Az antiszemitizmus tombolásának egyik megnyilvánulása a piros-fehér csíkos, úgynevezett árpádsávos zászló. Ez a magyar történelemben bizonnyal kevéssé járatos riporterek (név szerint Roger Boyes és Adam LeBor) kérdésébe akként került, mint "sokak számára a magyar nemzetiszocialisták horogkeresztjének a jelképe", mivel "az nagyon hasonlít az általuk [mármint a nemzetiszocialisták] 1944-ben használt zászlóhoz." Ellenben Orbán Viktor, az ellenzék vezéreként fungáló exminiszterelnök szerint, az "árpádsávos zászló nem a horogkereszt jelképe." Mindezek előrebocsátása után az interjúvolók Gyurcsány Ferenc miniszterelnök heraldikai szakvéleményét tudakolták. (Az idézetek az interjú Népszavában megjelent, nem egyedüli fordításából származnak.)

A válasz a következőképpen hangzott: "A nemzeti összetartozás egymás érzékenységének tiszteletben tartásán alapul. Az ország demokratikus többsége az árpádsávos zászlót a magyar nemzetiszocialisták jelképének tekinti. Ez alatt a zászló alatt több százezer magyar zsidót vittek Auschwitzba. Az ötágú (kommunista) vörös csillag egész más jelentéssel bír itt, mint Hollandiában, ahol az a Heineken sör üvegén látható. A lakosság többsége úgy gondolja, hogy a (zászló elismerésével) a Fidesz érdekközösséget vállal a szélsőjobb antiszemita erőkkel. Nem akarnak különbözni tőlük. Azt mondják, ők nem szélsőjobboldaliak vagy antiszemiták, de nem akarják magukat megkülönböztetni, és nagyon tudatosan elmossák a két irányzat közötti különbséget."

Helyesbítenem kell: az alatt a zászló alatt egyetlen magyar zsidót sem vittek - nemhogy több százezret - Auschwitzba. A zsidóság deportálása ugyanis, mely csak a vidékiekre terjedt ki, 1944 tavaszán, kora nyarán zajlott a Sztójai Döme miniszterelnök vezette kormány közreműködésével. (A Sztójay-kormányt a holokauszt kutató Karsai László találóan magyar Quisling-kormánynak nevezi, a hitleri Németországot készségesen kiszolgáló norvég miniszterelnökről.) A nyilaskeresztes párt ekkoriban nem volt kormánypárt, csak október közepén, a németek nyomására lett az, Szálasi Ferenc "nemzetvezetővel" az élén.

Tehát nyilaskeresztes zászló alatt egyetlen magyar zsidót nem vittek Auschwitzba. Ha lengett volna zászló (nem lengett) a gettókon, a pályaudvarokon, ahol vagonokba zsúfolták őket, vagy netán a szerelvényeken, akkor a magyar, piros-fehér-zöld nemzeti színű zászló lengett volna.

Miután a hitleri Németország által lenézett, utolsó lehetőségként előhúzott, német katonai segítséggel, puccsal hatalomra segített Szálasi és nyilasai vették át az ország irányítását, Budapest utcáin valóban megjelentek a nyilas zászlók. Azonban ez már a végjáték ideje, bár valóban iszonyatosak az ezt követő hónapok, hatalmas az elhurcoltak és meggyilkoltak száma, s azoké, akik öngyilkosságba menekültek. A túlélő budapesti zsidóság piros-fehér csíkos, nyilaskereszttel ékesített zászlókra emlékezett. A vidéki zsidóság, amelynek nagyobb hányada pusztult, illetve pusztították el, erre nem emlékezhetett.

