fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
Kósa Lajos: Nem szabad inflálni a fontos dolgokat
2007. március 12., 11:45
Kósa Lajos interjút adott az Indexnek. Szó esik többek között a kordonbontásról, március 15-ről, a korrupcióról, Schmitt Máriáról és arról, hogy nem aspirál miniszterelnök-jelöltségre.

- Négy hónapot vártunk erre az interjúra. Ennyire elfoglalt Debrecen első embere?

- Nem csak erről van szó. Nem szabad inflálni a fontos dolgokat. Akkor érdemes megszólalni, ha érdemi mondandója van az embernek.

- Nem arról van szó inkább, hogy rászóltak önre, hogy túl durvákat mondott Orbán Viktorról, és inkább hallgasson egy ideig? Hiszen sem ön, sem munkatársai nem említették a most elhangzottakat érvként.

- Senki sem szólt rám. Csak kínos, hogy mindenki folyton beszél, mondanivaló meg nincs. Például mára ott tartunk, hogy a miniszterelnök parlamenti szereplései teljesen érdektelenné váltak, mert állandóan felszólal, és mindig ugyanazt mondja. A semmit. De azért remélem, van elég írás az Indexen nélkülem is.

- Persze.

- Akkor megnyugodtam. Nehogy bezárják a céget miattam.

- Nem vert fel nagy port a pártjában, amikor azt nyilatkozta a 168 Órának, hogy Orbán Viktor táltos még lehet, vezér azonban már nem?

- Jó néhányan ezzel egyetérteni látszottak, de ennek nincs most aktualitása.

- Lehet, hogy ön szerint nincs aktualitása, mégis, a nem éppen jobboldali elkötelezettségű lapok akkor kezdték már-már ünnepelni, hogy végre itt egy fideszes, aki nem ugyanazt mondja, mint a többség, megpedzették, esetleg ön lehet Orbán kihívója is.

- Ez nem igaz, előtte is ünnepeltek. Volt olyan lap, amelyik megírta, hogy kétségkívül elismert polgármester vagyok a baloldalon is, igaz, azt is írták, hogy én vagyok a helyi maffia vezetője.

- De mégis akkor kezdett sokat szerepelni, amikor Orbánt letáltosozta.

- Vagy feltáltosoztam, nem? Ma olyan ínség van valami releváns mondásra a magyar politikában, hogy ha valaki mond két egyenes mondatot, ami véletlenül ül, akkor mindjárt ő a bölcsesség kútforrása. Borzasztó állapot, hogy az ember feltalálja a meleg vizet, és ünneplik, mint Edisont.

- Miért hagyta ki a Fidesz kordonbontását?

- Egyszerűen nem értem rá. Ha nekem szerdán szólnak, hogy pénteken frakcióülés van Budapesten, több mint valószínű, hogy nem tudok menni, mert nem tudom átszervezni a programomat. Különösen akkor, ha a napirend csak annyi, hogy politikai helyzetértékelés.

- Az nem furcsa, hogy épp azok a politikusok maradtak távol az eseménytől, akik nem ápolnak felhőtlen viszonyt Orbán Viktorral?

- Tisztázzunk valamit! A jó viszony ápolása, és az, hogy egyetértünk-e mindenben, nem ugyanazt jelenti. Én képes vagyok jó viszonyt ápolni emberekkel úgy, hogy a világ számos kérdésében nem értünk egyet. A sógorommal kifejezetten jóban vagyok, dacára annak, hogy megrögzött Vasas-szurkoló, amihez hasonló fogyatékosság nagyon ritka, hiszen csak a Loki, nem? Komolyra fordítva, én jó viszonyban vagyok Viktorral, függetlenül attól, hogy nem mindenben értünk egyet.

- De a kordonbontással egyetértett?

- A kordon - mint a valaha volt vasfüggöny gyurcsányi retrója - a parlament előtt szörnyű. Nem értek egyet tehát azzal, hogy kordont kell odahúzni, főleg úgy, hogy törvénytelen eszközökkel művelik ezt. Ezzel együtt, ha megkérdeznek arról előzetesen, hogy ez az akció a legjobb-e arra, hogy az ezzel kapcsolatos anomáliákra felhívjuk a figyelmet, azt mondtam volna, hogy nem. Én egy olyan akciót tartottam volna jobbnak, vagy előrébb vivőnek, amely a karikatúra, az irónia, a szellemesség oldaláról fogja meg a kérdést. Például felhúzhattunk volna egy kordont itt, a debreceni Kossuth téren, amit egy nemzetközi sajtótájékoztatón elbontottunk volna, és azt mondjuk, ez a teendő a parlament előtt is. Mi annak idején nem ledöntöttük a Lenin-szobrot, hanem teletapétáztuk Népszabadsággal - az kevéssé volt agresszív, de mindenképp utalt a dolog elviselhetetlenségére.

