Chirac állásfoglalását különösen hiányolja az államfő ősi ellensége a konzervatív táboron belül: Nicolas Sarkozy. A magyar apától származó UMP-jelölt egyelőre ugyan vezet a közvélemény-kutatások szerint, ám a centrumpárt jelöltje, Francois Bayrou veszedelmesen megközelítette őt az utóbbi napokban. A Szocialista Párt elnökjelöltje, Ségolene Royal vonzereje nagyjából Bayrouval azonos szinten áll. A hármas viadalból így könnyen Sarkozy-Bayrou párharc válhat. Sarkozy szempontjából fontos, hogy Chirac nem dobta be a kalapját a ringbe. A jelenlegi államfő indulása ugyanis csorbíthatta volna az UMP elnökének esélyeit. Ugyanilyen fontos azonban Sarkozy számára, hogy megkapja Chirac tényleges támogatását. "Nagy tapasztalatai birtokában ő tudja a legjobban megítélni, ki képes leginkább képviselni Franciaország érdekeit. Az ő szavának súlya lesz" - jelentette ki Sarkozy. Ilyen hangokat már régen hallottak a franciák annak a Chirac-vetélytársnak a szájából, aki stratégiája központi elemévé tette a korábbi francia politikával és Chirackal történő szakítást.

Hogy az államfő csakugyan Sarkozy támogatására buzdít-e majd, az persze még nem bizonyos. A 74 éves politikus ugyanis kiszámíthatatlan. 1997-ben például teljesen váratlanul feloszlatta a nemzetgyűlést, ami az elvesztett parlamenti választások nyomán kényszerű "társbérlethez" vezetett a konzervatív elnök és a baloldali kormány között. Az iraki háborúval szemben hangoztatott nyílt tiltakozása és a Bush-kormányt illető heves bírálata nemcsak meglepetést keltett, de egyúttal rokonszenvet váltott ki iránta mind hazájában, mind külföldön.

Egyes párizsi megfigyelők a vasárnapi búcsúbeszédből Bayrou támogatását vélték kiolvasni. Chirac felszólítása, hogy ragaszkodni kell a "francia modellhez", egyben elutasítva a szélsőségesség és az idegengyűlölet minden fajtáját, nem kizárólag Jean-Marie Le Pen szélsőjobboldali politikus (és elnökjelölt) ellen irányult. Sarkozy választási hadjárata ugyanis az utóbbi hetekben erősen "lepenizálódott" - vélik Párizsban. A belügyminiszter például javasolta egy "bevándorlásügyi és francia azonossági" minisztérium létrehozását, leszögezve: harcolni fog azért, hogy Le Pen indulhasson a választáson. (A Nemzeti Front elnökének még mintegy 100 prefektusi vagy polgármesteri ajánlás hiányzik a jelöltséghez.)

Bayrou néhány hét leforgása alatt outsiderből olyan politikussá vált, aki alternatívát nyújthat a bal- és a jobboldal közötti hagyományos párharccal szemben. Mivel a népszerűséget tekintve fej fej mellett halad Royallal, a szocialisták számára földereng annak lehetősége, hogy esetleg megismétlődik a 2002. évi trauma, amikor jelöltjük, Lionel Jospin már az első fordulóban kiesett a versengésből.

MTI - fidesz.hu