A felvidéki Nyitraújlakon született politikus azon megyar arisztokraták egyike volt, aki a trianoni döntés után sem hagyta el lakóhelyét, hanem minden erejével és igyekezetével a határokon kívül rekedt magyarság érdekeiért dolgozott. 1935-ben bekerült a csehszlovák parlamentbe és mindjárt az első parlamenti beszédében elmondta: "Akaratunk ellenére odacsatoltak Csehszlovákiához, követeljük, hogy a csehszlovák kormány teljes körben tisztelje a mi kisebbségi, nyelvi, kulturális és gazdasági jogainkat".

Esterházy - mint minden akkori magyar közéleti szereplő - a trianoni békeszerződés revíziójáért küzdött.1938-ban, az első bécsi döntés után Kassa országgyűlési képviselőjeként üdvözölte a városba bevonuló Horthy Miklóst, de továbbra is szlovák területen maradt és megalapította a Szlovenskói Magyar Pártot. A hetvenezres, Szlovákiában maradt magyarság érdekeit védelmezte a Tiso-féle szlovák államban, de a magyar kormánytól is követelte a szlovák lakosság jogainak betartását a visszacsatolt területeken.

Pozsonyban a nemzetiszocializmust is bíráló napilapot adott ki, amit betiltottak, Esterházy pedig rendőrségi felügyelet alá került. Ő volt a szlovák parlament egyetlen képviselője, aki 1942-ben a szlovákiai zsidóság kitelepítése ellen szavazott. Álláspontját így indokolta: "Veszélyes útra tért a szlovák kormány akkor, amikor a zsidók kitelepítéséről szóló törvényjavaslatot benyújtotta, mert ezzel elismeri jogosságát annak, hogy a többség a kisebbséget egyszerűen kiebrudalhatja. ... Én ellenben, mint az itteni magyarság képviselője leszögezem ezt, és kérem tudomásul venni, hogy azért nem szavazok a javaslat mellett, hanem ellene, mert mint magyar és keresztény és mint katolikus a javaslatot istentelennek és embertelennek tartom".

A mélyen vallásos Esterházy János 1944-ben zsidók, csehek, szlovákok, lengyelek százainak segített a szökésben, ezért rövid időre internálták is, majd a Gestapo is körözte.

1945-ben a szovjet hatóságok internálták, majd a kommunista Gustáv Husák utasítására letartóztatták és átadták a szovjet titkosszolgálatnak. Egy évig a híres moszkvai börtönbeben, a Ljubljankában tartották fogva, majd tíz év szibériai kényszermunkára itélték. A szlovák Nemzeti Bíróság időközben 1947-ben halálra ítélte a fasizmussal való együttműködése miatt. 1949-ben kiadták a csehszlovák hatóságoknak, de elnöki kegyelemben részesült és életfogytiglant kapott. Ezután haláláig Csehszlovákia majdnem minden börtönében raboskodott.

Halála után testét elégették, hamvainak helyéről mindezidáig nem értesítették a hozzátartozókat, pedig azok többször is kérelmezték, hogy megadhassák neki a végtisztességet. A szlovák hatóságok a többszöri kezdeményezés ellenére a mai napig sem rehabilitálták gróf Esterházy Jánost.

Pálffy Lajos, Magyar Nemzet


fidesz.hu