- A kormány szerint a rendszerváltás után tizenhat évvel legalábbis tartani kell a nemzeti ünnepektől, így március 15-étől is.

- Március 15-e rettegni való, miközben a parlamentben a március 15-éhez köthető történelmi személyiségekhez hasonlítja magát Gyurcsány Ferenc. Szinte Batthyány Lajosnak tartja magát, miközben mindent megtesz azért, hogy ne lehessen méltóképp megünnepelni március 15-ét. Agyrém!

- Ha már Gyurcsány: nem hiteltelen, hogy ön fideszes politikusként nem áll szóba a miniszterelnökkel, Debrecen polgármestereként pedig igen?

- Szóba állok én fideszes politikusként is Gyurcsány Ferenccel, csak nemkívánatos személynek tartom a politikában. Az ország szempontjából kifejezetten ártalmas a tevékenysége.

- Milyen hangulatú volt a megbeszélése a kormányfővel?

- Minden az előre megjósoltak szerint történt. Megjött Gyurcsány, a népek kifütyülték, amit lehet borítékolni, mert nem nagyon tud olyan helyre menni, ahol örömmel fogadnák.

- De milyen hangulatú volt a négyszemközti beszélgetés?

- A helyzet az, hogy engem mindig arra tanítottak a szüleim, hogy a négyszemközti beszélgetésről csak akkor mondok el bármit, ha a másik fél ehhez hozzájárult. Ez olyan, mint a levéltitok. A hangulatáról annyit elmondhatok, hogy érdekes volt.

- Vezettek már bármilyen eredményre az önkormányzatok és a kormány közti egyeztetések a fejlesztéspolitikáról?

- Ezeknek a beszélgetéseknek nem sok tetejük van. Teljesen világos, hogy amíg Gyurcsány nem lett az MSZP elnöke, addig semmiféle érdemi lépésre nem lehetett számítani. Utána megint lesz valami fontos történés, amiért nem lehet kormányozni, és talán 2032-re lesz majd lesz két szűk hónap, amikor lehet valamivel érdemben foglalkozni, ha ez így megy tovább. A kétséget az ébreszti fel bennem, hogy legutóbb a pólusprogram kapcsán Gyurcsányék végigjárták a pólusvárosokat, amire elvileg ígértek hatszázmilliárd forintot. Aztán jött két fiatalember a MEH-ből, Magyar Bálint munkatársai, és azzal kezdték, semmiféle hatszázmilliárd nincsen, ami van, az legfeljebb hatvanmilliárd. Tehát konkrétan a pólusprogram nem létezik, ráadásul nem is a pólusvárosokra lesz kiírva a pályázat, hanem valamennyi nagyvárosra. Egyébként is minden közbeszerzést központosítani akarnak, vagyis minden pályázatot a MEH írna ki. Tehát szerintem nem lesz az egészből semmi. Vagy mégis? Kezdhetjük elölről az egészet, kidobhatunk másfél évet az ablakon.

- Rogán Antal nemrég intenzív bulvárnyomulásba kezdett. Követendőnek tartja a példáját?

- Tudomásul kell venni, hogy a mai, döntően a média által befolyásolt közéletben a bulvárnak is jelentős szerepe van, ott is meg kell jelenni, mert különben nem lehet elérni olyan választókat, akik semmiféle politikai műsort nem néznek. De ezt lehet ízlésesen is csinálni. Egy politikus ne menjen el a kibeszélő show-kba, de mondjuk egy Szulák-show-ba nyugodtan.

- Ön elmegy a Szulák-show-ba?

- Már voltam, csak később adják le.

- Ön is vitte a feleségét, mint Rogán az új menyasszonyát?