Ha ma egy zsidó szervezet, mondjuk a legtekintélyesebb és legbefolyásosabb MAZSIHISZ előállna azzal, hogy a magyar nemzeti színek őket holokausztra emlékeztetik, mivel a magyar zsidók többségét ilyen színű zászlók alatt hajtották Auschwitzba - s ez olyan tény, melyet tagadni nem lehet -, akkor vajon mit válaszolnánk? Az elnök rendkívüli ülésre hívja össze a T. Házat, és vitát kezdeményez az új nemzeti színekről, mert a "nemzeti összetartozás egymás érzékenységének tiszteletben tartásán alapul", illő tehát, hogy zsidó polgártársaink érzékenységére tekintettel legyünk. S mivel az ő érzékenységüket a piros-fehér-zöld színek sértik, s még ha e trikolór 1848 dicsőséges napjaiban született is, egy évszázad múlva besározták. Ideje hát új színeket keresnünk. Már régen ezt kellett volna tennünk.

A parlamenti vita elején akadt ugyan még egy-két felszólaló, aki amellett próbált érvelni, hogy ez talán túlzás, de csípőből leantiszemitázták, mire torkukon akadt a szó, s derült égből villámsújtottan roskadtak székükbe. Eleinte repkedtek az ötletek, de viszonylag gyorsan kialakult a konszenzus. Az új nemzeti színek legyenek a piros és a fehér, a piros szimbolizálja - többek között - a holokauszt során elhurcolt és meggyilkolt magyar zsidók kiontott vérét, míg a fehér bűneink miatt megtisztult lelkiismeretünket, vagy ha nem is, de az ez iránti őszinte vágyat szimbolizálja - fogalmazott az egyik szónok.

A piros és fehér elvégre a honfoglaló és háromszáz évig uralkodó Árpádház színei, s az Árpádokkal három kazár törzstöredék is érkezett e honba, nem csak a többi héthez csapódva, azok után mintegy kullogva, hanem katonai értelemben a honfoglalók elithaderejét képezve. Erre nincs ugyan bizonyíték, viszont az ellenkezőjére sem, és kétségtelen, hogy a hét honfoglaló törzshöz való csatlakozás jelentette védelmet és biztonságot csak kiemelkedő szolgálattal lehetett kiérdemelni. A kazárok pedig, ha fajilag nem is, de vallásukat tekintve zsidók voltak, s a magyar zsidók mindig is azt képviselték - leszámítva a cionistákat -, hogy a zsidóság "nem faj, hanem vallás" - vélekedett egy másik szónok.

Remek döntés, képes bölcsességre ez a veszekedő Országgyűlés, s képesek megegyezni a pártok, ha nagyon akarnak, és ha sarkalatos kérdésről van szó! - állapították meg a hozzáértők, s ezt a véleményt osztotta a laikus közvélemény is. Az új nemzeti színek a múltban gyökereznek (volt ugyan néhány képviselő, aki a feleségén kimondottan jól álló színeket próbált elfogadtatni, s divatmagazint lóbáltak a szónoki emelvényen, de hamar lehurrogták őket - valami történelmi vonatkozásnak azért illik lennie, érvelt a tárgy komolyságához illően a komoly többség), s a magyar zsidóságot dicső társhonfoglalói múltjára emlékezteti, míg 1848-ban, lett légyen bármennyire dicsőséges az a forradalom, volt bizony zsidóellenes atrocitás. Egyen-ketten megpendítették ugyan aggodalmukat, hogy a nyilasok pártjelvénye is piros-fehér csíkos volt, de lehurrogták, majdhogynem padlóba döngölték őket, micsoda igénytelenség ilyen felületes összehasonlítást tenni! - mondták -, azon volt nyilaskereszt, különben is, augusztus 20-án, az állami ünnepen, most is lobognak e színek, s van olyan, a nemzet biztonságán őrködni hivatott szervezet, mely jelvényében is viseli, turulmadarastul.

A demokratikus többség kihirdette: a nemzeti színek ezentúl a piros-fehér, vízszintesen, egymást váltva többször is. Árpádsáv. Az antidemokratikus kisebbség morgott ugyan magában, ragaszkodott a piros-fehér-zöldhöz, de ők amúgy is antiszemiták, mi mást várhatna tőlük a demokratikus többség?

