen ennek az aránytalan képességnek a lehetősége aggasztja - például ha Teherán képes lenne egy időre szétzilálni az olaszállítást a Perzsa-öbölben. A környező arab országokban is sokan mély gyanakvással firtatják Irán szándékait. Cordesman azonban emlékeztetett: az iráni hadsereg 1600 harckocsija és páncélozott járműve javarészt már elavult, 260 harci gépből álló légiereje pedig nem képes arra, hogy elhúzódó harcokba bocsátkozzon. Az iráni ballisztikus rakéták a múlt század hatvanas éveinek technológiai színvonalát képviselik: elég pontosak ahhoz, hogy valószínűleg eltaláljanak egy nagyobb várost, kis robbanófejeik azonban legfeljebb néhány épületben tehetnének kárt. A közép-keleti ország legfejlettebb fegyverrendszere - az Oroszországból nemrég beszerzett TOR-M1 légvédelmi rendszer - pedig az ország védelmét szolgálja, nem támadó jellegű műveleteket.
Teherán szempontjából több értelme lenne annak, ha "kezdetleges" rakétáit hagyományos helyett nukleáris robbanófejjel vagy vegyi töltettel szerelné fel. Külföldi szempontból a legborúlátóbb forgatókönyvet az jelentené, ha - a Nyugat által atomfegyver kifejlesztésének szándékával vádolt, ám ezt tagadó - Irán nem csak néhány atombombát állítana elő elrettentés végett, hanem jelentős atomarzenált hozna létre, amelyet rakétarendszerekkel kapcsolna össze. Ennek megvalósításához azonban még 15 évre, s arra lenne szükség, hogy az egymást váltó iráni kormányok is támogassák az ügyet. "Ha egy (atom)bombát a pincében tartunk, az még nem fenyegetés" - jegyezte meg ironikusan Cordesman.
Mahmúd Szariolgalám, a nemzetközi kapcsolatok iráni szakértője egyetértett azzal, hogy eltúlozták a nyilvánosság előtt Irán hagyományos katonai ütőerejét. A szakértő mindazonáltal arra buzdította a Perzsa-öbölbeli arab országok védelmi vezetőit, s másokat is, hogy bocsátkozzanak diplomáciai párbeszédbe Teheránnal, mert ezzel befolyásolnák a szűklátókörű iráni katonai vezetést és oldanák a feszültséget.
Cordesman és Szariolgalám egybehangzóan úgy ítélte meg, hogy Ahmadinezsád fellengzős beszédei - például Izraelnek a "térképről való letörlésére" szóló felhívása - pózolást jelentenek csupán, nincs mögöttük hitelt érdemlő fenyegetés.
MTI - fidesz.hu