- Nem. Rogánnak új menyasszonya van, mi meg tizenegy éve vagyunk házasok Gyöngyössel. Ez nem olyan sok, de ezt az újdonság megdöbbentő erejével előadni kicsit mókás lett volna. Különben is, volt már abban a műsorban szerelmes miniszter, szerelmes polgármester. Ha én lettem volna a Szerelmes Polgármester 2, az olyan lett volna, mint a Cápa 3.

- Mi a véleménye arról, hogy ismét komolyabb vizekre evezzünk, miszerint Orbán Viktor 2010-ben már nem lesz a Fidesz miniszterelnök-jelöltje, helyette esetleg ön, vagy Varga Mihály mérkőzne e posztért?

- Találgatás. Hozzáteszem, engem jobban izgat az, hogy a saját sorsunk Magyarországon hogyan alakul, minthogy milyen karriert fut be az ember. Hajlamos voltam mindig is a csapatjátékra, és annak is tudnék örülni, ha Magyarországnak lenne egy jó szocialista miniszterelnöke - mert most, ugye, a szocialisták vannak kormányon -, aki becsülettel, ügyes programokkal világosan érzékelhetően azon munkálkodna, hogy az országnak jobb legyen. Mert a mostani kóklerkedés szörnyű.

- Min változtatna a miniszterelnökön kívül, ha önön múlna?

- Meggyőződésem, hogy egy nagyon markáns korrupcióellenes programot kell elindítani az országban. A mindent elözönlő korrupció ugyanis ma már konkrétan az ország fejlődésének gátja. Persze a kormányon lévőktől ez nem várható, hiszen regnálásuk óta az ország korrupciós indexe romlott, most az ébredő Mali, vagy a szerencsés csillagzatú Ghána előrébb tart nálunk ebben a kérdésben.

- Hogyan kellene elejét venni a közpénzek magánzsebbe vándorolásának? Puch László szocialista pártpénztárnok például úgy véli, hogy pontos és tisztességes kiírásokkal megakadályozható volna sok problémás ügy.

- Puch véleménye ebben az ügyben annyit számít, amennyire Kovinak a véleménye perdöntő abban a kérdésben, hogy lehet a fiatalokat decens és erkölcsös érzelmi életre nevelni.

- Milyen receptje van a korrupció elleni küzdelemre? Debrecenben hogyan oldja meg, hogy a verseny döntsön, és ne a magán- vagy a pártérdek?

- Más pályázati kiírási rendszert alakítanék ki, ha rajtam múlna. De még a jelenlegiben is van mozgástér. Debrecen nyert egy csatornázási pályázatot 22 milliárd forint értékben, ám a pályáztatási rendszer végén a munka csak 17,5 milliárd forintba kerül majd. Általában ez fordítva szokott lenni, vagyis a 22 milliárdból lesz harminc. Mi nem zártunk ki a pályázati eljárásban senkit, tehát nem azt a modellt követtük, hogy addig kell variálni, amíg csak egy ajánlattevő marad, és az persze a legdrágább.

- Nagy divatja van annak is, hogy a pártfinanszírozás rendszerét át kéne alakítani, ebben nagyjából a kormányoldalon egyetértés van. A Fidesz is változtatna?

- Ami most van, az senkinek sem jó, vagyis, hogy a hivatalosan elkölthető pénzek sokszorosát kampányolják el a pártok. Az interneten levő adatok szerint a pártok tizenötmilliárd forintot költöttek el korteskedésre. Na most hogyan? Titokban összeadták a nyugdíjas párttagok? A veteránok és az antifasiszták gyűjtöttek az MSZP-nek a régi pártlista alapján, a Fidesz pedig hangyabolyakcióban szedte össze a kampányra valót? Mondhatnám tovább a sületlenségeket, de tény az, hogy ennyi pénz belefolyt a kampányba. Mindenki úgy tesz, mintha itt nem volna baj, pedig innentől kezdve nem csoda, hogy romlik az ország korrupciós megítélése.

- Milyen módszerrel oldaná meg a kampányfinanszírozást?

Lehetne úgy is kampányt csinálni, ha egy központi alapból valamilyen kvóta alapján megrendelnék a pártok tévés reklámjait, óriásposztereit. Kellene ehhez egy szabályozás, ami szankciókat is tartalmaz, például bizonyos összegenként a megszerezhető képviselői helyekből veszítenének azok a pártok, amelyek túlköltekeznének az állami normatívához képest. Muszáj brutális szankciókat alkotni, hogy legyen visszatartó ereje a törvényszegésnek. Mert jelenleg a politikában óriási a korrupciós kényszer. Ezt alapvetően azok vezénylik, akik döntéshozó helyzetben vannak. Mindig a kormánytól bűzlik a korrupció, sosem az ellenzéktől.

