Ám Jerry egér, a rendszerváltás hajnalán egy SZDSZ-es választási reklámban zúzta le Tom macskát. Innentől tehát Jerry egér egyenlő lenne a politikai hangulatkeltéssel, az agresszív kommunistaellenességgel? Tiltsuk be az egeres rajzfilmeket, emblémákat, iskolatáskákat? Avagy, mindenki, akin jerrys póló van, akár politikai gyűlésen is, máris militáns szabad demokratává válik? Ugye, hogy hülyeség?

A párhuzam, gyanítom, világos. Árpádsávos zászló és rémkorszak, Gyurcsány-ellenesség és antiszemitizmus. Mocskos párhuzam ez, ahogy a fenti eszement meselogikát alkalmazza a szocialista kormányfő és pártelnök a valóságra. Felháborító, ahogy mindezzel elő akarja hívni a múlt véres szellemeit. Szánalmas, ahogy ezt teszi meg pártja és kormánya egyetlen hatékony politikai üzenetének.

Mocskos módszer ez azokkal szemben, akik végigélték a rémkorszakot, cinikusan gátlástalan azokkal szemben, akikre meggyilkolt hozzátartozóik hagyták örökségként a félelmet.

Miről is beszélünk?

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és MSZP-elnök a hét végén a londoni The Timesnak adott interjújában antiszemitizmussal vádolta meg a legnagyobb ellenzéki pártot. Gyurcsány persze nem mondta ki, hogy a Fidesz zsidókat lőne a Dunába. Annyit mondott, hogy "a radikális antiszemitizmustól az MSZP és az SZDSZ mellett az MDF mentheti meg az országot". Gyurcsány hétfőn a parlamentben is csak rángatózott, de nem válaszolt arra, hogy kit tart antiszemitának. Válaszában sikerült elmondania: "A Fidesz határolódjon el az antiszemitizmustól!" Hurrá! Ez aztán antifasizmus a köbön. Kenjük valakire a barna mocskot, aztán várjuk el tőle, hogy mosakodjon!

Nincs nagy véleményem a magyar múlt elmúlt évtizedeiről. Annyi azonban joggal írható Kádár, Antall vagy akár Horn, Orbán és Medgyessy javára, hogy az antiszemitizmust nem engedte be a közéletbe. Meglehet, mindannyiuknak más volt az indokuk. De tény: Magyarországon nem vetődött fel a zsidókérdés. Hétfőtől ez nem igaz. A miniszterelnök az Országgyűlésben önző hatalmi érdekből zöld utat adott az antiszemitizmusnak. Ki tette ezt meg utoljára előtte? Nem hiszem, hogy sokáig kellene gondolkozni. Mondhatjuk, joggal tette: van, hogy zsidóznak Magyarországon. Hogyne. Magyarországon vannak antiszemiták, de nincs antiszemitizmus. Lehetnek fasiszták, de nincs szervezett fasiszta mozgalom, pláne fasisztaveszély. Az csak a szocialista és szabad demokrata PR-osok agyában van.

Értem én, hogy amikor a kormánybarát tévék és újságok azt sulykolják, hogy figyeljünk a tüntetők indulatos arcára, árpádsávos zászlóira, akkor bizony az sulykolva van. Egy magyar történelmi lobogó nyilaskereszt nélkül ugyanazt sugallja-e, mint Szálasi elátkozott zászlaja? Biztos van, akinek igen. S biztos van olyan is, akinek a vörös zászlóról Recsk ugrik be. Fogadjuk ezt el, mert mindkettőnek van oka, de soha ne éljünk vissza vele.

Mások félelmeit felhasználni gyáva és erkölcstelen dolog, főleg ha nincs mitől félni.

Gondolkodjunk: egy tüntetésnél mi a fontos? Hogy mivel tüntetnek? Vagy az, hogy miért? Az elmúlt hetekben a szocialista-liberális kormány eszeveszett politikája ellen árpádsávos és vörös zászlóval is tüntettek. A zászló színén vagy a megmozdulások kiváltóin lenne akkor a hangsúly? El kell-e fogadnom azt, hogy ha Gyurcsányt szidom, egyben antiszemita is vagyok, és barna önkényuralmat akarok Magyarországon? Ugye hülyeség? A fasizmust nem néhány félőrült tüntető teremti, ők a büntető törvénykönyv hatáskörébe tartoznak. Az ordas eszméknek azok adnak zöld utat, akik változtatnak az írott és íratlan demokratikus játékszabályokon, akik a politikájukkal a kétségbeesésbe taszítják az embereket.

Egy mesével kezdtem. Legyen a vége is hasonló. Emlékszünk az ordast kiáltó juhászfiú esetére? Kétszer hittek neki, amikor rémeket láttatott. Harmadszorra, amikor tényleg jött a farkas, nem mentek segíteni. A hazug pásztor persze odaveszett, sajátos igazságszolgáltatás ez. De ér ennyit a közös nyáj?

Máté T. Gyula, Magyar Hírlap


fidesz.hu