Fordítsuk komolyra.

Miről szól az árpádsávos zászló-vita? A beszennyezők hatalmáról. Arról, hogy egyesek beszennyezhetnek-e úgy nemzeti jelképeket, hogy azokat kénytelenek legyünk törölni a nemzeti jelképek sorából? Vagy a beszennyezők törlendők el, míg a nemzeti jelképeket megtisztítjuk a rájuk fröccsent szennytől? Van-e Szálasinak ma is akkora hatalma, hogy parancsoljon nekünk?

Szerintem nincs. Önök szerint van?

De van még egy másik bökkenő. A nyilasok jelvényének-zászlójának amúgy heraldikailag sincs köze a történelmi hétszer vágott árpádsávos zászlóhoz, a nyilasok nem Árpád apánk reinkarnált seregének képzelték magukat. A kiindulás az egyszín, a vörös volt, ugyanaz a vörös, ami a munkásmozgalom zászlajaként sarlóval és kalapáccsal a Szovjetunió, horogkereszttel a közepén a hitleri Németország zászlaja lesz.

Miről szól az árpádsávos zászló-vita?

"A lakosság többsége úgy gondolja, hogy a (zászló elismerésével) a Fidesz érdekközösséget vállal a szélsőjobb antiszemita erőkkel. Nem akarnak különbözni tőlük. Azt mondják, ők nem szélsőjobboldaliak vagy antiszemiták, de nem akarják magukat megkülönböztetni, és nagyon tudatosan elmossák a két irányzat közötti különbséget."- mondta Gyurcsány Ferenc a The Times-nak.

Gyurcsány a riporter véleményt kérő kérdésére - ravaszul - nem a saját véleményét mondja, hanem a lakosság többségére hivatkozik. A lakosság többsége szerint - mondja -, az árpádsáv egyenlő érdekközösség az antiszemitákkal, bár valamifajta különös meggondolásból a szélsőbalos antiszemitákat ezen érdekközösségből kívül rekeszti. Gyurcsány azonban tisztában van azzal, hogy a Fideszt, illetve egyes képviselőit nem antiszemitázhatja le büntetlenül, mert minden bizonyítási kísérlete megbukna a bíróság előtt, s milliárdos vagyonát a megítélt kártérítésekre költhetné. Ez volt a hétfői (március 5.) napirend előtti Navracsics-Gyurcsány vita tétje. Navracsics kérte a miniszterelnököt, hogy nevezzen meg antiszemitákat a Fidesz (pad)soraiban. Ha megnevez, feljelentés, tárgyalás, ítélet, veszít, fizet. Ezért olyan formulát kellett találnia, mely egy személyükben nem antiszemitákból álló, de összességükben mégis antiszemita párt képét vetíti a külföldi közvélemény elé. Eszerint a Fidesz amolyan Jézus-Barabás-párt lenne. Minden tagja Jézus szabadon engedését kiáltja, ám mire az Pilátus füleihez jut, Barabás lesz belőle.

A formula: "nem akarják magukat megkülönböztetni" és "nagyon tudatosan elmossák ... a különbséget". Kérem az előbbieket olvasva ne felejtsék, hogy történelmi zászlószínekről van szó! Sok mindenre lehet képes egy zászló.

Az árpádsáv=antiszemitizmus-vita a kormányfő elkeseredett és önveszélyes kísérlete a hazai politikai napirend tematizálására, a politikai ellenfél aláásására nemzetközi szintéren. Veszélyes, mert végül is saját országa lakóit hozza rossz hírbe. S az antiszemitizmus különösen erős és erősödő voltát egyetlen közvéleménykutatási eredménnyel, vagy egy antiszemita érzelemtől fűtött pofonnal sem tudja igazolni. S ez még kínos lehet. Olyan kínos, ami megér egy jól fizetett provokatőrt.

gondola.hu - fidesz.hu