- Azért tudnék mesélni.

- Állj! A büdös hal a fejétől bűzlik, de a farka is büdös.

- Információim szerint Orbán Viktor például egy olyan tanácskozáson, ahol először találkozott a Fidesz új önkormányzati vezetőivel Skoda-vásárlásra bíztatta a polgármestereket.

- Ez nem korrupció, hanem politikai akció, amivel mi azt akartuk bizonyítani, hogy puritánok vagyunk. A plebejus politizálásnak persze csak egy eleme, hogy milyen autóval járunk, nem is a legfontosabb.

- Már mindenki meg akarja változtatni a pártfinanszírozást, most például a SZDSZ elnökjelöltjei egymásra licitálva szorgalmazzák a helyzet rendezését. Miért pont most? Illetve mit gondol ön a pártfianszírozás címén elvándorló közpénzek hány százaléka landol végül a pártoknál?

- A dolog természetéből fakadóan, ha tíz százaléka pártfinanszírozásra használódik fel, akkor már sokat mondtam. Azért most van ez a nekibuzdulás, mert szemmel láthatóan a korrupció olyan méreteket öltött, ami már az ország fejlődésének a gátja.

- De vajon milyen kiút lehet, amikor Puch László az Indexnek nyilatkozva lényegében elismerte, hogy vannak üzleti ügyei Simicska Lajossal, a Fidesz informális pénztárnokával?

- Valamikor mégis el kellene kezdeni a korrupció felszámolását a balatonőszödi típusú ingatlanügyletek tiltásával, különben jönnek az újabb MÁV-székház-ügyek.

- Miért döntött úgy, hogy elindul a Fidesz alelnöki posztjáért? Hiszen betöltötte ezt a posztot már.

- Addig voltam alelnök, amíg nem szűkült az alelnökök száma kettőre. Akkor inkább a város ügyeire koncentráltam. Megjegyzem, akkoriban nem volt ilyen rossz állapotban az ország. Talán volna egy-két elképzelésem, ami segíthetne.

- Azt mondta, pártelnök nem akar lenni, mert Demszky Gábornak sem jött össze a főpolgármesterség mellett. Mi a különbség a pártelnökség és az alelnökség között?

- A pártelnökség nyűgös terep. Az alelnökség annyiban más, hogy ha van köztünk munkamegosztás, akkor a legzaftosabb pártügyekben nyilván nem én leszek a zászlóvivő.

- Mikor beszélt utoljára Schmidt Máriával?

- Az ominózus cikk megjelenése után néhány nappal. Megkérdeztem tőle, szervez-e pártot, mert én úgy tudom, nem. Ő is azt mondta, nem szervez.

- Mégis, mi volt ez a cikk?

- Ki az a Horváth Zsolt? Ugye ezt nem tudhatjuk. Akkor lehetne megmondani, mi ez a cikk, ha tudnánk, ki írta, illetve ihlette az írást. Minden más esetben csak találgatni lehet.

- De önnek már a cikk megjelenésének másnapján volt álláspontja. Azt közölte, ennek a cikknek a megjelenése Gyurcsány Ferencnek állt érdekében.

- Leginkább tényszerűen ő dörzsölheti a markát. Az a rettentő sajnálatos eset következett be, hogy a magyar sajtó lassan visszatér a Lakatos elvtárs és Knopp elvtárs fémjelezte korszakhoz. Akkoriban, ha a Népszava olvasói rovatában megjelent Kovács 13. Béla csepeli vasmunkás írása arról, hogy a Pozsgay vezette népfront bizony számos esetben lazító politikát folytat, akkor azt lehetett tudni, hogy ezt konkrétan Knoppék írták, vagy Aczél, és ki akarják nyírni ezzel az adott embert. Azt hittem a sajtóban ez a korszak lezárult. De nem, és minden orgánumot elért ez a visszaesés. A hamisított Teller-levél, a Népszava legkülönfélébb olvasói levelei, ahol jól megmondják, hogy mindenért Orbán Viktor a felelős - most pedig a Magyar Nemzet. Nagyon nagy baj szerintem. Egyetlen esetben magyarázható a cikk, ha azt mondja Horváth Zsolt, hogy kedves Schmidt Mária, márpedig én itt vagyok, és vitatkozzunk egyet, mert én így meg így látom. Különben ebben az ínséges időben Gyurcsánynak kapóra jön egy ilyen írás megjelentetése, mert azt tudja sugallni általa, hogy az ellenzéki sajtót nem lehet komolyan venni. Ahogyan évekig fel fogja emlegetni a jobboldal, hogy "Teller-levél".

- Hát, azt azért joggal.

- Joggal, csak az a ciki, hogy mennyi ideig fogják joggal azt mondani: "Ti vagytok oda? Horváth Zsolt. Bemutassalak neki? Hát, jó napot kívánok." Ennyi. És ezzel óriási öngólt lőttek, mert a sajtó hitelessége sokkal fontosabb, mint bármifajta vélt vagy valós pártpolitikai érdek.

- Veszélyezteti bármi is Orbán Viktor pártelnökségét?

- Nem.

- Ön szerint van esélye a magyar politikában egyáltalán új szereplőnek?

- Nem nagyon. Eddig a MIÉP-nek sikerült egyedül egy ciklusra parlamenti erővé válnia. Nagyon magas a piacra lépési költség. Egy új szereplőnek azért sincs esélye, mert nem tudja tartani a versenyt a politikában már benn lévőkkel.

- A választási rendszer azért olyan, amilyen - tehát vegyes, és nem csak listás -, mert 90-ben a szocialisták azt gondolták, az ismert helyi embereik tarolhatnak az egyéni körzetekben. Nem így lett, a rendszer maradt. Új választási szisztémával azért könnyebb volna, nem?

- Nem ez az alfája és az omegája a dolognak, de tény: a választási rendszer sem jó. A választó szempontjából is meg lehet nézni a választási rendszert. '90-ben lakosságarányosan alakították ki az egyéni választókörzeteket, akkor a fővárosnak 2,1 millió lakosa volt, azóta ez lecsökkent 1,7 millióra, vagyis négy választókörzettel kellett volna fogyniuk a budapesti körzeteknek, hárommal pedig a listás helyeknek. Ehhez képest semmit sem változott, így egy fővárosi lakos szavazata többet ér, mint egy vidékié, ez nem jó.

- Tehát ön szerint sem jó a választási rendszer: min változtatna?

- Csináljunk olyan mechanizmust, ami inkább kedvez azoknak az embereknek, akiknek hosszú távú gondolataik vannak a saját jövőjükről, az ország sorsáról, az európai térségről. Hogy valami "abszurdot" mondjak, be tudja azonosítani, ki a miniszterelnök, és kicsoda az ellenzék vezére. Napi szinten tapasztalom, hogy ez nincs így. A Budapest parádé idején át akartam kelni az Andrássy úton, egy nyugdíjas néni méltatlankodott mellettem: "Most mondja meg fiatalember, hogy engedheti ezt Orbán Viktor!" Mondom, hát azt nem Orbán, hanem a Demszky engedi, mert ő főpolgármester, de a néni nem hitt nekem. De ő éppúgy fog szavazni, mint az akadémia elnöke. Ez eddig rendben is volna, csak ne csodálkozzunk azon, hogy a magyar politika elment egy olyan irányba, hogy az dönti el az ország sorsát, hogy ki tudja eredményesebb megszólítani azt a hatszázezer uszkve egymillió szavazót, akinek semmilyen elképzelése nincsen még a saját életéről sem. Mert őket csak a demagógia és a bulvár eszközeivel lehet elérni. Márpedig látszik, hogy a jobb- és a baloldal szavazóbázisai nem tudják eldönteni a választást. Az a hatszázezer választó dönti el, aki az utolsó napokban határoz annak alapján, hogy ki ígér többet, ki ad több pénzt.

- Demagógiában azért a Fidesz is elég erős, elég csak a kampányra gondolni. Adó- és tb-csökkentés a gazdaságfejlesztési program, semmi más.

- Ez nem demagógia, ez esetleg programhiány, a kettő nem ugyanaz. Ha Magyarországon valamilyen politikus hibát követ el, akkor arra Gyurcsány azonnal azt mondja, populista. Mindegy, hogy nem erről van szó, csak rossz javaslata van, vagy tájékozatlan, vagy programnélküli, esetleg alternatívakeresésben van, netán rossz a bírálata, minderre azt mondja a kormányfő, populista.

- Ki szavazhatna?

- El tudnék képzelni egy olyan modellt, amelyben az szavazhat, aki egy előre meghatározott időpontig feliratkozik a szavazói névjegyzékbe. Ezzel elejét lehetne venni annak, hogy az utolsó pillanatokban az ígéretek alapján döntsenek a választók, mert az szavazhatna, akit eleve érdekel a sorsa, és egy évvel korábban jelentkezett a névjegyzékbe. Ez amúgy olcsóbbá is tenné a választást, mert csak azokat értesítenék, akiket valóban érdekel a közéletünk.

- Milyen a viszonya Csányi Sándorral?

- Kiváló színésznek tartom, bár a legutóbbi filmjében a zuhanyzós jelentben azért a partnernője jobban tetszett.

- Természetesen a bankárra gondoltam.

- Miért volna ez természetes? Több száz ember van ilyen névvel az országban.

- No, de nem a színésszel szokták összehozni a politikusokat, hanem a bankárral.

- Empatikus vagyok, és azt gondolom, neki se lehet könnyű. Ha van az országban valami válság, társadalompolitikai kérdés, vagy új pártot kéne csinálni, vagy éppen reklámfelület-konfliktus van, akkor összedugják az emberek a fejüket, és releváns ötletként felmerül, hogy mi lenne, ha Csányi lenne a megoldás. És akkor Csányi mint univerzális ember minden kapcsán szóba kerül, legyen szó MLSZ-ről, miniszterelnökségről, vagy éppen a Magyar Tenisz Szövetségről. Nem könnyű így élni. Főleg ha valaki ismeri. Én jóban vagyok vele, mert ő az önkormányzati számlavezetőnk, és sok közös dolgunk van. Szoktam is vele találkozni két-három havonta. És legalább tíz percet erről beszélünk, hogy utolsó találkozásunk óta hány ügyben merült fel a neve. Kicsit a Brian életére emlékeztet engem. A főhőst azzal üldöz a nép, hogy ő a messiás. Hiába mondja, hogy nem az, üldözik. (In: Monty Python: Brian élete c. film)

- Valamire azért csak készül. Hiszen több mint nyolc éve tölti be a posztját, 74,9 százalékkal nyert, hová építi magát a Szulák-show-val és a Playboyjal?

- Kocsis Zoltán tud zongorázni, jó zongorista, ehhez képest naponta gyakorol kb. négy órát. Ezek állandó velejárói a feladatának. Függetlenül attól, hogy az Indexnek nagy a kattintásszáma, állandóan azon erőlködnek, hogyan lehetne ezt növelni.

- De mi a cél? Száz százalék?

- Nem. De ha nem akarja az ember a dolgát a legjobban végezni, előbb-utóbb rosszul fog dolgozni.

- Hiába erőlködöm, nyilván nem fogja azt mondani, hogy azért ez az offenzíva, mert miniszterelnök-jelöltségre aspirál.

- Ez a kérdés olyan mértékben nem időszerű, hogy ezt el sem lehet mondani. Arról nem beszélve, nekem az a meggyőződésem, hogy egy olyan konstrukciójú ország élén volna érdemes állni, amivel lehet valamit kezdeni. A mostani válság alapvetően konstrukciós válság, rosszul működik az ország. És itt a demokratikus rendszerekkel kezdődik a baj. Se vége, se hossza nincs a megdöbbentő példáknak. Nézzük az önkormányzati rendszert, ha hoz valaki egy nyilvánvalóan alkotmányellenes rendeletet, az évekig tud működni, mert az alkotmánybíróság lassan mondja ki a verdiktet. De addigra egy csomó ember életét megkeserítjük vele.

- A Népszabadság nemrég konkrét név említése nélkül azért leírta, hogy ön elkezdett kabinetet szervezni.

- Igen megszerveztem a kabinetet. Még nem teljes a névsor, mert nótaügyi felelős még nincs. És még muszáj lesz keresnem néhány posztra embert, mert csak olyan hadügyminiszter-jelöltem volt, aki már látott katonát, és most olyat akarok, aki még fegyvert se látott. Ez a trendi, nem? Kell még egy csontkovács, és valaki, aki jól kezeli a labdát ballal is. Nem érdekli?

Index - fidesz.hu